Egy alkoholista és az akarat

Emberkénk iszik-iszik a jó kis kannás bornak nevezett lőréből. Nem is baj ez egy darabig. Igen ám, de van egy súlyos bőrbetegsége. A Lőre barátilag:
– Igyál belőlem, majd én helyrehozlak!
– Köszi. – Hajrá, iszik tovább bőségesen. A betegség bedurvul, még jobban odavág. Terjed villámgyorsan, még erősebben.
– Mi van az ígéreteddel? Haragszol rám? –így lőre barátom.
– Igen, haragszom. Nem neked fáj, hanem nekem és egyre jobban. Nincs étvágyam, fáj mindenem.
– Szedjél fájdalomcsillapítót!
–  Fürdök, kezelem, de még rondább. Már csak 53 kiló vagyok. Az ivócimborák is azt mondják, menjek dokihoz, ne szórakozzak. Látod, nekik több eszük van, mint neked vagy nekem, még utoljára berúgok belőled, aztán a doki.
A cimborák kara:
– Jó ember vagy, sokat segítesz nekünk. Marha jó írásaid vannak. Ismered az embereket, tudsz beszélni velük. A Fedél Nélkült is jól viszik tőled, ne légy hülye! Legnagyobb hibád a konokság.
– Ami igaz, az igaz, fiúk. Nem bírom tovább. Bejelentkezem és befekszem. Ezt a szemét lőrét egy életre eldobom. A gyerekeim is ezért nem foglalkoznak velem. Veletek mi van, fiúk?
– Öregek vagyunk, a kutyának se kellünk. Mi már le vagyunk írva, se család se rokon. Nekünk ez a vég. Sehol nem fogadnak. Betegek vagyunk, a végsőkig együtt maradunk. De te menj, gyógyulj meg, a családodnak szüksége van rád.
– Nem feledkezek meg rólatok.
– Azt tudjuk.
Na, irány a Kórház.
Emberünket felveszik. Alig tudják kihúzni a szarból. Nagyon jó emberek veszik körül. Orvosok, ápolók, szobatársak. Úgyhogy, lőre, el vagy felejtve egy életre!
Két napot végigaludt, elgondolkodott:
– Kell nekem az élet?
– Igen, kell – válaszol magának nagy határozottsággal.
Aki nem járt ilyen helyen, nem is tudja, milyen tragédiák vannak sajnos. Van akaratunk, ez nagyon jó. Emberünk is úgy döntött végül, hogy szilárdan akarja, akarja!
A szeretet és az akaraterő csodákra képes. Köszönet az orvosi karnak, az ápoló személyzetnek!

0