407. szám Széppróza

Elmegyünk

Emlékeim erejéből kimagasodik az öreg diófánk. Tulajdonképpen végigkíséri az egész életemet. Idősebb nálam, kilencven körül járhat. Árva gyermekéveim bölcsője fölé hajolt, a legjobb barátommá vált. Alatta hallgattam a seregélyek odúőrző, virtuóz énekét és láthattam a gerlék összetákolt fészkét. Rajta tanultam meg a fára fel- és lemászás mesterségét. Volt ugyan...
409. szám Interjú

Erős lélekkel – Interjú Lőrincz Norberttel, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumának elnökével

interjú Lőrincz Norberttel, a Hajléktalanokért Közalapítvány kuratóriumának elnökével – Mindenek előtt engedje meg, hogy – ha jókora késéssel is – gratuláljak kuratóriumi elnöki kinevezéséhez. A közalapítványról is kérdeznék majd, de kezdjük az elején. Miért választotta a szociális szakmát? – Mélyen vallásos családi háttérből érkeztem. A segítő attitűd a család...
410. szám Vers

Fekete divatkabát

fekete kabát bokáig érő női bunda messziről szinte újnak látszik csak ahogy viselője megy ahogy csoszog a lábát húzza úgy lesz keserű groteszk miként kiszámítható útja naponta látom fantomnyomát konténereken kukákon egyiktől másikig úgy látszik el se éri de nincs más remény egy darab kenyérig szájába rakja nem rág...
407. szám Vers

Egy kedves Embernek!

/Versszellenet/ Eben rebegem el versemet, Mert telexen feleslegesen kerestelek Tevegevedevet, Mert egy rendetlen gyerek, nekem meseestet rendezett. Kereken meg kell verselnem, mert nem lehet benne Becses embert keresnem, s ezt el kell felednem. Felkerekedtem, vettem egy kerek kenyeret, Szeletekre szelve megettem. Elkergettem egy egeret, mert Kenyerem betegesen leste, nem...
409. szám Beszámoló

Fedél nélküli emberek (részlet) – Történeti-statisztikai háttér – részletek 4.

Felvetődik a kérdés, hogy miért váltak annyian földönfutókká az elmúlt immár közel húsz év során? Az ezt megelőző évtizedekben is nagyon-nagyon sokan éltek mélyszegénységben, az sem kizárt, hogy többen, mint ma. Rosszak, sőt rosszabbak voltak a lakásviszonyok, s a lakáshoz jutás sem a szegények kiváltsága volt. Ellenkezőleg. Munka nélkül...
410. szám Vers

Kezdet ebben…

Kezdet ebben. Ebben a kezdet s a vég is Visszafolyam örök körforgása Hinta lengve csak szüntelen   Vég a kezdetekben s kezdetekben a vég amint volt úgy lesz kezdődik újra az mi elmúlt már rég   vissza a forrásokhoz de más lesz a folytatás visszaömlik bele az mi már...
407. szám Vers

Vízözön után (és előtt)

párbeszéd – Óh Uram! Hogyan ítéled a tettet, – kérdésemet már megbocsásd – ahogyan a vérét vetted, s a föld minden lakóját sokuk, néhányuknak galád bűneikért az élők sorából törölted? Kérdezte Noé a vízözön után az Ő Istenét. – Ami történt megtörtént. Jutalom nem jár csak az érdemeseknek. Bár...
409. szám Riport

A szeretet átlendít – beszélgetés Lukács Lacival, a Tankcsapda frontemberével

Az alábbi szócikket, egy zenei lexikonból másoltam ki, és így hangzik: „1989-ben rocktörténelem született Magyarországon: három fiatal zenész – Lukács Laci, Tóth-Laboncz Attila Labi és Buzsik Gyuri – megalapított egy akkor még név nélküli bandát, amely meg akarta mutatni, hogyan is kell punkot játszani. Először a Sex Action előzenekaraként...
410. szám Vers

Közöny

Megpattant bennem egy húr, A közöny lett bennem az úr. Nem tudok örülni, sírni, Nem tudok szívből örülni. Átgázolt rajtam az élet, Én most már mindentől félek. Utamon nem nyílott rózsa, Nem vár rám sehol egy múzsa. Péntekre esik a Tibor nap, Lelkemben sosem lesz vasárnap. Beteggé tett engem...
407. szám Vers

Húsz sor

Mint pogány istenség a fekete tűzben bennem bíbor felhő tárkonyos délután vetkőzik szerelmem azúr éjszakára pálmazöld a reggel pasztellszín baldachin kosárban méz, ostya a szél árnyalatot vált miként szerelmet a vágy fa tetején elhal a fény vesztes szerelmesek keze gyakorlott egy hamis dáma antik kövek közt olajfa mellett lányka...
409. szám Széppróza

