A hó csak egyre hullott, nyakamba erőszakosan bebújtak a hópihék. Megráztam magam. Rég nem voltam otthon. Hol az egyik, hol a másik aluljáró volt az otthonom, s a haverok a családom. Utáltam sokszor magam, utáltam mindent és mindenkit, de csak ha józan voltam, ha nem jutottam italhoz, a napi...
Postamunka Fiatalabb koromban – úgy harminc valahány évesen – számtalan alkalommal dolgoztam alkalmi munkásként a Keleti pályaudvar mellett lévő postahivatal rakodási osztályán. Legtöbbször a csomagosztályozóba osztottak be, ahol legfeljebb műszaki hiba esetén lehetett leállás, megállás. Három csúszda jutott ránk fejenként. Ezeknek végein, lent a mélyben irányítószámmal ellátott táblák voltak...
tovább
Likes
Ülök a belváros legkisebb homokozójában, talán azért itt, mert második gyermekkoromba kerültem, s csak úgy nézelődöm bele a vakvilágba. Mint egy eszét vesztett. A szemben lévő épületet pásztázó tekintetem egyszer csak, mint filmfelvevő gép objektívje, egy fel-el libbenő függöny „teljes terjedelmén” pihen meg. Sztriptízt sejtek mögötte, nyálam is csorogni...
tovább
Likes
Az alábbi cikkben három európai ország hajléktalan-ellátó rendszeréről kaphatnak ízelítőt az olvasók, magyar hajléktalan emberek saját tapasztalatai alapján. Egy család németországi és ausztriai tapasztalatairól számol be, lapunk (néhai) mellékletének egyik szerzője pedig a londoni helyzetet ecseteli. – Hosszabb ideig voltatok Németországban és Ausztriában. Mikor mentetek ki és miért? –...
tovább
Likes
Az alkohol megszállottsága Sajnos egy valamitől való függés érzését nem értheti meg sem egy szakember, sem hozzátartozó vagy barát. Talán a súlytalanság állapotához tudnám most hirtelen hasonlítani. Ráadásul az alkoholizmus – és valószínűleg minden más szenvedélybetegség is – progresszív betegség. Ez azt is jelenti többek között, hogy fokozatosan, nagyon...
tovább
Likes
Legyek huncut góbé, ha nem valót mondok, Vagy a küldött szóból mindent félre hallok. Tök nőjön nyakamon, álljak kötéllábon, Vagy az ellenségem barátnőmmel háljon. Legyek fakerítés, mit eső ver folyton, Vagy egy jókora bog a terítő rojton, Fából vaskarika, gödör árokparton, Kupac kutyagumi Pesten, az aszfalton. Legyek hullócsillag, zsákban...
tovább
Likes
Az alkoholizmus, mint népbetegség Nemcsak azért az alkoholizmus az első szenvedélybetegség, melyről írok, mert én is ebben a cipőben járok, hanem azért is, mert ebben szenvednek a legtöbben a világon. A magyar szakemberek egymillió körülire becsülik az alkoholbetegek számát hazánkban. Ez a lakosság tíz százaléka, ami hihetetlenül nagy szám....
tovább
Likes
Ki tőlünk távozik, nem tűnik el, csupán átváltozik. Ha nem is tudjuk fogni kezét, csak képzeletben ott van velünk mindig minden érzelemben. S ha majd egyszer mi is a változásig jutunk, tudni fogjuk, merre visz hozzá az utunk. Érezzük majd a lelkünk erejével. Az élet szép, pusztán a lélek...
tovább
Likes
Nem vagyok büszke arra, hogy gondoltam – komolyan gondoltam a halálra. Kérdőre vontam az életet, vajon van-e még jogom valami jóra? Sétálni, örülni, fürödni a fényben, a boldogsággal kézen fogva. Hát meddig lehet süllyedni a sárba? Mások előtt letérdelni, saját lelkünket letiporva. Sírva – könyörögve várni egy megértő, bíztató,...
tovább
Likes
Egy ember, akit csak a közvetlen környezete ismert és egy másik, akit az egész ország. A maga területén mindkettő tehetséges, nagyszerű és szeretnivaló lény. És érzékeny. Nemcsak önmagára, hanem a környezetére, a világra, a szükséget szenvedő embertársra. Jani is beleesett az alkohol „csapdájába”. Hosszú évekig ivott, és egy adott...
