Tudomásom szerint mintegy háromezer ember dolgozik ebben a szakmában. Tapasztaljuk, milyen eredményesen. Jól megélnek belőle, tehát sikerágazat. Lássuk egy szakember egy napját! Vegyük a rövidtávú időjáráselőrejelzést! Reggel – később, mint amikor munkába indulnak az emberek – kipattan a sztármeteorológus szeme. Odaszól a feleségének, aki természetesen nem dolgozik, mert ketten...
Mondhatod mennyi minden nem érdekel, hogy a vonatfütty a füled mellett megy el. Van, amit hinni lehet, a legtöbbet nem. A magadba fordulásod neked úgy felel, hogy hazug önámításoddal könnyebben menj el a tennivalók, a gondok mellett, hogy nem érdekel soha semmilyen kezdet, hogy úgy fogadj el jónak mindent,...
Koleszár Noémi Lillának, és mindenkinek, akiket valaha bármivel is megbántottam Gyónom bűneim a Mindenható Égnek örömnek, bánatnak, létnek és múlásnak, a szeretetnek, hol örök lelkek élnek. Mert vétkeztem hanyaglással, trágársággal, lustasággal, gőggel és felszínességgel, írással, szavakkal, türelmetlenséggel, haraggal, irigységgel és lódítással! Nem vagyok már méltó semmi kegyelemre, sok gonosz...
I. Itt ülve egy asztalnál, ahol ki tudja, meddig ülhetek, körbevesznek szépen a hivatalos levelek. Az egyikben felszólítanak: fizessem ki a legújabb szabványt, máskülönben elintézik, hogy az a „kötél felránt”. A másikban elvonnák azt a szaros kis pénzt is, semmi probléma… …mitől lennék én hisztis? A harmadik az nincs...
Ballada Szemán Gabriella emlékére Életében sok kín érte, A sors bizony nem kímélte. A sánta lánynak is Van szíve: Szíve senkinek nincs Ennyire. Rengeteget szenvedett. Mégis mindig nevetett. A sánta lánynak is ...
Folt vagyok egy rossz kabáton Tépett vászon, cérnaszál Jégbe fagyó csókra vágyom Arany mezőn szél kaszál Szög vagyok az Úr kezében Elhanyagolt félrokon Levetkőzött álszemérem Tövisek egy homlokon Sár vagyok az áldott földön Megtaposott meddő rög Büntetésem érted töltöm Láncunk örökké zörög Kés vagyok egy új kenyérben Árokparti néma...
Ne csüggedjél, Milána! Szállóige már ez a mondat, minden egyes napon, amikor szomorú vagyok, tehetetlen, ezt mondom magamnak. Már a legjobb barátnőm is ezt mondja nekem, ha megtörni lát. Megfogyni nem szoktam, alkati adottság. 🙂 Először a Géza mondta a mondatot, közben aggodalmasan nézett a hatalmas, kicsit kancsal szemeivel,...
Az elmúlt hetek egyik legfelemelőbb élménye volt számunkra és a segítettek számára is, ahogyan megmozdultatok értünk! Nincsenek szavak (csak ez a pár)… ☺️ A 2.649.431 forintból amit lapárusaink javára adományoztatok, az elmúlt héten telt: albérleti kiegészítésre munkásszállói térítésre tartós élelmiszercsomagokra! A személyes lapárusi támogatások egy része is célba ért már....
Csapzott szőrű, szürke macska az éj, miközben prédára les, lompos farka az utcát söpri; jöttét érezvén kóbor kutyák hátrálnak nyüszítve szemei vad-zöld vakításában. S reggel, mikor ajtódon kilépnél, lábtörlődön megannyi döglött patkány. Napról – napra. 2020. január, hónap verse 0
Hogy boldogulnak a milánói székhelyű utcalap munkatársai és terjesztői A koronavírus egyre pusztítóbb terjedését megakadályozandó március második hetében egész Olaszországot vesztegzár alá helyezték, ma úgy látszik, az ország túl van a nehezén, a korlátozások még életben vannak. A kérés még mindig ugyanaz: mindenki maradjon otthon és izolálja el magát...
