„A cél a szélsőséges szegénység felszámolása és a közös jólét fellendítése” – hirdeti a világgazdaság egyik legjelentősebb intézménye, a Világbank. Mára ugyanis nem csak Magyarországon, hanem az egész világon alapvető társadalmi kérdéssé vált a szegénység elleni küzdelem. Az adatok azt támasztják alá, hogy a gazdasági fejlődés hasznából még a munkavállalók sem részesülnek méltányos arányban, nem is beszélve azokról, akiket a sors a társadalom peremére sodort: akik nehéz körülmények közé születtek, akik nem tudtak megfelelő képzettséget szerezni, akik elvesztették munkahelyüket, lakhatásukat, esetleg ki is szorultak azokból a társadalmi vagy családi kapcsolatokból, amelyek helyzetükön valamelyest segíthettek volna. Tanulmányok sora bizonyítja, hogy a jelentős egyenlőtlenség rontja a gazdaság hatékonyságát is.
A modern, civilizált társadalomnak mindenképpen feladata, hogy csökkentse a gazdaság működéséből adódó különbségeket, és élhető, tisztességes körülményeket biztosítson azok számára is, akik ezt a maguk munkájával – bármilyen ok miatt – nem tudják megteremteni. A szegénység megszüntetése éppúgy szerepel az ENSZ fenntartható fejlődési céljai, mint az Európai Unió un. „Szociális Pillérének” pontjai között. Ez utóbbi egyenesen úgy fogalmaz, hogy „mindenkinek joga van ahhoz, hogy élete során bármikor, amikor nem rendelkezik elegendő anyagi forrással, olyan juttatásokban részesüljön, amelyek garantálják számára a méltósággal élhető élethez szükséges minimumjövedelmet, és ténylegesen hozzáférjen a méltányos életszínvonalat lehetővé tevő árukhoz és szolgáltatásokhoz”. A II. világháborút követő évtizedekben a fejlett világban komoly lépéseket tettek a szociális biztonság kiterjesztésére, s az ezredforduló környékén hasonló intézkedések történtek a rendszerváltó országokban is. Ám ahogyan ezt a Világbank egyik publikációja is megfogalmazza, a 20. századi szociális rendszerek már nem alkalmasak a 21. század gondjainak megoldására. Még a leggazdagabb országokban is vannak nagyon szegény emberek, hajléktalanok, bizonytalan segélyeken és adományokon tengődő embertársaink, akik joggal reménykednek valami átfogó, mindenki számára előrelépést jelentő megoldásban.
Ilyen megoldásnak tűnik az Alapjövedelem. A koncepció ma már ismert mindenütt, számos sikeres kísérletről is tudunk. Sajnos, az már kevésbé ismert, hogy az USA egyik államában, Alaszkában, az olajkitermelés hozamát már sok éve az Alapjövedelem rendszerében osztják szét az állam lakosai között! Nagyon komoly tudományos elemzések érvelnek az Alapjövedelem bevezetése mellett, s legutóbb a Világbank is egy terjedelmes, több mint 300 oldalas kötetben foglalta össze az Alapjövedelemről szóló legalapvetőbb ismereteket. Az Európai Unió országaiban, de a világban másutt is, egyre több civil szervezet és közéleti-politikai mozgalom támogatja ezt a törekvést.
De mi is az a Feltétel Nélküli Alapjövedelem?
Induljunk ki az Alapjövedelem globális egyesületének – mert ilyen is van! – meghatározásából. A BIEN (Basic Income Earth Network) definíciója szerint az Alapjövedelem modellje a következő:
Az ALAPJÖVEDELEM egy
• rendszeres és folyamatos
• készpénzes kifizetés, amely
• egyéni alapon,
• vagyoni és jövedelmi feltételek, vagy munkavégzési kötelezettség nélkül
• a politikai közösség minden tagját megilleti.
Akik most azt olvassák ki a fenti definícióból, hogy az Alapjövedelmet a rászorulóknak nem kell majd kérvényezniük, azok helyesen értelmezik a szöveget, mert az elképzelések szerint az Alapjövedelem állampolgári jogon fog járni mindenkinek! Akik azt látják, hogy az Alapjövedelemért nem kell majd igazolásokat és dokumentumokat benyújtani az ilyen meg olyan hatóságoknak, azok jól látják, hogy miről van szó! És igazuk van azoknak is, akik szerint az Alapjövedelemért sem dolgozni nem kell majd, sem pedig reménytelenül ácsorogni valami munkaközvetítőnél vagy hivatalnál. Ám azok, akik úgy gondolják, hogy az Alapjövedelem bevezetése után itt lesz majd a Kánaán, és munka nélkül is lehet majd jól élni; – nos, hát ők tévednek, méghozzá nagyon! Az Alapjövedelem semmiképpen nem lesz, – mert nem is lehet –, olyan sok, hogy bárkit, akinek van képessége és lehetősége, elterelne a társadalmilag hasznos munkavégzéstől. A tényleges jólét alapja csak a gazdaságilag hasznos munka lehet, amely viszont nem csak jövedelmet jelent, hanem a társadalom közös fenntartásában és boldogulásában való személyes részvételt is.
A világ számos országában, így Magyarországon is egyre többen vannak, akik felismerik: a civilizáció zsákutcába kerül, ha nem biztosítja minden tagja számára az alapvető életfeltételeket: minimális lakhatást, elegendő élelmezést, ruházkodást, alapvető egészségügyi ellátást. A fontos ma az, hogy mindenki számára világossá váljék: az egyre fejlődő, gazdagodó társadalom senkit sem hagyhat az út szélén. Az Alapjövedelem mindannyiunk számára előrelépést jelent majd.
