nincs már olyan nem van (fogyta) hogy kötött és műforma torna agymozgatás elme(het a beteg) egér a sajtban taszajtva bajba rá meg egy adag torma otthonosan lubickol vajban s tejben seregély de minden csak nem üres játék ez itt fojtva borba sorba dobált hajított szavak a lét peremén s...
Én – mint régi, megszállott jégkorongrajongó – soha nem fogom elfelejteni azt a meccset. A magyar elsőligában abszolút bajnok esélyes „Világverő SC” edzőmeccset játszott a „Junior Sasokkal”, azokkal az utánpótlás korú fiatalokkal, akiket tehetségük okán jó szemű játékosmegfigyelők emeltek ki az ifjúsági csapatból. A Sasoknak (17-18 éves jégkorongozókról beszélünk)...
Járkál a lábam. – bennem a gondolat, reményét keresve itt, és odaát. Vetetlen ágyam issza fel szomjasan a tékozló égő lecsorgó fény-borát. Ajtóm a kertet átölelve tárul: csillagmorzsák az égi abroszon. Szorít a mellkas, félt jövőm, a múlt; süket a csönd is, hiába hallgatom. Uram! Én nem vagyok méltó...
Egyszer volt, hol nem volt, túl az Óperenciás tengeren is túl a kerek erdő szélén éldegélt Postás Péter, a cserebogár. Egy napon hatalmas megtiszteltetés érte Pétert, királyi levelet kellett kézbesítenie. Az erdő királya a levelet barátjának, Maci Lacinak küldte, hogy meghívja délutáni teára a palotába. Péter annyira izgatott volt...
Dalt vártatok tőlem, Könnyedet, Amire táncolni tudtok, Összebújva szerelmesen, Mit sem számítva, ki írta meg… Verset vártatok, Csak szép legyen, Pajkos , fűtött erotikával, Forró vágyszavakkal fűszerezve. Miért? Mért? Miért? Ha bennem nincsen! Szerettem én is oly áhítattal… A Gellért hegy tetején, Összeért ajkam az Ő ajkával,...
Holdbéli tájon üldögélek, s lóbálom a lábam- bim-bam, bim-bam. Nem találom a kezed, a derekad, a szemed. Kivezényelt tücskök ciri- ciri-ciri-ciripelnek csöndet a sivatag oázisában. Kút volt az öled, és kimer- telek-telek-telek. Holdbéli tájon üldögélek és lóbálom a lábad- bim-bad, bim-bam. 2015 Szeptember, 1. díj 0
Szürke dicsőségnek, szürke fénye, szürke népnek szürke szívverése; szürke ár nyel el vagy szürke salak, szürkék a gerendák, szürkék a falak. Szürke a szív és szürke az álom, szürke sült galamb egy szürke tálon; szürke a szenny és szürke az élet, szürkék azok is, kik hófehérek. Szürke népnek szürke...
Kifogás vagy nyafogás. Attila megett nem hajtotta őt Flóra – siess, Ati ! Kiszárad a penna..? nem üvöltött senki sem – perc ! És zár a géptereeem ! Másik zsandár Ma-Góg-Li Képernyő-kockában ír ki. Már csak öt perc! Kapcsolj ki ! Égi Attilám, ezért nem érem el a Te...
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang XII. Rostás-Farkas Györgynek és Dr. Ranner Gizella főhercegnőnek Már a húsboltok – húspalotává avanzsáltak, uralkodó sarjak a srácok, lányok, szorongó, ádáz harcban lakájmód jutalmat harapnak, ha passzolnak mához, társasághoz, ...
Kedvenc élő teoretikusom – azaz önmagam– Győzködi a másik énem – hasztalan – Hogy érdemes felkelni, élni, – önmagam Gyönyörűségét keresni – szüntelen. Hisz egyre múlik ez az élet, s – bűntelen Lekésed azt a percet, mely – szertelen Gyönyört ad erősnek, s...
Pokoli lármát csap fölöttem két szarka; lármáznak, mint B-közép a meccsen. Megzökken a verssor, s a bontakozó strófa valahol középen hallhatóan reccsen, mint az üvegcserép, amire ráléptem, és szilánkokra pattan a talpam alatt; éles hangjára újból összerezzen a halkan lopakodó, kámzsás alkonyat. Végre elül a zaj, s a füzes...
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang XI. …sovány koponyája rajzolja sorsát. Háta hajnal homályába olvad, számára a ma, ahogy a holnap. A valóság sorvaszt, jobb az agybomlás alkohol vagy a ragasztós zacskó által, holott tudattalan...
Ne nézz, ne nézz így rám, – ha itt az óra Krisztus néz így az épp feltámadóra! Csak melletted lehetek egyedül önmagam, mert nélküled, egyedül nem vagyok senki. Ki sokáig magamban voltam, boldogan, már magamban sem tudnék nélküled lenni. Kötözz meg! Oldj fel! Tarts vissza! Eressz! Bújkálok előled. Keress...
Hideg, kemény derékalja,– az aluljáró kőlapja. Foszlott, rongyos takarója; nappal hordott rossz kabátja. Behajlított csúzos karja zsibbadó, fájó párnája. Zsíros, kajla a kalapja, lóg alóla csapzott haja; borostás arcát takarja. Csukott, könnyes szeme párja mögött emlékek homálya. Mára már nincs semmi mása, csak két hűséges barátja: Fejénél üveg piája,...
„Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel”, énekli Presser Pici, aki bármenynyire is „Pici”, mégis nagy Művész, így nagy M-mel. Az a Tér, ahol történetem játszódik, a miénk, annak ellenére, hogy nem itt nőttünk fel. Bevándórlók vagyunk. No persze nem Afganisztánból, Ugandából, még csak Hottentottiából sem, csupán...
a kötéltáncosok nyelvén zuhanásra készen az ország aminek alig van bevétele háborús vesztesége elvett területei ezen az országon utazunk végig fenyvesek illata gyanta az aszfalt szélén a hazám mondhatjuk romantikusan mintha emigrációból ami tíz évig tartott térnénk haza beteg és fáradt testrészeinkkel szívünkben alkohol az ország ahol születtem ahol...
Az 1960-70 években elkezdtek gondolkozni a hajómérnökök és addig törpöltek, hogy kitalálták nem csak húzni, hanem tolni is lehet hajókat illetve dereglyéket,bárkákat is a vízen. Így született meg a tolóhajózás, ami a vontatóhajózás után forradalmi változást jelentett a vizeken, és a hajózás történetében is. A mérnökök éjt nappallá téve...
Hűvös párnákat könnyezni össze, Hűvös párnák közt várni, hogy jössz-e? Még mindig jobb lenne, mint álmatlanul forgolódni, és elhinni azt, amiről tudjuk: nem lehet igaz. Hűvös párnákat rongyosra gyűrni, hinni, nem hinni, hinni nem hinni, diliházban kikötni, hogyha más karjában látlak. Szívem vérerein kanyargó vonatok kisiklatása a legvégső üzenetem...