Fekete szél tép véres húsomba Fekete varjú néz véres arcomba Ruháim cafatokban lógnak rólam Keresztemet is rég zálogba adtam amit kaptam érte italba fektettem üdvösségem elfolyt az asztalon, ó Istenem örökre kitaszított lettem Fekete orkán ragad magasba repülök mindenkitől elhagyatva Ajkam imát rebeg, gégém borért remeg Országomat egy pohár...
Száraz lábbal kelek át az IRTISEN S termővé teszem a PUSZTÁT Nem állíthat meg senki sem Mit nekem ISTEN! *** Elmúlt húsz év – egy pillanat – S nyújtózkodván a híd alatt Gyulladt szemem előtt egy KÖZÉRT Bemegyek töpörtyűt venni Százhúszért 0
read more
Likes
PUHA SZARVASNYOMON ÉPÍTEM TEMPLOMOM FRISS HARMATOT SZEDTEM TÉSZTÁBA ÖNTÖTTEM JÓ KÁLIZ BÖSZÖRMÉNY SÁSKÁT RÁG A TERMÉNY JÓ KRAMPUSZUNK SÍRT ÁS SÍR A RŐT MIKULÁS MEGHALT A SZÉP ARA KUKACÉ A FARA HULLÁMZIK A MELLE KÍSÉRT A GEGELLE ÁGNES PATAKBAN MOS KERÜLGETI EGY KOS CIFRA LOMOK BRÁCSÁK SEKÉLY ÚRI DÁCSÁK...
read more
Likes
Dühös voltam a világra. Lehet, hogy az utazás tette a kombinón, a nagy meleg, ahogyan a férfiak és nők összepréselődtek, szívták egymás nehéz szagát, a délutánra maradt mosdatlanság érződött róluk. A villamos mellett jól öltözött urak és hölgyek, tisztán és nyugodtan vitték előre a kocsijukat a dugóban, ki tudja...
read more
Likes
Felvetődik a kérdés, hogy miért váltak annyian földönfutókká az elmúlt immár közel húsz év során? Az ezt megelőző évtizedekben is nagyon-nagyon sokan éltek mélyszegénységben, az sem kizárt, hogy többen, mint ma. Rosszak, sőt rosszabbak voltak a lakásviszonyok, s a lakáshoz jutás sem a szegények kiváltsága volt. Ellenkezőleg. Munka nélkül...
read more
Likes
Tizenhat éve vagyok hajléktalan, de ahelyett, hogy csökkent volna az otthontalanná vált emberek száma, inkább egyre többen lettek az utcán és a tömegszállásokon. A rendszerváltás húsz évvel ezelőtt látványossá tette az otthontalan emberek életét. Az állam és a társadalom szociálisan érzékeny része hatalmas energiát fektetett abba, hogy ezek az...
read more
Likes
Szerkesztőségünkben a Supernem együttes frontemberét, Papp Szabolcsot faggatom két kávé és húsz deka mogyoró társaságában. Sőt, látásproblémáink dacára a digitális diktafont is sikerült bekapcsolnunk… – Hol és milyen körülmények között nevelkedtél? – 1976. február 19-én Békéscsabán születtem. Édesanyám békéscsabai, édesapám pedig nyíregyházi születésű. Levente bátyám hét évvel idősebb nálam....
read more
Likes
„A szemedet, arcod mélységes, sötét” barnás „tavát homlokod havasa alatt, homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem, és éneklem e szédület szeretetét. Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli, szédülsz, ha belevillansz? ki tudja, mivel van mélye teli? Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém...
read more
Likes
Már azt hittem, hogy engem már nem érhet meglepetés. Túl vagyok, nem csak a hatvanon, hanem minden lehető és lehetetlen eseten, történésen. És akkor tessék! Ide jön nekem ez az asszony, s úgy cifrázza előttem magát egy selyemkendővel, hogy különbül ezt egy Kiskunsági cifra szűr sem teszi. Csak úgy...
read more
Likes
Nagyon nehéz a pusztulás, és oly könnyű még nem vagyok, hogy hagynám, csillag nyomjon össze gravitáló csillagot. Ezért fekete villanásból nem fény, nem szín, de felragyog az az idő azon az égitesten: a végtelen jelenné olvadott. Nem görbül így tér, se emlékezet. Nem lát soha filozófia Meg nem fejthet...
