414. szám 512. szám Vers

Békülés

Bántottalak. Csak néhány szó,- s megbántódtál nagyon. Pár szó csupán. Pár cseppnyi víz pereg az arcodon. Tagadhatnám. Mért lenne jó?- hisz én voltam, tudom. Törölhetném, de nincs mivel, gonosz vagyok, hagyom. Bántottalak. csak néhány szó, – mert bántottál nagyon. Megbántottál. Pár szó csupán,- lehet, önvédelem. Csak néhány szó. Pár...
411. szám Vers

Költő voltam

Hűséges apa helyett hűtlent kaptam, pályaudvarról fát és szenet loptam; megtörött cipővel uccát döngöltem, ketrecemben oroszlánként bömböltem. Ócska volt minden könyvem, – ócska, kopott, reszkettem mint gyermek, ki buktát lopott; virágos fák között ritkán ballagtam, a bajos szél jaját csendben hallgattam. Vagy ordítottam és toporzékoltam, vásárcsarnokban csomagot hordtam; olyasmiért...
413. szám Vers

Bántottam

Bántottam, mert bántott, hogy fájdalmat okoz az érzés mit érzek, s mit hiánya fokoz. Bántottam, mert bántott,… ősi nyugalmamat, egy bűnös szempár meg-,… miért zavarta azt…? Bántottam, mert bántott,… hamu alatt parázs éget, és kínoz, mint… kit megmart a darázs.. Bántottam, mert bántott, ahogy a rossz,… a szép emlék...
414. szám Vers

Az ürömhöz

Megtörtem a harcban, – a hitben, és azt kaptam, mit nem akartam, mit rémálmaimban sem hittem. Törékeny szó lettem a viharban. Hittem: az Úr majd örömet ád, hogy hinni fog bennem, ha hiszem. Nem ért semmit, száz és száz önvád, hiszen kinevette a szívem. Égre néztem, hogy majd visszanéz,...
411. szám Vers

Faltól falig

Várlak. Bátor hittel Csüngve ígéreteden: Sokáig maradsz. Legalábbis többet Ötször hatvan másodpercnél, Amennyit általában Kimérsz nekem. Lesem az órát, Fülelve Azt a nagyon halk Kopogtatást az ajtón. Kiszűrve az utcazajból A csengő hangját. Megjössz. Pillanatok törtrésze alatt Szétpereg az idő, S többször hallom hangod, Miközben a mobilodon tárgyalsz, Mint...
413. szám Vers

Már csak…

Már csak irgalmatlan sötét van Kifordított fény a hiány Megnyugvás itt nincs a halálban Kötélen folyik rád a nyál   Élelmedből jön a halál és gyógyszeredtől ered a kór – nem is születhettél tán jobbkor ide, ha csak szenvedni vágysz…   Lopnak itt mindent s nemcsak halkan Vámpírok szívják...
413. szám Vers

Nagyvárosi gettó

Itt minden szürke, halott és sivár A lélek rozsdája térdig ér Elég egy felszikrázó indulat És nyomában dől a vér Némán lebegünk el egymás mellett Ahogy akváriumban úsznak a halak Dühöt és félelmet sugároznak ránk Az összefirkált zord betonfalak 0
412. szám Riport

Olasz módra – hajléktalanellátás Bolognában

Hajléktalanellátás Bolognában Március közepén az Nemzeti Civil Alap támogatásával három napot töltöttünk Bolognában, ezzel bővítve külföldi tapasztalatainkat. A Fedél Nélkül színeiben utaztunk mindketten: Györgyi, a lap egyik koordinátora és jómagam, a lap egyik terjesztője és szerzője. Az első nap, az akklimatizálódást követően meglátogattuk a Piazza Grande utcalap lap szerkesztőségét,...
413. szám Vers

Sorsra ragyogva

Emlékező Radnóti Miklósra „A fákra felfutott a szürkület… …s mi élünk itt tovább, – de nélküled.” Csecsemő fölsír, majd mély csönd terem: vajúdó arca sápadt-vértelen, – életet életért az áldozat – őrangyal fogta a pártodat, baba arcodon vérpír a festék alvadtan lepte testvéred testét, társsá szegődött örök árnyalak vádol:...
412. szám Riport

