Hogy boldogulnak a milánói székhelyű utcalap munkatársai és terjesztői
A koronavírus egyre pusztítóbb terjedését megakadályozandó március második hetében egész Olaszországot vesztegzár alá helyezték, ma úgy látszik, az ország túl van a nehezén, a korlátozások még életben vannak. A kérés még mindig ugyanaz: mindenki maradjon otthon és izolálja el magát másoktól. De mi lesz azokkal, akik ezt nem tehetik meg, mert számukra ez nem elérhető lehetőség?
Testvérlapunk, a Scarp de’ tenis szerkesztője, Stefano Lampertico segít, hogy pontosabban láthassuk a helyzetet, cikkét az INSP (International Network of Streetpapers) weboldalán publikálta.
A közel 14.000 példányban megjelenő havilap két nagy jótékonysági szervezet, a Caritas Ambrosiana és a Caritas Italiana támogatásával működik, központja Milánó, és a lapterjesztés is itt, valamint más, főként észak-olasz nagyvárosokban zajlik (Torino, Genova, Verona, Vicenza, Firenze, Rimini), vagyis az újság szerkesztősége és terjesztőik jelentős része is éppen a vírus által legsúlyosabban érintett területen dolgozik.
„a koronavírus nem kivételezik az utcalapok árusaival sem”
„A vírus okozta pusztítás rettenetes. Minden be van zárva. Napról napra több a megbetegedett ember. Mindannyian a vörös zónában vagyunk. Nem mehetünk sehová. Nem utazhatunk. Mindannyian otthon maradunk.” – írta Lampertico.
A szerkesztőség március 9-én döntött úgy, két hétre bezár, felfüggesztik a lapok terjesztését és az áprilisi példányt sem adják ki – a két hétből több lett, ma sem látni milyen hosszú lesz. Az utcalap közel 150 terjesztővel dolgozik, akik hajléktalan, vagy szegénységtől sújtott emberek, esetleg más marginalizált csoportok tagjai. Mindannyian segítségre szorulnak.
Hogy szembeszálljanak azzal a bizonytalansággal, ami a terjesztőket érinti, a lap online értékesítésbe kezdett, az ebből befolyó összeget pedig szétosztják azok között, akiknek a legnagyobb szüksége van rá.
„egyértelmű, hogy az alapvető szükségletek biztosítása az arra rászorulóknak nem maradhat el”
A lapot támogató katolikus Caritas Italiana ingyenkonyháin ételosztást biztosít az ország egész területén. Don Francesco Suddo, a Caritas igazgatója biztosított mindenkit, hogy a vesztegzár ellenére sem áll le a működésük. A lehető legkörültekintőbben eljárva, figyelembe véve az óvintézkedéseket és a vírus továbbterjedését akadályozva is egyértelmű, hogy az alapvető szükségletek biztosítása az arra rászorulóknak nem maradhat el, mint például étkezés, bevásárlás, alvás, amit az egyházmegyék és egyházközségek szintjén biztosítanak is nap, mint nap.
A vesztegzár „különösen nehéz helyzetbe hozza a hajléktalanságtól sújtott embereket, akik az utcán kénytelenek aludni, esetleg menedékhelyeken, migrációs központokban vészelhetik át az éjszakát. Az elmúlt télen Milánó város 2500 ágyat biztosított hajléktalan embereknek, több mint 300-an aludtak az utcán. Innen nézve, a szolidaritás gépezete beindult, mindenki számára garantál egy minimum szintet a segítségnyújtásban, elérhetővé téve a nélkülözhetetlen szolgáltatásokat” – láttatja a pozitívumot Lampertico.
Az Italian Federation for Homeless People új kiadványában mutatja meg, hogyan tudnának létrehozni „fiktív lakhelyeket” Olaszországban, így megkönnyítve a hajléktalan emberek helyzetét. A ’fiktív lakóhely’ kezdeményezés garantálja a jogot (és az esélyt) azok számára, akik az utcán élnek, hogy bejelentett lakhelyük legyen. Bár ez nem jelenti azt, hogy lakóhelyet is kapnak, de nagyon fontos, mert Olaszországban bejelentett lakcím nélkül az egészségügyi ellátásban sem lehet részesülni.
(Magyarországon hasonló céllal vezették be a pontos lakhatás híján a lakcímkártyákon feltüntethető „lakcím nélküli” bejegyzést)
„Biztosak vagyunk abban, hogy még erősebben térünk vissza”
Cikkében Lampertico kiemelte, hogy a vesztegzár alatt érkező támogatások milyen bátorítóak.
„Azon olvasóinknak, akik követik munkásságunkat, támogatják a projektjeinket, élvezik a megosztott történeteinket, létrehoztunk egy alternatív, online megoldást. Sok ember azonnal cselekedett és a lap megvételével vagy az előfizetésre való feliratkozásával mutatta ki támogatását.”
„Annak ellenére, hogy várhatóan visszaesés lesz az eladások terén, pontosan tudjuk, hogy milyen fontos azon emberi kapcsolat, mely a terjesztőket összeköti a vásárlókkal az utcákon. Egyáltalán nem riadtunk vissza, utalva Enzo Jannacci dalára, mely lapunk címét is adta: „az élet gyönyörű”. Mindig. Még a nehéz időkben is.”
És Lampertico eltökélt abban is, hogy fog visszatérni a lap a járvány elcsendesülése után.
„Még mindig nem látni a fényt az alagút végén, de kitartunk.” – mondta. „Biztosak vagyunk abban, hogy még erősebben térünk vissza ezután. Nehéz napok vannak még előttünk, de képesek vagyunk legyőzni az előttünk álló akadályokat.”
forrás: https://www.bigissue.com/latest/what-does-coronavirus-lockdown-mean-for-italian-street-vendors/
https://insp.ngo/scarp-de-tenis-editor-stefano-lampertico-coronavirus-makes-no-exceptions-for-street-paper-vendors/
A cikk szövegének megszületéséért külön köszönet Szakolczai Diánának.