tovább
Likes
milyen döbbenetes érzés volt időnként tapasztalni a „jó”-ságot, mely bonyolult és nem egyértelmű is volt, itt-ott feltünedezett e többnyire brutális bolygón és megnyilvánult számomra is… az utolsó kocsiba érkezvén megszólított valaki „tudod, hogy mikor találkoztál velünk először?” és válaszolt is „halottak napján”. 0
tovább
Likes
Éld túl magadat is, ha kell; tégy úgy – bár rég nem érdekel: fontos lehetsz, mert van kitől, és van miért még félned. Mentsd át magadat is, ha kell, tégy úgy – még mindig létezel. Fontos vagy itt, csak nincs kiért, és nincs miért sem élned. Lépj túl magadon,...
tovább
Likes
prózavers (-részlet) napszállat, nyugtával dicsérd, hátha adóellenőr, leszállt a varsói buszról, madárlátta hamlet, valamikor csendes falucska, ma biznyeszmenek paradicsoma, ádám fáradt… üdén feslett szőke, zwomal kapuziner, fertályóra, kettő. három, a fiúk: tuha és kánkán, szokás szerint sehol… szülőhazám, ó, zöldellő litvánia, rejtsd el lelkem, testem, birtokom, rejtsd el szomorú...
tovább
Likes
„Mert hű kegyeletben megtartod őseid, Így él majd emlékük, időtlen időkig” ICVLICIDIVM 1764 január 07. Mint tégy, hogy a JÖVŐ tisztelje a JELENT? Tiszteld a MULTADAT, s ne sérts kegyeletet! Őseinknek sírját koszorú övezze, kétkedés, gyom, közöny emlékük ne lepje! Hamis szó ne essék, földből kihantoló, ne vájhassa szemét...
tovább
Likes
Kinn a faluvégen áll a kintornás a dalára és rá nem is gondol más Ha eső is esik a homlokára ha villámlik is, – csak a vállát rázza Más az egyetlen dalt sem hallja tőle népszerűbb a cirkusz hölgy tűznyelője Meztéllább a jégen jobbra-balra dől tányérjába krajcárt nem kap...
tovább
Likes
A kártyás Gyónom az Atyának és a tisztelt publikumnak, hogy soha az életben nem forgattam az ördög bibliáját. Még a lapokat sem ismerem. Legfeljebb a négy évszakot ábrázolókat a magyar kártyából. Ennek ellenére egyszer mégis rá akartak venni e szenvedélyben való elmélyülésre. Se szó, se beszéd, minden előzmények nélkül...
tovább
Likes
1. Az ablakon éjféli szél zörög az októberi venyigéket rázza vadul ropja a temetők fölött – a Nap hálókabátot ölt magára A csillagok repednek, omlanak háztetőkön a szél vitustáncot jár mihez hozzáér, elpusztítja azt – sok ébredő varjú, dögvészt károg rám A kidőlt fák testéből vér fakad arcom...
tovább
Likes
A Nap tűz, Izzó kő vagyok. Élek és várom Jézust, A Megváltót. Eszembe jutsz néha, Tünde tünemény, hordoz Hold s szél- Elmorzsolok titokban egy könnyet, S konokul haladok. Hallgatok. Jézus a szívemben élet. Ha befogadtam, Nem félek. Budapest, A.D.2007.február 6.kedd 0
tovább
Likes
Reszkető délibáb járt táncot a fonnyadó határ felett. Az állandóan alakját változtató seregélytömeg hullámzása figyelmeztetett a szüret elkezdésére. A présház előtt a kimosott hordók ásítozva várták a szőlőt és a mustot. Muslincafelhő hintázott a darázsdézsmálta, gyümölcsüket érlelő szilvafák között. Sárgult a körte és a birs, és a kutyák hűsöltek...
tovább
Likes
Inka császárok barna aranya! ajkam bársonyos csókodért sóvárog, aromád súlyos, akár a zsoltárok. Katonák, költők éjszín madara, bazár illata, kalifák uralma, munkások izzadtsága és nyugalma, karavánok tábori parazsa. Gondokhoz méltó apró Góliát; asztalt hozol a riválisok közé, békét formálsz a haragosok fölé, nyüzsgő létünktől fénylik glóriád, bizalmat nyújtasz a...
tovább
Likes