Begubóztam magamból kivetkezve belül hőség kint tomboló fagy felfekve az ágyra fel-le dobál a vágy tajtékzik a vér szoros gúzsba kétségbeesetten bámulom a mennyezetet szerelmed rajtam a pókfonál fel nem lazul el nem enged őrjítő ez a hiány és a csönd a csönded verítékben úszik a világ mint félméteres...
Mozgalmi élet (folytatás) Alighogy visszaérkeztem a külföldi kiküldetésből máris kezdődött a vállalati KISZ Kongresszus, melyen én is kaptam lehetőséget felszólalásra. Akkoriban naponta olvastam a Népszabadságot, és behatóan tanulmányoztam a politikát is. Ezért írtam egy vázlatot a beszédemről, mely a KISZ egyeduralmának hátrányairól szólt és arról, hogy nem ártana más...
read more
Likes
Csúz vállamat, s iga húzza. Nincs kereke, nincsen rúdja. Tengelyemen,… rajtam a súly, gőzerő bennem a paszuly. Kenyeremet penész rágja. Csak az úrnak van nadrágja… 0
read more
Likes
Magamat majd veled vígasztalom Az égre fel majd nem félve hágok Nem fog fojtogatni majd az átok Az elmúlással nem tusakodom A világ színeit megcsodálom Ahogy nem vérben fürdik az alkony Fejemet fehér párnára hajtom És nem fog fájni a sok szép álom A lelkem nem ver majd halk...
read more
Likes
A Menhely Alapítvány önkénteseknek rendezett karácsonyi ünnepségén vettem részt. Nagyon sok vendég érkezett e nemes alkalomra. Kezdésnek Bingót játszottak a résztvevők melynek az első nagyobb díja egy kis festmény volt. Mikor a hölgy osztogatta a szelvényt Én bőszen, mondtam neki, hogy az utolsót kérem, mert az a nyerő. Ő...
read more
Likes
Megváltoztathatatlan, sápadt arcú lét! Hány ezer éve hímezék rossz fonálod. Vergődöm hálóidon, mint a bennrekedt, Utolsót lehelve szívom magamba a lét minden bűzét, mocskát. Hátrahagyva magam mögött búskomor éveket, mikor mindenem meg volt és mégsem volt semmim sem. Haszontalan tengetem napjaim, saját magam idegeire megyek, A szerelem messze elkerül....
read more
Likes
– folytatás előző számunkból – Hogy hányszor rogytam le korgó gyomorral a tűző napfény elől menekülve a Szt. Gellért emlékmű hűvösébe? Nem is tudom… Oly sokszor szemezgettem innen át a szomszédba, a VÁRBA, hogy végül bele szerettem. Oda tettem át székhelyemet. Hálófülkémet továbbra is itt őrizve meg. Nem volt...
read more
Likes
– Szervusz’ Jóska! – Hallod-é mán’? – Hallom na há’! – szójja Émán… Nem vak’ süket, /csak/ süketelek. A NÉP a vak, s… süket Elek! 0
read more
Likes
Söpörd ki arcodból tincseid: Lássam a szemeidet. Ne gondold, hogy álnok vagyok, De tudnom kell, kinek hiszek. Ne fordulj olyan gyorsan el, Mikor a 49- es továbbvisz, Sokáig, sok-sok percet vártam Lépcsőházatok előtt én is. A kilincsek, amikkel harcoltam, Valahogy erősebbek voltak, Mégis bízom, mert szerettelek, Szeretlek ma és...
read more
Likes
Tegnap éjjel egy barátommal lebonyolított (meglehetősen melankolikus) telefonbeszélgetés végén így köszönt el: megyek, és azt teszem, amihez a legjobban értek: bebújok az ágyba, alszom és álmodok. Én még fennmaradtam, elővettem a naplóm, hogy megírjam a nap történéseit – na nem mintha olyan egetverően sok minden történt volna velem – ...
read more
Likes
Az ember elment. Üres az otthona. Gonddal művelt földjén még ott a kéznyoma. De ő már elment. Tűzhelye kihűlt. A táj nélküle üres lett és furcsán elcsendesült. Nem hallik favágás, se a kútlánc csikorgó zaja. Nem szól a rádió, s nem ugat már az örökké bolhás vén kutya. Csak...
read more
Likes
– Az életrajzát elolvasva rádöbbentem, hogy egy napon születtünk csak más évben. Milyen körülmények között született a háborús évben? – Apám a Don-kanyarnál volt, és a család minden férfi tagja valahol a fronton. Csak a nők voltak otthon meg a nagyapák, akik az első világháborúban már kivették a részüket....
read more
Likes
Halott vagyok a boncasztalon, az életem csak egy emlék, S ha nem pazaroltam volna el az időm, elégedett lehetnék. De most kell ráébrednem a nagy-nagy tévedésre; A sírkövemre majd csak a nevem lesz felvésve. Nem írják rá azt a sok dolgot, mit sikerült megszereznem, Nem írják rá az összeget...
read more
Likes
A felkelő napba nézek, Ilyenkor megtisztul a lélek. Mintha naponta újraszületne, Tisztán nevet az embereke. Bár én is ilyen lehetnék, Naponta tisztán nevetnék. Nem gyötörne engem a múlt, Árnyékot vet rám a megtett út. Szorongó lettem és kétkedő, Nincs bennem semmi éltető. Salak testemet kérdezem, Mennyit ér így az...
read more
Likes
Ahogy Budapestről Kelet-Magyarország felé, Debrecenbe utaztam a vonaton, megmagyarázhatatlan érzés vett erőt rajtam. Azt hittem, bolond vagyok. Csak én érzem így? Ahogy a vonat egyre jobban közelített Debrecen felé, egyre szomorúbb lettem. Egy láthatatlan, emberi szemmel nem érzékelhető, de lélekben annál inkább érezhető szellemi sötétséget tapasztaltam a települések felett....
read more
Likes
parafrázisok Hrabal verseire I. Nos, nem, nem térek vissza hozzád, inkább eldobom kiürült piásüvegként unt életemet, felégetek minden hidat, püfölöm a dobom, megtérek ahhoz megszületni ki vet szelet – szétkínzott a benned hízó, áradó hideg jég, merthogy öled nem adott izzó tüzet nekem, elszállt a láz, csak csend van,...
read more
Likes
Az, a kócos bohó magam, a loboncos huszonéves, földön hagyott negyven évet… beszédülve emléktárba, rövidszoknyás emlék várta, s mint ahogy a pille rebben, huss…! kiszálltak kéz a kézben, felhők között viháncolva kikacsintottak Ámorra: – vérüket a vágy zengeti – nászukkal rá ágyat szőve ráfeküdtek novemberi páraterhes hófelhőre. S tört...
read more
Likes
Az egyik terjesztőtársam a minap be jött hozzánk, hogy kellene neki pizsama(mivel otthon anélkül alszik, nincs neki) mert mennie kell kórházba ma délre, hogy fölnyissák a kezét, ami nagyon csúnyán el fertőződött.(e keze már volt műtve többször is). Megkapta a pizsamát s elillant. Másnap szokás szerint jött reggel beköszönni...
read more
Likes