Míg szívem újra múzsájának hódol, sziget-sár emelkedik mély, zavaros tóból… Múlt, jelen vagy jövő? Végül egyre megy; saját időt élek s mindent elvetek. Lét nélkül a költészet mit érne? Anyag! s költészet nélkül a lét – nem formált agyag. S kit megérintett a pokol hét ujja; hite elveszik s...
lenn a keresztútnál a pléhkrisztus csak nézi némán amint batyuba zárt sorsom lábai elé vetem tovább én már nem cipelem adhat újat ha akar ha nem engem az se zavar 0
Ülök a poros járdán, bámulok magam elé árván… Innen csak lábakat látok, cipők kopognak, egykedvűen várok… Elrontott életemen meditálok, utcákon, parkokban vegetálok. Kipp-kopp egy tűsarkú cipő siet, felkapom a fejem, ki látott ilyet? Én bezzeg időmilliomos vagyok, dolgoznék, nincs munkám, „csak vagyok”! Egykedvűen hallgatom a cipők kopogását, a távolodó,...
én csak zenét szólani jöttem ide gitárból gitárszót hallatni egyszerkísért BÖRCSÖK ZITA szabadkai talán hó ha ott van szabad havait dallani tartani megtartani jóim javaim s hallgatnom kellett ahogy a muzsika elémjátszogatta jajaim nem kívánok többet Mester Rőzse-dalok alá csak ennyi tüzet ha megérdemelnék végül hinném kifizet az állam...
Kis lecke addiktológiából Köhögőrohamok, öklendezések, itt is, ott is, emeletről, emeletre. Valahogy mindenki össze akarja kaparni magát, csak még ma, erre az EGYETLEN napra, ez a jelszó. Persze alig megy, iszonyú nehezen, de muszáj, szorongás, halálfélelem, pánik az első felvonás, aztán vagy ki-ki hozzájut ahhoz a rohadt méreghez,...
A nap a felhők közé bújik, Mindenre bú telepedik. Arcom eltorzul, Nyomaszt a magány. A vak világ nem hallja meg imám. Rideg palotáiban kincseket imád. Kis harang kondul, A falu útjain gyásznép vonul. Anyám magamra hagyott A hajnal csendjében, De van valaki, Ki imádkozik értem....
A BUXINDEX emelkedik, valutánk is elég stabil! Hirdeti, ki szót formálja: szavak nyúlnak, mint a damil. Hátsó sutban mállik létünk a csörgő valuták mögött. Pírja vetül hosszra, besszre, euróra, zöld dollárra: – jelentkezett ő is tesztre – romlik, pang, míg a pénz forog; – nekünk csurgó filléreit elnyelték a...
Belső világ szonettkoszorú XI. Szilánkok Bogdán Jánosnak ajánlom Test és Lélek Univerzuma a versnek, miként elhullt gyermekkorom. Fejemben cseng jó tanítóm intő szava: „Amerre jársz fiam, a víz is kigyúl melletted!” Merthogy másodmagammal répát sütöttem a szénakazal tövében; megégett ruhám, a kazal –...
egy jókora idő után rájöttem meglehetős vehemensen hogy valójában igazán mit is jelenthet az hogy depresszió – ama szerencsétlen történés mialatt átéltem a saját halálomat minden egyes éjszaka közepén fölébredve – és még élve átélni a meghalás sokkját minden éjjel minek vége nem lehet már míg a halál sokkjának...
remélem amit remélek hogy holnap már talán nem élek… elmúlnak a kínok az üres reggelek s a kegyetlen esték a sötét mardosó kilátástalanság a félelem élni s ugyanaz meghalni mivégre netán – és talán születni horribile dictu újra és itt megint?! 0
Tudomásom szerint mintegy háromezer ember dolgozik ebben a szakmában. Tapasztaljuk, milyen eredményesen. Jól megélnek belőle, tehát sikerágazat. Lássuk egy szakember egy napját! Vegyük a rövidtávú időjáráselőrejelzést! Reggel – később, mint amikor munkába indulnak az emberek – kipattan a sztármeteorológus szeme. Odaszól a feleségének, aki természetesen nem dolgozik, mert ketten...
