szerző 2017-től
Fedél Nélkül 2020. április 30. 672. szám
Tíz év körüli voltam, amikor megírtam az első „költeményemet”, egy ajándék Mikulás-vers formájában az ovis unokahúgomnak. Aztán sokáig semmi. Három gyermekemet jobbára egyedül neveltem fel. Akkoriban az irodalmat csak a gyerekek tankönyveiből ismertem.
Ha azt kérdezed, hogyan születik a vers, arra nem könnyű válaszolni. Inspirálhatja egy érzés, egy gondolat, egy szó, vagy valami zene, de az is előfordult már, hogy beszélgettem valakivel, ami elindított egy folyamatot és vers lett belőle. Úgy vagyok ezzel, mint a többi költő, illetve írótársam.
Írok, ha jó kedvem van, írok, ha rossz kedvem van, és írok, ha kedvem van.
Verseimet általában kötött formákban írom. Az időmértékes verselést, különösen a hexametert nagyon szeretem, onnan datálva, hogy az ókori klasszikusokat mindig örömmel olvastam és olvasom. Persze az írás sose úgy indul, hogy na, én most írok egy hexametert. Ha megfogalmazódik bennem egy gondolat, akkor ehhez igazítom az aktuális stílust is. Lehet az akár népies is. Írok prózát is. Első sikerem is egy prózámhoz kötődik.
Több éve írok a Fedél Nélkül lapnak. Első versem 2017. november 2-án jelent meg az újságban. Párom unszolására alkalmanként küldök be a havi pályázatokra műveimből. Kapok visszajelzést barátoktól, irodalmi lapok alkotóitól és olvasóitól.
Műveimben a közérthetőségre törekszem, és nem azért, ahogy mondják, „a gyengébbek kedvéért”. Közérthető szeretek lenni.
Többek között a munkám is erről szól. Szinte született magyar-magyar tolmács vagyok, hiszen a MÁV ügyfélszolgálati irodájában, ahol dolgozom, a hozzánk forduló kollegáimnak közérthető módon kell elmagyaráznom, mit jelentenek a munkaügyi paragrafusok, szakszövegek, jogszabályok.
Egyébként az irodalom csak egy szelete az életemnek. Szeretek kirándulni, új tájakat felfedezni, vonatozni. Új hobbim, hogy kitanulom a körömlakkozás és -építés csínját-bínját. Ha mindezek mellett marad még egy kis időm, saját szabásminta után varrok magamnak ruhákat. Agykontrollal is foglalkozom, és mellé pszichológiát tanulok.
szöveg: Zilahy Tamás
fotó: Sallai Jutka
Anikóval készült interjúnkat itt olvashatja.
Este
Eljött hát az Este, s én tárt szívemmel vártam.
Ajtót nyitottam neki, és hellyel kínáltam.
Édes bor került elő, halkan beszélgettünk.
Mosolyogtam néha rá, máskor jót nevettünk.
Csendesen szóltam hozzá, s duruzsolt mély hangja,
dúdoltam egy altatót, ő meg csak hallgatta.
Sétáltunk a fák között, felnéztünk az égre,
ott ragyogott felettūnk ezer csillag fénye.
Lágy szellő kacérkodott pajkos fürtjeimmel,
átölelte a testem gyöngéd szeretettel.
Ágyat bontva hozzám bújt a szerelmes Este.
Tekintetem hajnalban hiába kereste…
