Képlékeny napokon
a fáradt homályban
apró lehelet függ
egy fonott kosárban
vékony a kis inge
foltos a kabátja
csöves lett szegényke
hisz nincsen családja
nincs neki senkije
sem földön sem égen
kék rúzsa ráfagyott
ajkára már régen
picike lehelet
ne búsulj hiába
közöny az életünk
a világ is árva.
Likes
No Comments