read more
Likes
Nemrégiben szembesültem a halállal. Egy ismerősöm vetett véget az életének. Megdöbbentő, sőt megrázó eseménynek éltük át többen is, akik ismertük. Tudtuk, hogy beilleszkedési problémái mellet más gondja, baja is volt, de ahogy az örömök, úgy a bánatok is véget érnek egyszer. Minden nap új lehetőséget, reménységet adhat. Elgondolkodtatott, hogy...
read more
Likes
Három óra, te mentél, mert vittek. Nekem most a szívem szakad meg. Mi lesz most? Mi lesz most veled? Ha csak néha nem látlak, hiányod a sírás oldja némileg. Farmerben, kabátban mentél. Te mentél, mert vittek. Ezt most – félek – a sírás sem oldja meg. Mi legyen –...
read more
Likes
Forró szél támadt a Földközi tenger felől… Kellemesen megcsiklandozta a Cipruson napozó turisták hátát, átfújt Krétán, ahol beletúrt a görögök fekete fürtjeibe, aztán kedvesen simogatta a rómaiak vállát, majd zágrábi fiatalokkal incselkedve bezúdult Budapestre. Tegnap még a sötét, hideg utcákon, ha nagyot sóhajtottak az emberek, leheletük felhőként úszott hosszan...
read more
Likes
Az óra bölcs. Míg helyben áll, egy jelre vár, – csak mutató, mi körbe jár. Gazdája, a titokzatos, soha nem látott nagy talány. Ő ujját tartja pulzusán. A vén Föld fásultan forog. – nem nagy dolog, látott ilyet százszámra tán. A holdfény is a régi, bár sarlója éle megkopott;...
read more
Likes
A tanyámon vígan élek, Miniszterrel sem cserélek. Legeltetem a nyájam, Kulacsomon a szájam. Míg a fűben heverészek, Fűzpipámon pöfékelek, Ellesem a felleg útját, Merre, hová égi pajtás? És az Isten ege alatt, A pénztárcám egyre apad. De még így sem cserélnék, Ezen-azon megélnék. Miniszter Úr! Az Ön zsebe Sok...
read more
Likes
Nincsen apám, se anyám. Soha nem is volt. Csak a farkastorkú hegy. Csak a kába Hold. Se istenem, se hazám. Enyém ez a Föld. Angyalok vigyáznak rám. Meg a repülők. Se bölcsőm, se szemfedőm. Na és, megszoktam. Visszaszórnak majd a szélbe. Röhögj, hontalan. Se csókom, se szeretőm. Utál...
read more
Likes
Odaátra szól a versem, Hol az örök világban Fény van és meleg, Hol szeretik egymást, Megértik az emberek. Hol az örök Jeruzsálem Arany falai ölelnek, Hol nincsen sem halál, Sem szenvedés többé, Könnyek sincsenek. Él ott egy művész, Ki gitáron örök dalokat Énekel, királyi dalnok: Ez a tiszte, fején...
read more
Likes
Bárcsak tudnám, hogy feledhetnélek, de kevés ehhez, ez a rövid élet. Ha e földön száz életem lenne, mind a százat csak veled élném le! Nélküled az élet verem, amiből kimászni nem lehet. Sokszor hagytak már el engem, de az Isten visszavezérelt hozzánk, hozzám, és a gyönyörű kisbabánkhoz! Reménytelenül reménykedek...
read more
Likes
aranyló este csészénkben, bagolyszemű pipafüst száll ránk… ördög vonata fekete ikonosztáz fehér templomban árnyak a falon, rímet csókol menóránk, alszik a hold is… szikár fuvallat a tanhoz folyamodó emlékmély lélek pálmalevélen upanisad, táncoló avatár libben… boros menyegző asztalon fehér kenyér harminchárom év kőr...
read more
Likes
Pipaccsal – a közös általános iskolából rámtapadt emlékkel – majd harminc év elteltével látjuk újra egymást. A Városmajorban találkozunk, miután Pestre jött, hetekig lakott itt, jól ismer minden zugot, így hamar csöndes sarokba vezet, ahol nyugodtan beszélgethetünk. Pipacs nem udvariatlan ember meghívott félkész faházába is, de az én koromban...
read more
Likes