643. szám Széppróza

Skizo

Egy, kettő, három, négy, fordulás balra, és egy kettő, megint balra, és egy, kettő, három és négy, még egyszer balra, egy, kettő, és már megjöttem. Ma így csinálom, de holnap fordítva járom körbe a szobámat, hogy a cipőmnek mindkét oldala egyformán kopjon. Különben Picsu vagyok. Az ablakon rács. Jó...
642. szám Széppróza

Lóci

Még nincs nyolc óra, de már huszonhét fok meleg van, még ha élénk is a levegő. A fuvallat mindig a folyó felől érkezik, hozza az ártér ősi illatát, a sárgarigó rövid ritmusú, túláradó énekét és a kakukk kihívó szavát. Tavaly még megőrjített bennünket az égő műanyag mérgező bűze, idén...
642. szám Széppróza

Én, az utcaseprő

Az utcaseprés, mint tudjátok – vagy nem tudjátok –, az alkoholista hajléktalan emberek sportja. Ez egy bizarr és mondhatni kegyetlen sportág, melyhez képest a Túlélők Viadala, a Ninja Warrior, a Drágán add az életed! és az ezekhez hasonló szarságok csak óvodás dzsemborik. Ez egy embert próbáló sportág, talán csak...
642. szám Széppróza

A névtelen (kőkori történet)

A Wendzsa törzs nagy eseményre készült: a törzsfőnök három fiának férfivá avatási ceremóniájára. Ekkor kaptak új nevet a fiatalok. Éjszaka volt, a telihold világított (ezt az eseményt csak teliholdkor lehet megcsinálni, mert hát… csak), a törzs tagjai izgatottan fészkelődtek a tábortűz körül. A főnök méltóságteljesen felállt, maga mellé intette...
642. szám Vers

Belső világ szonettkoszorú XII.

Ellentétek vonzásában Fiatal vagyok: életem csak hóbort, mit paraszt utál; idegen és kóbor s kibújt vetésen ülő fagyott hófolt. A magyar piázik s agyamban jósok baja – gondja cikázik: lét s mulandóság; innék s munkás létem nem enged jó bort; lőrétől anyázik: de nyeltem s jó volt. Alig éltem...
642. szám Vers

Népdal

Barat László Kazinczy Barczikáról jövet Útba ejtett mért ne gyöngyösi cipőt Világot járó kilakoltatott péknagykövet Látott Szilvásváradon lazacot kerek templomot Völgyet szalajkát pisztrángokat békát sok halat Sírokat sírokon bazaltot kocsiszínt odébb Barlangos függönyös várakat strázsaméheket Vájatokat kilátós csúcsokat Amikor én arra jártam eltévedtem éppen Istenmezejére készültömben ezen tűnődtem Ha...
642. szám Vers

Sokszor nehéz címet adni

kívül belül langymeleg fellegek agyamat s az eget róják sőt megróják a természetellenes természetet amit a vigyori sátán vigyorogva kiterjesztett és senki sem hajlandó belátni hogy tilos mindig mindent elbaltázni bedőlt s kidőlt sajnos romos a mi házunk és sajnos romos a mi hazánk és szegény az ám mikor...
642. szám 644. szám Vers

Pesszimum

Kanyargó utakon csöndes szavak. Berozsdált rácsok közt hol láttalak? Megrepedt bőr alól szivárgó vér. Mit ér egy kinyújtott koszos tenyér? Kényszerű munkában kevés a jó. Áldott az átkozott Mindenható. Tíz ujjból tizenegy mély gödröt ás. Hol épül, hol vár egy üres lakás? Beázó kutyaól, morgó ebek. Tévúton ténfergők köszöntenek....
642. szám Vers

Esti fürdő

– Kérsz egy kis kaját? Egyél, míg megfürdök! – s egy mozdulattal feltűzte haját, a síkos vízbe kecsesen belecsobbant. Irigyen néztem, hogy orozza el a kád előlem, ki úgy szerette volna körülfogni még dereka hajlatát. Habteste eggyé vált a habbal, fürdősók fűszeres illata szállt, a gyertyák lángja egyszerre lobbant,...
641. szám Vers

SODRÓDÁSBAN

Otthontalan magányod szeretetért reszket, vad szelek tépáznak, hideg eső áztatja a tested. Én zuhanok – te távolodsz, a lét lassan szétfolyik. Talán lesz még, ki helyettünk éli meg az álmok vágyait. 0
641. szám Széppróza

Jó öreg karácsony

Öregnek öreg, de vajon jó is? Nem a tél legnagyobb ünnepére gondolok, amikor ezt kérdezem, hanem arra a mogorva, elkeseredett, régivágású, hajlottkorú úrra, aki már órák óta ténfereg a kihalt parkban. Jó embere ő? Ki tudja. Mit keres egy üres kis városi ligetecskében hideg téli estén? A park kihalt....
652. szám Széppróza

Mit is akartam?

