Bántottalak. Csak néhány szó,- s megbántódtál nagyon. Pár szó csupán. Pár cseppnyi víz pereg az arcodon. Tagadhatnám. Mért lenne jó?- hisz én voltam, tudom. Törölhetném, de nincs mivel, gonosz vagyok, hagyom. Bántottalak. csak néhány szó, – mert bántottál nagyon. Megbántottál. Pár szó csupán,- lehet, önvédelem. Csak néhány szó. Pár...
Hűséges apa helyett hűtlent kaptam, pályaudvarról fát és szenet loptam; megtörött cipővel uccát döngöltem, ketrecemben oroszlánként bömböltem. Ócska volt minden könyvem, – ócska, kopott, reszkettem mint gyermek, ki buktát lopott; virágos fák között ritkán ballagtam, a bajos szél jaját csendben hallgattam. Vagy ordítottam és toporzékoltam, vásárcsarnokban csomagot hordtam; olyasmiért...
Bántottam, mert bántott, hogy fájdalmat okoz az érzés mit érzek, s mit hiánya fokoz. Bántottam, mert bántott,… ősi nyugalmamat, egy bűnös szempár meg-,… miért zavarta azt…? Bántottam, mert bántott,… hamu alatt parázs éget, és kínoz, mint… kit megmart a darázs.. Bántottam, mert bántott, ahogy a rossz,… a szép emlék...
Megtörtem a harcban, – a hitben, és azt kaptam, mit nem akartam, mit rémálmaimban sem hittem. Törékeny szó lettem a viharban. Hittem: az Úr majd örömet ád, hogy hinni fog bennem, ha hiszem. Nem ért semmit, száz és száz önvád, hiszen kinevette a szívem. Égre néztem, hogy majd visszanéz,...
Várlak. Bátor hittel Csüngve ígéreteden: Sokáig maradsz. Legalábbis többet Ötször hatvan másodpercnél, Amennyit általában Kimérsz nekem. Lesem az órát, Fülelve Azt a nagyon halk Kopogtatást az ajtón. Kiszűrve az utcazajból A csengő hangját. Megjössz. Pillanatok törtrésze alatt Szétpereg az idő, S többször hallom hangod, Miközben a mobilodon tárgyalsz, Mint...
Már csak irgalmatlan sötét van Kifordított fény a hiány Megnyugvás itt nincs a halálban Kötélen folyik rád a nyál Élelmedből jön a halál és gyógyszeredtől ered a kór – nem is születhettél tán jobbkor ide, ha csak szenvedni vágysz… Lopnak itt mindent s nemcsak halkan Vámpírok szívják...
Háy János írót, költőt talán nem is kell bemutatni a Fedél Nélkül rendszeres olvasóinak, hiszen aki ezt a lapot olvassa, kortárs irodalmat olvas, és akit érdekel a kortárs irodalom, más forrásokból is merít. Háy János tagja annak a zsűrinek, mely 2007 óta minden évben kiválasztja az esztendő legjobb alkotásait...
Itt minden szürke, halott és sivár A lélek rozsdája térdig ér Elég egy felszikrázó indulat És nyomában dől a vér Némán lebegünk el egymás mellett Ahogy akváriumban úsznak a halak Dühöt és félelmet sugároznak ránk Az összefirkált zord betonfalak 0
Hajléktalanellátás Bolognában Március közepén az Nemzeti Civil Alap támogatásával három napot töltöttünk Bolognában, ezzel bővítve külföldi tapasztalatainkat. A Fedél Nélkül színeiben utaztunk mindketten: Györgyi, a lap egyik koordinátora és jómagam, a lap egyik terjesztője és szerzője. Az első nap, az akklimatizálódást követően meglátogattuk a Piazza Grande utcalap lap szerkesztőségét,...
Emlékező Radnóti Miklósra „A fákra felfutott a szürkület… …s mi élünk itt tovább, – de nélküled.” Csecsemő fölsír, majd mély csönd terem: vajúdó arca sápadt-vértelen, – életet életért az áldozat – őrangyal fogta a pártodat, baba arcodon vérpír a festék alvadtan lepte testvéred testét, társsá szegődött örök árnyalak vádol:...
Én, Csurika a Fedél Nélkült már tizenegynéhány éve terjesztem. Szinte már ősterjesztő vagyok, lassan már tíz éve a jelenlegi helyemen. Az autósok megszoktak, tán szeretnek is, hisz mindig megjegyzik, ha nem látnak, hogy tán csak nem beteg volt. Nekik és a többi Kedves Olvasónknak szeretnék pár dolgot leírni részben...
Kihalt a város csavarogsz az utcán. Tudom, hogy senki nem vár rám. A hold szépen csendesen ragyog. Egyedül a szívem sajog. Éjjeli csavargó igen, ez lett belőlem Egy boldogtalan kis ember. Egy boldogtalan kis ember. 0
Volt egyszer réges-régen, egy mindentől és mindenkitől elzárt völgyben egy kis falu, melynek vezetője az Öregember volt. Az Öreg mesterien értett a gazdálkodáshoz, de mi öröme volt benne, ha a koboldok minden áldott éjjel a földjére jártak táncolni, s mindent letapostak. Töprengett eleget, hogy ugyan mit csináljon, de mivel...
Ámítani fogsz csak, tudom jól, mégis topogva várlak; évente kiújul bennem ez a kór, alig öleltél, már sírhatok utánad; követ a nyár: náladnál nagyobb csaló, nevet, ha szökik, nevet pimaszul; meleg pulóver kell, vastag takaró, sokára kél a Nap, hamarabb alkonyul; olyankor némább a máskor beszédes éjjel. Finoman bújik...
Eget veri már a zaklatottságom hajszolt vagyok mint az űzött vad láthatatlan rém a vadász csak szövegeket írok nem verset mert e láthatatlan börtön mindössze reflektálni enged mindent mi van te határozol meg úgy hogy közel nem engedsz nem látható pányván pórázon forgatsz rángatsz mint egy kalapácsvető –...
Amikor már nem láttam semmit, gondolom, nyolcszázhuszonöt ezer karcsapásnyira avantól, elképzeltem: milyen íze lehet a cápauszonylevesnek, milyen íze aszónak a lehet mégnek, dobbanása szívnek, medvetalpnak, a nagyon-nagyon csöndes hallgatásnak a hangja milyen? S milyen a partra gördülő hullám? 0
Elvágtam magam az élettől, S most a túlpartról integet. Hív vagy búcsúzik ? No idea. (Hányszor megírták már ezt !) Azt, hogy van révész, aki átvisz, Vagy áthozza hozzám. Akarom ? Ugyanazt hozná vagy valamivel jobbat ? Tőlem is függ ? Vagy hagyjam, hogy hasson ? „Túl tudatosan éltél!”...
Sajnos már öregszem Pedig nem törekszem Megőszült hajamon Látszik a vén korom. Beteltek álmaim Sorsdöntő vágyaim A boldogság se vár Reményem béna már. Kopottas ruhámban Beülök kocsmába Haverok körébe… Sorsomat mesélem. Családom sose volt Erkölcsöm csupa folt, Rokonok kerülnek… A nők meg lenéznek. Nyugdíjam elkopott Kutyám is elhagyott Hitemből...
– Kérdezhetem az ifjúkoráról? – Kispolgári családban nevelkedtem, de külön kell választani az anyai és apai ágat. Az anyai ágról keveset tudok. Apám a történelem áldozata volt, mint munkaszolgálatos, majd mint Rajk László egyik titkára. Az ő apja cipőboltos volt Pécsett, de ő a holokauszt áldozata lett a nagymamámmal...