Kivel megosztottam, kenyerem, az ágyam, S lehet oly némelykor méltatlanul bántam, De a sorsom vele együtt, egyként haladt, Együtt nyűttünk nincs-et, együtt fogtunk halat, Örültünk a jónak, ritkán, nem eleget, Szerettük a kályhát hátunkkal, meleget, Viseltük a terhet hétrét nap, nap után, Nem könyököltünk le mocskos kocsma pultnál, Se...
Gondoltam egy nagyot. Elmentem vidéki ismerőseimet meglátogatni. Kedvenc ismerősöm Béla bá (mert csak így szabad szólítani) meglátott. – Na, mi van, te, ganyé? Mondom Béla bának – most nem hoztam ganyét, ha viszont Béla bá tud valahol olcsón, vehetünk. – Hát fiam, tudod ez, errefelé az a helyzet. Na,...
read more
Likes
Te vagy az én titkos rózsám, a szerelmem, imádott múzsám, Te vagy utolsó menedékem egész elrontott életemben. Te vagy aki felemelt a földről mikor nem engedtem a közönyből. Te vagy lelkem vigasztalója Mennyországomnak ajtaja. Te vagy a vágyam, te vagy az álmom, szeretlek és már csak terád vágyom, Te...
read more
Likes
ollyantot is mint az ki jádszódta az urat azután hanyadt fekve csodálta az utat Mélosz 0
read more
Likes
Nehezen bírtam lemosni a szappant a testemről, arról nem is beszélve, hogy jól esett volna egy forró fürdő az előző éjszakai jeges fürdő után. – Vége a lubickolásnak, Uraim! – kiáltott be a tizedes a zuhanyzóba. Magamra kaptam a ruháimat, és máris sorakoztunk a folyóson, hogy visszamenjünk lakosztályainkba. Fürdés...
read more
Likes
Aki Repülni Szeretne, Az az abrakot Már elfelejtette. A teste könnyű legyen. Ne húzza le Földi teher! A magasság elérését a „Földhözragadtság” Megszűnése előzi meg, Hiszen Egyik madár sem Repül a fészkével. Két úrnak Nem szolgálhat Senki sem. Valahogyan mégsem A vagyonban Dúskálkodók A boldogok. „Ha ismernénk Milyen érték...
read more
Likes
Jövőbe tartó gondolat visszafordul… … múlt fonalán kúsznak kapaszkodó képek: – remények, szerelem-tűz, tomboló tavasz; – orgonaillatú lila világ szikrázó acélbüszkeségen… … mert a hal úszni kíván, összekoccan köszöntő pohár… … hitvesi csókok; – s virág… … mára csak poros szirma, asztalon szétszórt, ottfelejtett morzsáló kalács, zsírfoltos abrosz, fonnyadt,...
read more
Likes
Az EQUAL (A/57) program tapasztalatai és az európai uniós tendenciák alapján előrevetített jövőkép Tudománytalan fantasztikus el- (és mellé-) beszélés Mókus Márkus túl volt az utolsó gégeműtétjén is, még lábadozott ugyan, de kíváncsiságától vezérelten teljes erőbedobással vetette magát az új és érdekesnek ígérkező munkába. Természetesen nem ez volt az eredeti...
read more
Likes
Váratlan ért, úgy jött az alkonyat. A bolt bezárt, aludni tért az álom. Mért várom azt, hogy lesz még virradat, s ha ébren ér, talán majd megtalálom? Mért érzem úgy: már jártam egyszer itt? A macskakő megismeri a léptem énekét… Csak dúdolok halkan, hisz úgyse hallja senki. Függöny fedi...
read more
Likes
Nincs kiút, zsákutca az életem, Lerombolt gettó a szervezetem. Őserdő indái szorítják kezeim, Minden mozdulat fájdalommal teli. Lesüllyedek a közeli mocsárba, A legtisztább állapot a mocsokban. Meghalni jöttem a világra, Leépülök sec-perc alatt. Mégis boldogságot hozok Neked, Álmot, örök lázat, szétvetett vágyat. Pusztulás, fegyverek, árulás, Ez lenne a lét?...
