Madai András figyelmébe
Addig csináljuk, amíg rossz lesz! Ez volt a nagynéném álláspontja, s ezt osztotta anyám is. Anyám nem volt vézna, inkább testesnek mondható, így véleménye is súlyos a világra nézve.
Anyám magyart tanított egy afrikai iskolában. A sötétebb bőrűekről az a hír járta, hogy lopnak. Mintha a bűnök halványodnának, ahogy kifehéredsz…
Így találkoztam Petikével, aki nem tudja kimondani, hogy alapjában véve… Nem érti, hogy véve. Persze, mert eladni szokott. Egy igazi vézna gyermek, aki informatikában jártas. Rólam azt hiszik, hogy kövér vagyok, mert felvettem néhány pulcsit. Ott is hagytam a táskámat, benne a koromfekete baby dollal. Más fordításban ezt éjfeketének mondják, de ez gyermekbarát tartalom. Korom nem bánt senkit. Különösen, mert halott.
Annyi minden történt, azaz annyi minden meghalt, hogy érdemes már igazán belefogni egy újjászületésbe.
– Olvasod Pilinszkyt? – kérdezi képzelt barát egy enyhe vasárnap délután. Ami délelőtt, csak annyira álmos vagyok, hogy beillik délután kedves havának, hogy némi képzavarral éljek.
Erre csak a vállamat tudom rántani, mivel tegnap este élcelődtek a munkahelyeimmel, így a leggyorsabban letudom az étkezést s összeszedek a koszon kívül valamit, hogy az áhított csekk – amit hordozok magammal egy ideje – összeghatárát elérjem. Néger gyerekek futballoznak a folyosón s rögtön elérkezik a pillanat, hogy az ember csekket fizessen be! Boldog felnőttkor…
Cammogok diadalittasan csekkel a kezemben, előtte mindent 50 Ft-ra cserélek, sőt van olyan, ami négyzet alakú jelzés, külföldön az is beváltható.