Mondhatod mennyi minden nem érdekel, hogy a vonatfütty a füled mellett megy el. Van, amit hinni lehet, a legtöbbet nem. A magadba fordulásod neked úgy felel, hogy hazug önámításoddal könnyebben menj el a tennivalók, a gondok mellett, hogy nem érdekel soha semmilyen kezdet, hogy úgy fogadj el jónak mindent,...
Koleszár Noémi Lillának, és mindenkinek, akiket valaha bármivel is megbántottam Gyónom bűneim a Mindenható Égnek örömnek, bánatnak, létnek és múlásnak, a szeretetnek, hol örök lelkek élnek. Mert vétkeztem hanyaglással, trágársággal, lustasággal, gőggel és felszínességgel, írással, szavakkal, türelmetlenséggel, haraggal, irigységgel és lódítással! Nem vagyok már méltó semmi kegyelemre, sok gonosz...
I. Itt ülve egy asztalnál, ahol ki tudja, meddig ülhetek, körbevesznek szépen a hivatalos levelek. Az egyikben felszólítanak: fizessem ki a legújabb szabványt, máskülönben elintézik, hogy az a „kötél felránt”. A másikban elvonnák azt a szaros kis pénzt is, semmi probléma… …mitől lennék én hisztis? A harmadik az nincs...
Ballada Szemán Gabriella emlékére Életében sok kín érte, A sors bizony nem kímélte. A sánta lánynak is Van szíve: Szíve senkinek nincs Ennyire. Rengeteget szenvedett. Mégis mindig nevetett. A sánta lánynak is ...
Folt vagyok egy rossz kabáton Tépett vászon, cérnaszál Jégbe fagyó csókra vágyom Arany mezőn szél kaszál Szög vagyok az Úr kezében Elhanyagolt félrokon Levetkőzött álszemérem Tövisek egy homlokon Sár vagyok az áldott földön Megtaposott meddő rög Büntetésem érted töltöm Láncunk örökké zörög Kés vagyok egy új kenyérben Árokparti néma...
Ne csüggedjél, Milána! Szállóige már ez a mondat, minden egyes napon, amikor szomorú vagyok, tehetetlen, ezt mondom magamnak. Már a legjobb barátnőm is ezt mondja nekem, ha megtörni lát. Megfogyni nem szoktam, alkati adottság. 🙂 Először a Géza mondta a mondatot, közben aggodalmasan nézett a hatalmas, kicsit kancsal szemeivel,...
Az elmúlt hetek egyik legfelemelőbb élménye volt számunkra és a segítettek számára is, ahogyan megmozdultatok értünk! Nincsenek szavak (csak ez a pár)… ☺️ A 2.649.431 forintból amit lapárusaink javára adományoztatok, az elmúlt héten telt: albérleti kiegészítésre munkásszállói térítésre tartós élelmiszercsomagokra! A személyes lapárusi támogatások egy része is célba ért már....
Csapzott szőrű, szürke macska az éj, miközben prédára les, lompos farka az utcát söpri; jöttét érezvén kóbor kutyák hátrálnak nyüszítve szemei vad-zöld vakításában. S reggel, mikor ajtódon kilépnél, lábtörlődön megannyi döglött patkány. Napról – napra. 2020. január, hónap verse 0
Hogy boldogulnak a milánói székhelyű utcalap munkatársai és terjesztői A koronavírus egyre pusztítóbb terjedését megakadályozandó március második hetében egész Olaszországot vesztegzár alá helyezték, ma úgy látszik, az ország túl van a nehezén, a korlátozások még életben vannak. A kérés még mindig ugyanaz: mindenki maradjon otthon és izolálja el magát...