read more
Likes
Hibát hibára halmozok miközben verseket írok, földre hozok minden csillagot lényem, árnyékolja a Napot. Én folyton csak adok de vissza, semmit sem kapok. Űrből jövök, álmokat szövök Semmi nem vagyok, csak nyögök. Vágyakat öldöklök, küszködök egy-egy gyereket szülök olykor, olykor örülök, az idő előttem, nyöszörög. A visszaszámlálás elkezdődött, Lucifer...
read more
Likes
A lány térdepelve hajlik át az éjszakán. A láthatatlan ajtaját a szél ki-be csapja… Három koppanás ablakát behajtja. Földig sápadt gyertya lázad. Elfújta a sötét halálvágya. – Lépte lágy. – Kezében gyűrt levél. Betűmagány. Folyosóin Kaffka jár. Körbeszövik halovány érintések… Kilazult időmutató lóg a szomorúság falán, Láthatatlan semmi kongat,...
read more
Likes
szebbet vártam verset rímekkel felhőt csillaggal éjszakai hexametert langyos tengerrel kandallót keserű teával asszonycombot bíbor brokátban szebbet vártam fejfát élettel szomorú mosolyt naplementét víg leventét bátrabb bibliát nordikus fjordikus lazacot szélben gepárd űzte szcenikát jó asszonynak keszkenőt ezüst madárlátta csermelyt palástot koronát lelkesebb bolondot nekem unott hősnek rendjelet keresztet...
read more
Likes
a parkban a padon sziget számunkra társadalmi lények társadalmi tulajdonon átölelem vállad cigarettázunk álmaink akár lábunk alatt a kavicsok: elgurulnak tőlünk rendőr igazoltat személyi adatok igen,… a munkásszálláson nem a menyasszonyom ő is szállólakó elköszön elköszön egymásra tapad a szánk sziklakövek gördülnek kékruhás nő botorkál részeg hány majd sír...
read more
Likes
Zsebében a vékony borítékkal kilépett a lepusztult öltöző ajtaján; körülnézett, mint ki keres valamit hogy magával vihetné emlékül talán; kiköpte keserű nyálát az udvaron aztán még ő szégyellte el magát… gyors léptekkel otthagyta a gyárat. Háta mögött rozsdásodott vagy harminc évnyi múlt – „Munkanélküli segély” forgatta agyában e szókat...
read more
Likes
A busz ablakán rőt-sárga napfény rohan az éj homályos udvarába s fáradt csíkot húz a munkásruhára. Fakult mészfolt szunnyad a logarléc hátán, hasadás húz gyűrött nadrágján s szíj szorongatja kitágult sapkáját. Az állomásnál rókaprém gallér topog a láb tűsarkúba szorul, óvatos a szoknya, tárgytól, utastól távol marad s dúl-fúl...
read more
Likes
XXXII. Őszibarackszín kimonót hordoz a nap, rubinvörös, hosszú uszállyal. Kamaszok görkorcsolyáznak boldog ricsajjal: ugratnak lépcsőről háttal, csőkorláton csikarnak s dobogón dobbantanak. Lágy hajuk lobogó gyanánt csillámlik szilaj táncolással. A lány blokkja kövér kavicsot sodor lábamnak – dobott szó a „bocsánat”, aztán félfordulattal, korának hamvas bájával rám villan a mosoly...
read more
Likes
Éltem! Mint annyian, volt részem jóban, rosszban. Szerettem! S nagyon szerettek. Mind ez, kevés volt megaláztak, ütöttek, s ez fájt nekem. Leéltem – az életem, a hatvanat mint tisztes kort, köszönthetem. A kaszás – kullogott, a hátam mögött, a számadás még el… nem jött. Éltem! Mint annyian, volt részem...
read more
Likes
Egy költőnőnek VI. …cirógatnálak, de a rejtett tüskék, félek – összeszurkálják ujjaim, közelednék s visszataszítasz büszkén: élve is rideg vagy, akár a holtak, nincs ember, ki ismerné útjaid. Megnyúltak lelked acélhúrjai, nem szól, csak hamis hang… Talán a holnap fölébreszti benned minden elnyomott kísértésedet, karod kitárja s végre megzendül...
read more
Likes