Mögöttem ég egy azbeszt szárnyú angyal, égnek a fák, lobog bennük az ősz, szilaj-vakon egy érzés megelőz, az éjszaka tele most holt varanggyal, levélsikollyal és szirénahanggal, ilyenkor persze mindig hazanősz, meztélláb jársz a Dunán, hol a lösz- part belecsúszik, s a templom haranggal. Lopóznál a gyerekkor édenébe, már feltörhetetlen...
azt mondja a Piroska nem kell néki a rocska jobban szereti a fürdőkádat abban az összes porcikája jó alaposan kiázhat amíg Piroska áztatja magát huncut szeretője vörösbort piál „hogyha piál hát hadd piáljon fontos hogy az ágyban jól nyomuljon” Piroska így gondolkodik ő biz soha sem szomorkodik akkor szép...
read more
Likes
Álhatatlan vagyok, nincs megrögzött stílusom, engem képes odébb lökni egy frissen sarjadt gondolatom. Későn érő fajta vagyok, vagy egyszerűen csak hontalan lélek, nyughatatlan szellem, tűzre vetett szív, kolduló vágy. Szerelmeim tömlöcéből mindig hamar megszöktem… … aztán mindig oly nagyon bántam, hogy annyira szabad vagyok. Szárnyalni születtem, s mégis sárban...
read more
Likes
„S ha kérdezik egyszer majd odaát” Megyeri Nikolett Ágnes Elszaladnak mellettem a nappalok, és az emberek is fagyott tekintettel. Ismeretlenek, ismerősök, jó barátok. Úgy néznek rám, mintha már nem is lennék. Hát már semmi, még árnyék sem vagyok?! Nyugtalanul lebegnek felettem az éjszakák, csendesen, suttogva szólnak, beszélnek hozzám, hívogatnak...
read more
Likes
Aznap egy csomó furcsaság történt: reggel még méregzöldek, este meg már érett-sárgák voltak kertünkben a körték, s hétágra sütött a nap, mégis a felhőtlen kék égből hirtelen öklömnyi esőcseppek hullottak. Aznap egy csomó furcsaság történt: kedves kutyám, Bogáncs, meg akart harapni, és Cirmi a szájában egeret hozott valahonnan, élőt,...
read more
Likes
Elmenőben Gyerekkoromban, amikor azt hallottam a rádióban, hogy hajléktalanná váltak az emberek, azt hittem, ez azt jelenti, hogy nem tudnak többé kiegyenesedni. Görnyedtségre vannak ítélve. Néprádiónk volt, amit mi vezetékes rádiónak hívtunk, mert ugyanúgy vezették be a lakásba, mint a villanyt, és ugyanúgy működött, mint a lámpa: csak be-...
read more
Likes
Jeromostól – Jankáig Az ember sok mindent várhat el egy kutyától, társaságot mindegyiktől természetesen, azután fegyelmet, az utasítások gyors, pontos teljesítését, ha valamiféle munkakutyáról van szó, öreg néniként talán csüggő ragaszkodást. Egyszer, réges-régen, szert tettem egy kivételes kutyára. Az illető, Jeromos esetében ezek a tulajdonságok csak mérsékelten jelentkeztek, de...
read more
Likes
A várószobában öten kókadoztak. Egyikük kerekesszékben ült, hiányzott szegénynek mindkét lába. A másiknak a jobb karja tőből, plusz a jobb füle, feltehetően ezért dőlt felsőteste picikét balra, miközben idegesen járkált fel-alá, tudniillik, hogy kiegyensúlyozza testének a gerincétől jobbra eső hiányosságait. Elvégre egy teljes jobb kar plusz fül több kilót...
read more
Likes
Hűség Miről is beszélünk S egyáltalán még beszélünk Gyönyörűen hangzik Csupán nem létezik S ki állítja, hazudik S vajon tenyerünkben tartva Melyikünknek fog korábban összetörni 0
read more
Likes
Mély éjszaka van az állomáson A vonatod már elment Hosszú ideig állok a peronon Mondván viszlát jó gesztus lenne Nem vagyok biztos benne Már elfelejthetlek Az arcod elúszik A szív alján A legbelső lélek elhalványul Már elfelejthetlek elfelejthetem az álmokat Elfelejteni, elfelejteni Mint egy sehová sem küldött levél Nem...