Irina – a negyedik zandagord

Igor Nemezin elgondolkozva nézi a világító stratégiai térképet. Igen, gondolja, valóban nem rózsás a Föld helyzete. Az amerikai Sky flotta egyre nagyobb veszteségeket szenved, és a kínai Kyu sem áll fényesebben. Egyedül csak a Balsoj, a nagy orosz föderáció űrserege sértetlen még. Mert ők még nem szálltak harcba. Nemezint...
410. szám Vers

Középszerűségem

(egy sajtóhibára) Lettem: Hé, paraszt! – s mutatom, Budára a többek közül melyik út vezet. De nem vagyok Toldi. A ceruzám szára mutatja az irányt az egyszer már bevált petrencerúd helyett. Nem leszek Arany sem. – ennek nagy az ára: meglehet, fejfámra hibásan írják majd a nevemet. Megjelent a...
407. szám Vers

Kacajkorom

Rengőkacajú guruló görgés… rekeszizmon föllobbanó táncra lágyarcú derűt mélyöblű csönd vés, s magamra öltöm mint ünnep hangját. Ezüst csengésű apró ajkakról szerteszét guruló gyermekzsivaj vidám derűje hozzám halkan szól arcomra öltve ünnepi hangját. Madárhang rezgette vadvirágok kelyhéről csorduló zümmögésben landolnak szirmon a lepketáncok, arcomra öltve ünnepi hangját. Ölelés arcú...
409. szám Széppróza

Nem mindennapi sztori

Péntek délután az egyik barátom megkérdezte nincs-e kedvem vele s a barátaival elugrani a madaras tescoba.(Mi csak így hívjuk magunk között az Auchant.) Mondtam, szívesen úgyis kell kaját venni. A kis csapat útra kelt egy mikrobusszal, mint kiderült mosógépet akarnak venni. Kb. 16 óra 45-kor meg is érkeztünk s...
411. szám Interjú

Össze kell fogni – interjú Ikvai-Szabó Imrével

interjú Ikvai-Szabó Imrével, az Összefogás Közalapítvány kuratóriumának elnökével Az Összefogás a Budapesti Lakástalanokért és Hajléktalan Emberekért Közalapítvány 2005-ben alakult, azóta komoly eredményeket tud felmutatni. A kuratórium elnökével beszélgettem múltról, jelenről, jövőről. Ő Ikvai-Szabó Imre.   – Miért, hogyan jött létre a közalapítvány? – 2004-ben kezdtünk azon gondolkozni, hogy nem...
408. szám Széppróza

Koldus álom

A hold fejét lehajtotta, a nap lábait kinyújtotta. Te ott ülsz az álom és az ébrenlét közt. Fejed kába, arcod ráncos. Látod a színeket megvakultan. Tehetetlenül roskadsz le, rongyos hittel remegve. Leveszed kalapod. Kezed furcsán tartod. Kiáltanál, mert tudod fáj. Torkodban a keserűség. És vársz. Várod, hogy halld a...
409. szám Széppróza

Vacsora

A férfi fázó, lilás kezeit kabátjának mély zsebeiben nyugtatva várta sorra kerülését az ételosztó sátornál, türelmesen, hallgatagon. Az önkéntes hölggyel valami furcsa kötelék tartotta össze, noha csak egy-egy szót váltottak ilyenkor. – Jó estét! Nagy hidegek járnak… – köszöntötte őt a középkorú nő, miközben húslevest merített ételtartójába. – Kezit...
411. szám Beszámoló

Fedél nélküli emberek (részlet) – Történeti-statisztikai háttér – részletek 5.

Felvetődik a kérdés, hogy miért váltak annyian földönfutókká az elmúlt immár közel húsz év során? Az ezt megelőző évtizedekben is nagyon-nagyon sokan éltek mélyszegénységben, az sem kizárt, hogy többen, mint ma. Rosszak, sőt rosszabbak voltak a lakásviszonyok, s a lakáshoz jutás sem a szegények kiváltsága volt. Ellenkezőleg. Munka nélkül...
408. szám Széppróza

Pihent agyú történetek II.

Kora kamaszkoromban kedvenc téli időtöltési, szánkózó színhelyünk volt a házunk mögött tíz-tizenöt méter hosszan húzódó enyhe lejtésű domb és közvetlen környéke. A téli szünet ideje alatt sötétedésig itt tartózkodtunk. A váltakozó hevességgel és sebességgel fel-fel törő ricsaj, zsivaj percenként viharzott végig a szélrózsa minden irányába, nem kímélve a legcsendesebbnek...