Legyek huncut góbé, ha nem valót mondok, Vagy a küldött szóból mindent félre hallok. Tök nőjön nyakamon, álljak kötéllábon, Vagy az ellenségem barátnőmmel háljon. Legyek fakerítés, mit eső ver folyton, Vagy egy jókora bog a terítő rojton, Fából vaskarika, gödör árokparton, Kupac kutyagumi Pesten, az aszfalton. Legyek hullócsillag, zsákban...
Az alkoholizmus, mint népbetegség Nemcsak azért az alkoholizmus az első szenvedélybetegség, melyről írok, mert én is ebben a cipőben járok, hanem azért is, mert ebben szenvednek a legtöbben a világon. A magyar szakemberek egymillió körülire becsülik az alkoholbetegek számát hazánkban. Ez a lakosság tíz százaléka, ami hihetetlenül nagy szám....
Ki tőlünk távozik, nem tűnik el, csupán átváltozik. Ha nem is tudjuk fogni kezét, csak képzeletben ott van velünk mindig minden érzelemben. S ha majd egyszer mi is a változásig jutunk, tudni fogjuk, merre visz hozzá az utunk. Érezzük majd a lelkünk erejével. Az élet szép, pusztán a lélek...
Nem vagyok büszke arra, hogy gondoltam – komolyan gondoltam a halálra. Kérdőre vontam az életet, vajon van-e még jogom valami jóra? Sétálni, örülni, fürödni a fényben, a boldogsággal kézen fogva. Hát meddig lehet süllyedni a sárba? Mások előtt letérdelni, saját lelkünket letiporva. Sírva – könyörögve várni egy megértő, bíztató,...
Egy ember, akit csak a közvetlen környezete ismert és egy másik, akit az egész ország. A maga területén mindkettő tehetséges, nagyszerű és szeretnivaló lény. És érzékeny. Nemcsak önmagára, hanem a környezetére, a világra, a szükséget szenvedő embertársra. Jani is beleesett az alkohol „csapdájába”. Hosszú évekig ivott, és egy adott...
milyen döbbenetes érzés volt időnként tapasztalni a „jó”-ságot, mely bonyolult és nem egyértelmű is volt, itt-ott feltünedezett e többnyire brutális bolygón és megnyilvánult számomra is… az utolsó kocsiba érkezvén megszólított valaki „tudod, hogy mikor találkoztál velünk először?” és válaszolt is „halottak napján”. 0
prózavers (-részlet) napszállat, nyugtával dicsérd, hátha adóellenőr, leszállt a varsói buszról, madárlátta hamlet, valamikor csendes falucska, ma biznyeszmenek paradicsoma, ádám fáradt… üdén feslett szőke, zwomal kapuziner, fertályóra, kettő. három, a fiúk: tuha és kánkán, szokás szerint sehol… szülőhazám, ó, zöldellő litvánia, rejtsd el lelkem, testem, birtokom, rejtsd el szomorú...
„Mert hű kegyeletben megtartod őseid, Így él majd emlékük, időtlen időkig” ICVLICIDIVM 1764 január 07. Mint tégy, hogy a JÖVŐ tisztelje a JELENT? Tiszteld a MULTADAT, s ne sérts kegyeletet! Őseinknek sírját koszorú övezze, kétkedés, gyom, közöny emlékük ne lepje! Hamis szó ne essék, földből kihantoló, ne vájhassa szemét...
Kinn a faluvégen áll a kintornás a dalára és rá nem is gondol más Ha eső is esik a homlokára ha villámlik is, – csak a vállát rázza Más az egyetlen dalt sem hallja tőle népszerűbb a cirkusz hölgy tűznyelője Meztéllább a jégen jobbra-balra dől tányérjába krajcárt nem kap...
A kártyás Gyónom az Atyának és a tisztelt publikumnak, hogy soha az életben nem forgattam az ördög bibliáját. Még a lapokat sem ismerem. Legfeljebb a négy évszakot ábrázolókat a magyar kártyából. Ennek ellenére egyszer mégis rá akartak venni e szenvedélyben való elmélyülésre. Se szó, se beszéd, minden előzmények nélkül...
1. Az ablakon éjféli szél zörög az októberi venyigéket rázza vadul ropja a temetők fölött – a Nap hálókabátot ölt magára A csillagok repednek, omlanak háztetőkön a szél vitustáncot jár mihez hozzáér, elpusztítja azt – sok ébredő varjú, dögvészt károg rám A kidőlt fák testéből vér fakad arcom...
Reszkető délibáb járt táncot a fonnyadó határ felett. Az állandóan alakját változtató seregélytömeg hullámzása figyelmeztetett a szüret elkezdésére. A présház előtt a kimosott hordók ásítozva várták a szőlőt és a mustot. Muslincafelhő hintázott a darázsdézsmálta, gyümölcsüket érlelő szilvafák között. Sárgult a körte és a birs, és a kutyák hűsöltek...
Inka császárok barna aranya! ajkam bársonyos csókodért sóvárog, aromád súlyos, akár a zsoltárok. Katonák, költők éjszín madara, bazár illata, kalifák uralma, munkások izzadtsága és nyugalma, karavánok tábori parazsa. Gondokhoz méltó apró Góliát; asztalt hozol a riválisok közé, békét formálsz a haragosok fölé, nyüzsgő létünktől fénylik glóriád, bizalmat nyújtasz a...
Haldokló szamurájt alakít a nap, a színfalakról utcákra kúszik halovány sóhaja, majd kútig szalad s a víztükrön galambtollra csúszik. Takarók padokon, boltok zugában: fantom motoz, szuszog s nyugszik ruhában, párna a cipő, poros pléd nyúlik bokáig. Mély hang torkot köszörül s a köpés hangja mint gázban a szikra… …a...
…nem értettelek, csak azt láttam – szép vagy, sőt, gyönyörű és a levegő szétfagy valamiért körülötted. Rideg, visszautasító voltál, sziget köztünk, kínzott kényelmes karosszéked, nem szóltál semmit, de tudtam, lenézel minket; szúrtad szemét mindenkinek. Mondd, ( * * * ), vajon hogyan van az, legtávolabb álltál és gyűlöltelek, te...
Hol vagy e vadvilágon hazám? Számkivetve itt vertem tanyát. Kereslek A tájon, Mint gyermek az anyát. Szeretlek, Mint világosságot a termek, Úgy téged én mindhalálig hazám Rád ma szempilláim könnyet mernek. Emlék gyűlt raját Dicsőn fák susogják, S a régmúlt talaját Madarak huhogják. A szép jövő Álmot szövő: Öröm...
Társadalmi célú kommunikáció: törekvések és eredmények Az Equal A/57-es projektnek volt egy Társadalmi Célú Kommunikációs blokkja, ami több programelemet tartalmazott. Az egyik ilyen volt a program első évében a nyilvános műhelybeszélgetés, melyre a média több képviselőjét is meghívták, bár e meghívással igen kevesen éltek. Egy alkalommal meghívtak még „sikeres”...
(Háká megszólal) Ott vagyok, ahol a part szakad – vékony pallón a két part között. Polgárnak bóvli, túl csöves, kopott, hajléktalannak túl jól öltözött. Arcom kreol. Lehetnék kun, török, talán cigány. Se ez, se az – még ők is megtagadnak. Ha eltűnök, egy másodperc hiány. Bölcselkedő? Én nem így...