1. Az ablakon éjféli szél zörög az októberi venyigéket rázza vadul ropja a temetők fölött – a Nap hálókabátot ölt magára A csillagok repednek, omlanak háztetőkön a szél vitustáncot jár mihez hozzáér, elpusztítja azt – sok ébredő varjú, dögvészt károg rám A kidőlt fák testéből vér fakad arcom...
Reszkető délibáb járt táncot a fonnyadó határ felett. Az állandóan alakját változtató seregélytömeg hullámzása figyelmeztetett a szüret elkezdésére. A présház előtt a kimosott hordók ásítozva várták a szőlőt és a mustot. Muslincafelhő hintázott a darázsdézsmálta, gyümölcsüket érlelő szilvafák között. Sárgult a körte és a birs, és a kutyák hűsöltek...
Inka császárok barna aranya! ajkam bársonyos csókodért sóvárog, aromád súlyos, akár a zsoltárok. Katonák, költők éjszín madara, bazár illata, kalifák uralma, munkások izzadtsága és nyugalma, karavánok tábori parazsa. Gondokhoz méltó apró Góliát; asztalt hozol a riválisok közé, békét formálsz a haragosok fölé, nyüzsgő létünktől fénylik glóriád, bizalmat nyújtasz a...
Haldokló szamurájt alakít a nap, a színfalakról utcákra kúszik halovány sóhaja, majd kútig szalad s a víztükrön galambtollra csúszik. Takarók padokon, boltok zugában: fantom motoz, szuszog s nyugszik ruhában, párna a cipő, poros pléd nyúlik bokáig. Mély hang torkot köszörül s a köpés hangja mint gázban a szikra… …a...
…nem értettelek, csak azt láttam – szép vagy, sőt, gyönyörű és a levegő szétfagy valamiért körülötted. Rideg, visszautasító voltál, sziget köztünk, kínzott kényelmes karosszéked, nem szóltál semmit, de tudtam, lenézel minket; szúrtad szemét mindenkinek. Mondd, ( * * * ), vajon hogyan van az, legtávolabb álltál és gyűlöltelek, te...
Hol vagy e vadvilágon hazám? Számkivetve itt vertem tanyát. Kereslek A tájon, Mint gyermek az anyát. Szeretlek, Mint világosságot a termek, Úgy téged én mindhalálig hazám Rád ma szempilláim könnyet mernek. Emlék gyűlt raját Dicsőn fák susogják, S a régmúlt talaját Madarak huhogják. A szép jövő Álmot szövő: Öröm...
Vadak patája roppantja a csendet, Az aljnövényzet száz tövist mereszt, Arcomba csap, a vérem is kiserken Amint odébb feltűnik egy kereszt. Letérdelek, megbújok hűs tövében, Verejtékemre ráragad a mész, Stigmát tapaszt, s a rekkenő melegben Kicsípi bőröm, mégsem ez emészt. Latolgatom, mit rejthet még az erdő, S vajon kinek...
Egy rendőr visszakísért a zárkába, ahol nagy örömömre egyedül maradtam. Fáradt voltam, elsősorban idegileg, ezért legszívesebben aludtam volna, de villanyoltásig – este 10 óra – nem lehetett csak ülni a priccsen. Folytattam az írást egészen a vacsoráig, de nem igazán tudtam rá figyelni, mert a gondolataim még a nap...
Egy Igaz-ember Himnusza Te Mindeneket Alkotó és Felügyelő Világmindenségeket Kitaláló és Gyártó Világrendszereket Előre Figyelő Örök Nagy Úr Kérlek fogadj ölelő két karodba És méltatlanságom Ellenére Ha elfáradtam Bűnös Tévedéseim Elnézve Fonj nekem Glóriát!!! 0
Az egyesület – 2006 október 13-a óta – létezik. Pedig jelenleg hivatalos bankszámlaszámmal sem rendelkezik. Mégis, megalakulása óta több esemény történt vele, – és ezt bátran leírhatom – mint bármely másik, hasonló nonprofit civilszervezettel. Az indulás bürokratikus akadályairól mesélt Horváth Csilla elnök asszony, Nikodém Miklós költő pedig arról, hogy...
Kivel megosztottam, kenyerem, az ágyam, S lehet oly némelykor méltatlanul bántam, De a sorsom vele együtt, egyként haladt, Együtt nyűttünk nincs-et, együtt fogtunk halat, Örültünk a jónak, ritkán, nem eleget, Szerettük a kályhát hátunkkal, meleget, Viseltük a terhet hétrét nap, nap után, Nem könyököltünk le mocskos kocsma pultnál, Se...
Gondoltam egy nagyot. Elmentem vidéki ismerőseimet meglátogatni. Kedvenc ismerősöm Béla bá (mert csak így szabad szólítani) meglátott. – Na, mi van, te, ganyé? Mondom Béla bának – most nem hoztam ganyét, ha viszont Béla bá tud valahol olcsón, vehetünk. – Hát fiam, tudod ez, errefelé az a helyzet. Na,...
Te vagy az én titkos rózsám, a szerelmem, imádott múzsám, Te vagy utolsó menedékem egész elrontott életemben. Te vagy aki felemelt a földről mikor nem engedtem a közönyből. Te vagy lelkem vigasztalója Mennyországomnak ajtaja. Te vagy a vágyam, te vagy az álmom, szeretlek és már csak terád vágyom, Te...
ollyantot is mint az ki jádszódta az urat azután hanyadt fekve csodálta az utat Mélosz 0
Nehezen bírtam lemosni a szappant a testemről, arról nem is beszélve, hogy jól esett volna egy forró fürdő az előző éjszakai jeges fürdő után. – Vége a lubickolásnak, Uraim! – kiáltott be a tizedes a zuhanyzóba. Magamra kaptam a ruháimat, és máris sorakoztunk a folyóson, hogy visszamenjünk lakosztályainkba. Fürdés...
Aki Repülni Szeretne, Az az abrakot Már elfelejtette. A teste könnyű legyen. Ne húzza le Földi teher! A magasság elérését a „Földhözragadtság” Megszűnése előzi meg, Hiszen Egyik madár sem Repül a fészkével. Két úrnak Nem szolgálhat Senki sem. Valahogyan mégsem A vagyonban Dúskálkodók A boldogok. „Ha ismernénk Milyen érték...
Jövőbe tartó gondolat visszafordul… … múlt fonalán kúsznak kapaszkodó képek: – remények, szerelem-tűz, tomboló tavasz; – orgonaillatú lila világ szikrázó acélbüszkeségen… … mert a hal úszni kíván, összekoccan köszöntő pohár… … hitvesi csókok; – s virág… … mára csak poros szirma, asztalon szétszórt, ottfelejtett morzsáló kalács, zsírfoltos abrosz, fonnyadt,...
Az EQUAL (A/57) program tapasztalatai és az európai uniós tendenciák alapján előrevetített jövőkép Tudománytalan fantasztikus el- (és mellé-) beszélés Mókus Márkus túl volt az utolsó gégeműtétjén is, még lábadozott ugyan, de kíváncsiságától vezérelten teljes erőbedobással vetette magát az új és érdekesnek ígérkező munkába. Természetesen nem ez volt az eredeti...