Áprilisig nem is tudtak egymásról, hogy él-e a másik, vagy sem. De a véletlen összehozta őket az egyik Kőbányai nagyáruház bejáratánál. A váratlan találkozásnak nem lehetett tudni hogy melyikük örült, melyikük nem, mindenesetre a nagy alkalomra, ott helyben koccintottak, egy leértékelt üveg borral. Nem is maradt a hét deciből...
Kiüresedett terek, Szótlan holnapok, Mi az, mit tőlük Árvaságunkban kaphatok? Fordulunk az Ég felé Összeráncolt homlokkal, Miért bennünket sújt Kegyvesztettség kínokkal? Hatalmasok kapzsisága Csörgeti bilincsét, Mi tegnap fedél volt Mára lett csillagos ég. Óh! Istenünk! Adj méltóságot, kegyeset, Néha emberséges órákat Torokszorításoktól menteset. 0
Lassan sötétedett, Anna napja volt. A folyosóra kinézve konyhám ablakából csodálkozva bámultam a szomszédok ablakaiban a fehér, piros és rózsaszín muskátlik orgiáját, és a petúniák sötétlila pompáját. Lelkemet szokatlan nyugalom szállta meg, ahogyan jöttem lakásomba az Almássy téren keresztül, egy hajléktalanra figyeltem, délelőtt is ott volt, csak akkor aludt....
Ponttá zsugorodott az Ég, petróleum fénye derengett, néprádiók recsegésére vonulók éljenzése kántált új utat. – ministránsnak vörös kendőt, munkát a munkásnak – Tapsoló hazának hangszórók harsogtak acélreményt, s örök harchoz örök ellenséget. Önfejére csorgó vérmámorból, mezítlábakra csizmát, bakancsot húzva szédültünk „Békeharcba” — vérrel mosott arcunk, s bukott forradalmunk...
Másnap délután már a szemészet előtt várakozott az egész család. Megpróbáltam a várakozás hosszú idejét olvasással eltölteni, de a betűsorok eldőltek. Ezen felül már reggel óta egyre sűrűbb köd ereszkedett a két szemem elé, amitől már nem tudtam megkülönböztetni az a és e betűt sem. Fel kellett adnom az...
Duruzsol a TV, Pedig senki se nézi, A serpenyő aljára Ráég a prézli. Villanykörte-foglalatot Lóbál a lépcsőházi huzat, Kiég majd az is: Hetekig töksötét marad. A kőlépcsőn várja Egy lány a királyfit, Túl a harmincon – annyit percenként ásít –, Csak a teste van ott, És már régen megszokták,...
Az alábukó Nap lángolása bíborra színezve pupilláim, vörös leplet feszített a Földre. E sötétlő föllobbanás varázsán éjjé foszlott a mezítlábas, bakancsos, füstös, porarcú világ, s ismét, mint már annyiszor gombostűfejnyi pontokban köröttem föl-föl villant a tér, gyöngéd érzéseken lebegtem ahogy lágyan simítva arcom körbesétáltak e fénylő pontok: —-...
Megyek költeni. Dehogy is fiókákat! Verset írni. Mondták, itt az ideje. Legfőképpen Manci néni mondta. A főző asszony. Ő már csak tudja. Há-rom elemivel. (Még a régi típusú nyolc általánost sem érve el.) Száraz, rekedtes, károgásra emlékeztető hangján hangsúlyozta: Rengeteg díjat, elismerést kaptam én már így is. Jóhiszeműen. Előlegben....
Árvák, tékozlók, az aláhajló hegyeken felkaptatók. Megyünk a száraz-gyapjas fűben és a rőt falevelek közt. A sziklák réseiben gödröt vájnak maguknak a tollfosztott szárnytalan virágmagok. Széttárul a csend. Megállunk. Megpihenünk. Széjjelnézünk. Átjárja lelki valónkat egy arc parttalan hullámverése. Aztán leborulunk, meghajolunk, térde hullunk. Azután tűzre vetjük hiú emberi vágyainkat....