Szolidaritás. Ez a szó alapfogalommá vált az utcalapok életében az elmúlt hetekben. A vírus miatt érthetően bevezetett korlátozó intézkedések és a kijárási tilalom az utcán dolgozó lapárusok megélhetését alapvetően lehetetleníti el. Körbenéztünk, hogy a világ más utcalapjai milyen nehézségekkel küzdenek most, és hogyan próbálnak rá hatékony választ adni, cselekvő...
„A cél a szélsőséges szegénység felszámolása és a közös jólét fellendítése” – hirdeti a világgazdaság egyik legjelentősebb intézménye, a Világbank. Mára ugyanis nem csak Magyarországon, hanem az egész világon alapvető társadalmi kérdéssé vált a szegénység elleni küzdelem. Az adatok azt támasztják alá, hogy a gazdasági fejlődés hasznából még a...
Hogy kerültem ide? Csak nem? Tegnap még itt jártam. Jártam? Azt mondják ilyenkor, egy alagút. Fényes alagút. Már várnak. Várnak? Boldogságos zene. Nem hallom. Ennyire? Ennyire. Még visszhangzik az élet bennem. Bennem? De már kívül vagyok! Mondják, hogy boldogság. Itt? Nincs. Utánam? Fellélegzés! Én is sóhajtanék. Nincs bennem már....
Elküldhetetlenül leküzdhetetlen elűzhetetlenségeim sűrűn lakott racionalitásaimért elűztem ellenségim hadát átmentve csak 2, azaz kettédadogtam vagy maradsz velem még és kibírod elhajlásaimat vagy rohanva távozol és viseled sorsodat 0
Azt mondtam: egyszer minden másként lesz… Hazudtam, – Te is tudtad, én is tudtam ezt. Majd visszarendeződünk… – hitegettelek. Ma, más utakat járunk. Te ott, én a Hajléktalan Szállón. Zsebemben fotó, gyermekünk képe. Oly’ édes a múlt emléke… Néha megfogom álmomban a kezed, köszönve a szép éveket. Hisz azok...
I. Szürke homálykabátjába kucorodva várja a reggeli napsugarat. Jó szó helyett az is melegít, mint egy „karéj kenyér”– gondolat. Leheletéből még kigőzölög egy bodros álom; szúrós magánypárlat. Várat magára a nap, körötte az aszfalton feketeruhás cseppek hada gyűlik ravatalra… Gyomrában az éhség már önmagát marja, sem mozdulni sem enni...
(Napi TV. hír nyomán) Kétszázezren gyámolítatlan, Magányosan, csendesen, Kétszázezren éheznek, Nyomorultan, keservesen, A haza köldökzsinórja nélkül, Reménytelen kétszázezren. Kétszázezren nap-nap után, Alig lélegeznek, Kétszázezren tetszhalottak, Bár még élnek. Kétszázezren lepusztultan, Miért és meddig…? Az erdőnyi új sírgödör Ugyan, számon kitől kéretik? 0
Cseppözönnel megkeresztel az esőáztatta hársfaág, sétámra nedvesen indulok. Cirógató napsugár engesztel, türelmem azt súgja, a zuhany csak letesztel, bennem reked a vad szitok. Ázott szirmokon lépdelek, a zápor az éjjel sokat levert, fázósan tápászkodik a vén csöves, jólesne néki egy fél kevert. Kutyám egy sarokkal előbbre jár, pár fatörzsnél,...
fontosabb lett mint a világ minden egyéb dolga megmérgezve a földeket és mind a vizeket hiánnyá téve az istent neki panaszolva fel hogy értünk hangosabban a szíve mért nem zizegett hogy mért nem viselte jobban a sorsunk és gondunk hogy hihessünk a csodában és ennek a napnak hogy ne...