Mi a különbség a sajtós táska és a sajtos táska között? Hát a túrás táska és a túrós táska között? A sajtós táska és a túrás táska lehet akár tök egyforma is, de lehet döbbenetesen különböző is. A sajtos táska és a túrós táska rendszerint ugyanúgy néz ki, hasonlítanak...
651. szám Vers

Töprengés

(Elnézést kérek a tisztelt – és érintett – Nyugatos költőktől) A szobámba ma reggel beköszöntött az ősz és az agyamban suhant nesztelen – nem volt kedvem verset írni – csak álltam az erkélyen komoran, meztelen. Aztán valami dolgom volt az utcán, nagy tócsák voltak szanaszét, s ahogy keresztülléptem egyen,...
651. szám Vers

Körön kívül

azt hiszem a fontos dolgok sem fontosak mikor szikár csendbe fordul az esendőség a lélek töredezett üvegcserepek közt egyensúlyoz vigyázza új bőrcipőjét nehogy felsértse a sok él szerencsétlen esetben csupasz lábfejjel vág neki az útnak rogyadozó térddel közönyösen figyeli az epilepsziás rángatódzást akik kiestek nem léphetnek be újra a...
651. szám Vers

Ennyi

Nos, hát a kép éles és túlontúl egyszerű: ülsz a fotelben, lelkedből különféle bánatok lakmároznak, (már épphogy csak van), testedet aljas kórok ostromolják vég nélkül, (az is inkább egy szimulációs bábú), semmin sem jár az agyad és mindenen, az a gond, hogy egyszerre; kiutat, ha látsz, akkor sincs erőd...
651. szám Széppróza

Egy hűtőszekrény balladája

Lassan ütött az ingaóra a falon, mikor már derengett a hajnal. Még hét óra sem volt, mikor hirtelen nagy veszekedés támadt. Lehel, a hűtőszekrény már húsz éve áll a konyha egyik sarkában, s már elege volt az örökös veszekedésekből, s állandó ajtónyitogatásból. Lehel elhatározta, hogy világot lát, így megindult...
651. szám Vers

Valahol itt vagyok…

Valahol itt vagyok Előtted, fáradtan. Valahogy így vagyok: Kissé megfáradtam Nem törődöm én már Hol az ősz és a tél, A tavasz és a nyár Az éjjel és a dél; Mikor melyik hogyan Talál éppen majd rám, Térdem mikor roggyan; Mikor mi szakad rám. Hiába volt minden, És mindegy,...
651. szám Vers

Leltár

Még vagyok. Bár a sejtüzemmód takarékra kapcsolt Most aztán vezetnem kell majd egy aprócska naplót Mit írjak bele, azon gondolkodom, hogy legyen súly is a papírlapon Szürke történetek nem illenek oda Hisz’ a semmiről nem beszélek soha Hogy mi vár rám, azt előre nem tudom Azt látom csupán, a...
651. szám Vers

Örökké tartó búbánat szonettkoszorú V.

Családi tablók a szobák falán a vallás képei közt elhelyezve: szeretteiket védik így talán s ez mindig szép volt, mert csak így lehet: hittek, mikor mindenki elfeledte Krisztust, Pál apostolt s a szenteket. Rikító színű s élénk mintázat minden: a fal, a padló, minden ruha, bútor, a takaró pirosan...
625. szám Vers

Szomorú Varsó

Központi pályaudvar Postahivatal Se levél Se portó Se távirat Két kék tujával Tágterű lakásba Egymás kevés pénzét Keresi régi Barátom büszke Ksiazę litewski És szerény szegény Jómagam Kettős filiszter Kettős magiszter Lengyelről és lengyelre Napokig várunk Biza várunk Eső zuhogó Eső szakadó Még mindig várunk Ketten egyet Ketten ugyanazt...