2014 szeptember hatalmas hegyekre támaszkodva erdők nagy fáit, vándor-botjaként használva jön-megy az IDŐ. lábain minden folyó és az összes patak a cipő. van akinél otthagy kéjes-mámoros perceket másoktól elvesz hosszú éveket… amilyen – olyan lót-fut-rohan mint aki osztódik önmaga sem tudja hogyan; kúszik-úszik-száll ha unatkozik tovább áll… végül Ő...
Nem tudom, mi fájna jobban,koptatni az aszfaltotrossz lábaimmal tovább,ha nyoma sem maradna,hisz azon nyomban befoltozzák;vagy választani gyáván, bátrana semmibe menekvést,támadva önnön magamra,ki védekezni se kész.Nem tudom, a nyelés nehezebb-e,tán a rekedtes üvöltés?Kérdezni is kár, mert a válaszmindig csak homályosabb,pszichém által szőtthálómban vergődvesosem lehetek szabad.Az idő hamis… ...
tovább
Likes
Mindig bajban vagyok, ha egy hölgy az interjúalanyom. A megszólításnál már elakadok. Legyen „keszcsokolomos”, vagy a – könnyedebb – szia, szia? A legjobb, ha megkérdezem. +1
tovább
Likes
szerző 2017-től +35
tovább
Likes
Keveset markolsz, ha mély gödröt ásol Árkokat mélyítesz, repüljön más Mit ért a gyermeked néma anyából Kőkemény hited nem mindentudás Kolibrik táncolnak lángoló égen Autópályákon száguld a szó Mit ér az arany, a porladó érem Összevont halmaz, vagy együttható Szunnyadó vulkánon épülő kertek Pirosló festékkel megjelölt fák Gazfickó lettem,...
tovább
Likes
Képlékeny napokon a fáradt homályban apró lehelet függ egy fonott kosárban vékony a kis inge foltos a kabátja csöves lett szegényke hisz nincsen családja nincs neki senkije sem földön sem égen kék rúzsa ráfagyott ajkára már régen picike lehelet ne búsulj hiába közöny az életünk a világ is árva....
tovább
Likes
Kígyózó hideg füstcsíkok szállnak, körülölelvén a kimúlt disznó örökét. Szemedbe sodródva megkönnyeztetik a lezajlott tor barbár örömét és jóllakott kéjét az elmúlásnak. Ez jutott eszembe kint az udvaron, a füstölő melletti kis padon. Jó lett volna elmondani másnak, de nem volt helye semmi lírai, érzelgős vallomásnak; táncoló poharak és...
tovább
Likes
Kicsit később, egy másik nagynéném; tudj’ isten mennyi van a családomban, beviharzott, pont az ebéd végén, csak úgy pörgött nyelve, mellém ült nyomban, bajuszos száját számra tukmálta s az asztalon jóskártyát vetett sorban: kezemet a kezében gusztálva jósolt levelet, lelki betegséget, tenyerem vonalait furcsállva látott fájdalmat s kilencvenhét évet,...
tovább
Likes
vers versben a jelentés megjelenítés központi téma múlttá tétel jövendölés jelenés – húzok ujjat szavakkal mik semmit nem jelentenek és nem kérnek engedélyt papírra telepedni oszt’ én is mondatokat ide-oda dobálok sírok üvöltök rovázok – majd leírom milyen érzés volt tudod szerepjáték de üvölthetnék és a többi elég ha...
tovább
Likes
Hol volt, hol nem volt, természetesen ritkán volt, gyakran nem volt. Így éldegélt egy szegény osztrigahalász, valamikor az őskor végén vagy az ókor elején. Akkoriban az emberek még nem tudtak írni, sem olvasni (de mit is olvastak volna írások nélkül?), sem tornyot vagy palotát építeni. A föníciaiak éppen akkor...
tovább
Likes
a Holdhercegnőhöz …az anyám öngyilkos lett Kalocsán, a börtön szartól bűzölgő budiján: lopott, hogy enyhíthessen nyomorán és vegetálni tudjon, mert ha kivár, éhen döglik ő is, meg az apám is, ki nem lelt már békét, sem hazát, mióta elvitték lovait… s cigány nemigen kapott munkát. A családom apám okolta...
tovább
Likes
Reggel kávé, mosdóvíz, ronggyal bekötözött ujj. Ez volt a gyermekkorom. Most borostás, kócos hajú férfiként állok a világ tengelyében, mint őszi falevél. Forgat a szél! Közönyösen cipő tapos el, s az öröklét felé igyekszik. 0
tovább
Likes
Lásd ez a heppem: maradtam hoppon, porszem a nippen, lehetnék Nippon, lettem egy kappan. Nem sokra vittem, maradt még tippem, száz szavam koppan itt Josephstadtban lassan, meghitten. 0
tovább
Likes
Az érzékeid lehetnek vegytiszták, nem jutnak tovább a testi létnél. A látás-hallás-szaglás: szentháromság, s érintésedről bárgyún hiszed, hogy gyöngédebb egy másik érintésnél. A képzelt csókok íze változatlan, akár figyelmen kívül is hagyható. Mint öregek a panelablakokban, szöszmötöl és bámul mindaz, ami másra fogható, s van olyan, hogy magad épp...
tovább
Likes
Tyúkot nyakaztak a fürdőszoba helyén: begyújtották a gázt, feltették a lábast s főtt öregkora tora, zöldséget kértek s nagyra szeletelték. Tésztát gyúrtak; galuskát szaggattak és látom: kezük nem a naptól sötét, társam megsápadt, de a haragnak mihaszna; koszos az asztal, a kötény s lázrázta ajka rémisztőt görbült, zöld szeme...
tovább
Likes
Tekintetünket hiába is keresnénk a szemgödrötök védő mélységeiben; gyermek arcunkat nem tudjuk hol keressük, mely felnőttségünknél békésebben pihen. Az esztendők az esztendőkre fordulnak, az őszi lombokkal, mi is úgy sápadunk; sokszor a bűbájos csodában sem bízva, hogy kedvességet a sorstól még várhatunk. Csendben becézgetjük csak a hiányotok, hűséggel cipelve,...
tovább
Likes
A 70-es években voltam gyerek, tanyán éltem, a várostól pár percre a körtöltésen túl, a Régi-Kenyere csatorna partjánál. Eljött az én időm, nagylány lettem és beírattak óvodába. Az ovi az Észak utcában volt a cigány-telep mellett. Mivel beteges gyerek voltam és sok hónapot töltöttem a kórházban, ezért az óvodába...
tovább
Likes