read more
Likes
Demény a legismertebb „celEB”, véleményvezér és blogger. „Gazdi” Magos Judit könyvei – Demény – Most én ugatok és Demény – Kóbor kalandjaim – sokak legkedvesebb olvasmányai. Rajongótáborában kutyás és nem kutyás kétlábúak egyaránt megtalálhatók, mert derűt, humort és reményt hoz hétköznapjainkba. Deménnyel és Judittal személyesen most nem találkozhattunk. Az...
read more
Likes
Szeretnénk meghívni Téged egy minden értelemben gerinces edzésre! Mikor? 2020. április 9., csütörtök, 18:00–19:00 Hol?: https://www.facebook.com/events/2610408335840078/ – a facebook eseménynél lesz majd az élő videó Biztos Te is szoktad látni őket, ahogy árusítják az újságot. A lap mellé mindig jár egy-két jó szó, mosoly és kedvesség is. Ha pedig...
read more
Likes
Nincs ajtóm, Nincs hová belépned hozzám barátom, Sem ablakom, melyen át kilátsz, S amin az eső kintről kaparász Csendes vasárnap délutánon. Életem maga a megnyitott tér, S az eső a nyakamba csorgás – Palackba zárt tablettás boldogság segít, Ha rámtör a szorongás Falak nélküli sorsom szobáján Akárki megvetőn, közönnyel...
read more
Likes
Kertvárosi csend. A fülledt éjszakában macskaléptű holdfény járkál a háztetőn. Olcsó bérű szoba. Idegen vaságyban testszagú, fals álmok gyűrött lepedőn. Riadt, egérszemű kushadó kis vágyak hajnaltól reszketőn el, – hazatalálnak. Még néhány perc haladék, s az óra nyersen üt: Kinek nincs otthona legyen jó – mindenütt! 0
read more
Likes
Találtam egy szót. Úgy hevert előttem, mint ujjak közül elgurult forint. Nem kellett senkinek, én lehajoltam érte; eltettem, léptem, – s lám csak már megint! Összeraktam, mint a dominót. Illettek egymáshoz. Gyönyörködtem bennük, és ekkor, jaj! – váratlan nagyon játszani támadt kedvem, s gyűjteni. Zsebre tenni reszkető kezekkel, s...
read more
Likes
Én úgy vagyok itt régóta, mint a tengeren a hullám, Véget nem érő borult napokon. Örökké fényben fürödnék, a napot szomjazom. Hiába. Tűrnöm kell, bár szenvedem nagyon, Míg a szürke égből egyre esőpermet hull rám. Hajókat hordott egykor hátam. Ma már csak emlék, Lefoszlott rólam rég a hiú hab,...
read more
Likes
Valami más mindig, ami minden dolognál fontosabb. Előbb egy zsömlét kell megenni, hogy a gyomor ne legyen karcosabb. S csak aztán, aztán lehet szeretni múltat, jövőt. Vagy eltemetni. Előbb egy padra kell feküdni, ahol az álom fészkét megleled. Még előbb rongyokkal takarni megfáradt, fázós testedet. S csak aztán, aztán...
read more
Likes
Elmúlt a nyár megint. Elmúlt – hogy újra fázni kelljen. Kis testem reszket s lassan aludni tér. Ma varjúhorda vonult át felettem: ”De kár!” Mondd kis tücsök: az életed mit ér? Örök túlélők! Ti könnyen szárnyra keltek, az ösztön hajt, a messzeség megélhetést ígér. De én bolond még mindig...
read more
Likes
Egyszer a szikra, ki balgán nagyra vágyott, Kipattant az éltető, s ölelő lángkarokból. Felszállt a magasba. Ám a sötétben félni kezdett. Egyedül volt. Fázott. Végül megfagyott. A koromszemcsét a szél messzi elsodorta. Nem úgy azt, mit könnyelműn elhagyott. Már nem látta többé, hogy a tűz, amit lenézett, Nélküle is...
read more
Likes
(ars poetica) Az én versem ne legyen soha magasztos eszméket kergető, lihegő, se jól fésült, divatos. Felszínes, ostoba. Járjon a földön, ne legyen egekbe törő faragott szóképek katedrálisa. S ne legyen a bálvány-perc számára állított díszes rímoltár előtt motyogott ködös, zsolozsmás metafóra-ima. De legyen, mint a vak kosárfonó látó...
read more
Likes