Terjesztőinkről

Én, Csurika a Fedél Nélkült már tizenegynéhány éve terjesztem. Szinte már ősterjesztő vagyok, lassan már tíz éve a jelenlegi helyemen.  Az autósok megszoktak, tán szeretnek is, hisz mindig megjegyzik, ha nem látnak, hogy tán csak nem beteg volt. Nekik és  a többi Kedves Olvasónknak szeretnék pár dolgot leírni részben...
413. szám Vers

Kihalt a város

Kihalt a város csavarogsz az utcán. Tudom, hogy senki nem vár rám. A hold szépen csendesen ragyog. Egyedül a szívem sajog. Éjjeli csavargó igen, ez lett belőlem Egy boldogtalan kis ember. Egy boldogtalan kis ember. 0
412. szám Széppróza

A bosszú

Volt egyszer réges-régen, egy mindentől és mindenkitől elzárt völgyben egy kis falu, melynek vezetője az Öregember volt. Az Öreg mesterien értett a gazdálkodáshoz, de mi öröme volt benne, ha a koboldok minden áldott éjjel a földjére jártak táncolni, s mindent letapostak. Töprengett eleget, hogy ugyan mit csináljon, de mivel...
413. szám Vers

Szonett a tavaszhoz

Ámítani fogsz csak, tudom jól, mégis topogva várlak; évente kiújul bennem ez a kór, alig öleltél, már sírhatok utánad; követ a nyár: náladnál nagyobb csaló, nevet, ha szökik, nevet pimaszul; meleg pulóver kell, vastag takaró, sokára kél a Nap, hamarabb alkonyul; olyankor némább a máskor beszédes éjjel. Finoman bújik...
412. szám Vers

Eget veri már…

Eget veri már a zaklatottságom   hajszolt vagyok mint az űzött vad láthatatlan rém a vadász csak szövegeket írok nem verset mert e láthatatlan börtön mindössze reflektálni enged mindent mi van te határozol meg úgy hogy közel nem engedsz nem látható pányván pórázon forgatsz rángatsz mint egy kalapácsvető –...
413. szám Vers

Görcs

a tollra ráfagy a szó írnék de írni nem jó élő-halottá tesz az írott beszéd kocsmapulton gőzölög az ebéd déli harangszót cipel zsákjában a postás betonon mosolyognak hányásnyomok félelem vigyorog arcátlan árnyék követ s beléd rúgnak kifestett ajkú kövek 0
412. szám 649. szám Vers

Hullám

Amikor már nem láttam semmit, gondolom, nyolcszázhuszonöt ezer karcsapásnyira avantól, elképzeltem: milyen íze lehet a cápauszonylevesnek, milyen íze aszónak a lehet mégnek, dobbanása szívnek, medvetalpnak, a nagyon-nagyon csöndes hallgatásnak a hangja milyen? S milyen a partra gördülő hullám? 0
413. szám Vers

Révészt!

Elvágtam magam az élettől, S most a túlpartról integet. Hív vagy búcsúzik ? No idea. (Hányszor megírták már ezt !) Azt, hogy van révész, aki átvisz, Vagy áthozza hozzám. Akarom ? Ugyanazt hozná vagy valamivel jobbat ? Tőlem is függ ? Vagy hagyjam, hogy hasson ? „Túl tudatosan éltél!”...
412. szám Vers

Öreglegény

Sajnos már öregszem Pedig nem törekszem Megőszült hajamon Látszik a vén korom. Beteltek álmaim Sorsdöntő vágyaim A boldogság se vár Reményem béna már. Kopottas ruhámban Beülök kocsmába Haverok körébe… Sorsomat mesélem. Családom sose volt Erkölcsöm csupa folt, Rokonok kerülnek… A nők meg lenéznek. Nyugdíjam elkopott Kutyám is elhagyott Hitemből...