Emberkénk iszik-iszik a jó kis kannás bornak nevezett lőréből. Nem is baj ez egy darabig. Igen ám, de van egy súlyos bőrbetegsége. A Lőre barátilag: – Igyál belőlem, majd én helyrehozlak! – Köszi. – Hajrá, iszik tovább bőségesen. A betegség bedurvul, még jobban odavág. Terjed villámgyorsan, még erősebben. –...
Számtalanszor jött úgy látogatóba, hogy nálunk szerelte szét, javította, vagy mosta le a kocsit. Mi kertes házban laktunk, ők meg emeleten. Amikor elutazott, vagy külföldi munkát vállalt, akkor is a mi kertünkben álldogált a kis autó. Most fűzfavirágzás ideje van, s az egész fa zsong a méhektől. Az alatta...
Bort nyitok s bajra gondolok életem is végig pörög már üveg szeszek és vad angyalok emelik rám az éjszakát. Részeg álmomban Istennel paroláznék ám tekintetemtől már Ő is elforog asztalom haván tócsa ha csordul a hajnal vére az? Vagy csak kidöntött borok Bohóc álarcom unalmas már, nincs ki megsegítené...
Az általános iskola második osztályába jártam. Már első osztályban kiharcoltam apám segítségével, hogy az utolsó padban ülhessek egy lánnyal, aki szintén tudott már írni, olvasni és számolni. Így mi ketten nyugodtan olvashattuk kedvenc regényeinket, és csak akkor kellett figyelnünk, ha erre a tanár néni külön figyelmeztetett. Ilyenkor gyorsan feleltünk...
Arcom mögött, Egy előhívás közben Fényt kapott gondolat. Meg szeretnélek csókolni, De már elvesztettelek szemem elől. Míg a Lánchídon átsétálok, Belekarolsz a hajnali csendbe. Arcod mögött, Emlékem halovány képe, Rálöttyintetted a kávét, Aztán hajszárítóval kezedben… Meg szeretnél csókolni, De már elvesztettél szemed elől, Nincs az a távcső, ami segíthetne...
Hej Piroskám, kis galambom jer a Zagyva partra, dűlj le mellém, fogadalom gyűlt az ajakamra. Fogadom, hogy soha mással nem gondolok arra, amiért most mi egymással megyünk le a partra. Selyem pázsit puhasága s karom ölelése, a szívedet gyújtsa lángra, s kedved ölelésre. Ki nem írom a nevünket kapuk...
Az egyik legősibb klasszikus indiai tánc, az egyre szélesebb körben ismert Bharatanátjam magyarországi nagykövetével, Somi Pannival beszélgetünk nőiségről, táncról, testről, tudatról. – Hogyan jutottál el az indológiáig, hogyan a bharatanátjamig? – Nem készültem mindig táncosnak és az indiai kultúra sem érdekel zsenge gyermekkorom óta. Rendes, átlagos budai családból származom,...
A csövi mindenkit ismert a Teleki-tér környékén – így sajnos engem is. Nem is lett volna különösebb baj – jószívű, bohémtermészetű emberke volt, aki csekély havi jövedelmét rendszeresen elitta velünk a Kecskében – de abszurd ötleteivel, csapongó fantáziájával újabb és újabb találmányteremtésének méltatásával nemegyszer tette próbára asztaltársainak idegeit. A...
Dühös voltam a világra. Lehet, hogy az utazás tette a kombinón, a nagy meleg, ahogyan a férfiak és nők összepréselődtek, szívták egymás nehéz szagát, a délutánra maradt mosdatlanság érződött róluk. A villamos mellett jól öltözött urak és hölgyek, tisztán és nyugodtan vitték előre a kocsijukat a dugóban, ki tudja...
Felvetődik a kérdés, hogy miért váltak annyian földönfutókká az elmúlt immár közel húsz év során? Az ezt megelőző évtizedekben is nagyon-nagyon sokan éltek mélyszegénységben, az sem kizárt, hogy többen, mint ma. Rosszak, sőt rosszabbak voltak a lakásviszonyok, s a lakáshoz jutás sem a szegények kiváltsága volt. Ellenkezőleg. Munka nélkül...