Kezdet ebben. Ebben
a kezdet s a vég is
Visszafolyam örök
körforgása Hinta
lengve csak szüntelen
Vég a kezdetekben
s kezdetekben a vég
amint volt úgy lesz
kezdődik újra az
mi elmúlt már rég
vissza a forrásokhoz
de más lesz a folytatás
visszaömlik bele az
mi már nincs és még majd más…
„Kezdetemben a végem”
Lesz-e a végemben kezdet…
de érdekelhet-e még
a folytatás bárki mást…
Minden kezdet az véges
a vég kezdeteket zár…
S hogy közben meg mi is volt?
már egy lépés megadja
az irányt… s a vég felől
épp úgy visszafejthető…
végül is egy pillantás
kezdete s vége között
ugyan mi történhet hát?
Kigördülhet egy könnycsepp
közben? Még embrió ez
a világegyetem tán…
S ha felsír, zokogni kezd?
A Tejút mint könnyei árja…
És hát ki pislant és miért?
Mire az ott végigsöpör…
Két csókod között édes te drága
elborít a végtelen gyönyör
(álfilozófiák sutba vágva
ránktelepszik a költészet árnya –
múlt és jövő eonokig nem gyötör…)
Minden végben ott van a kezdet
s kezdetben a vég átmenet újabb
végeket hozó új kezdetekhez…
Játék az élet s játék a halál –
Köz, persze…
De a szerelem ÖRÖK
(Tudom, tudom: kac, kac –
szkepticizmusra is
szükség van, hát nem igaz?)
Kezdetemben a vég
végem a kezdet –
csak foghassam, tartsam
a kezedet… Kezdeted
végem végem kezdeted
Véged végem mit
befejez – elkezdettelen…
(Részben T.S. Eliot „East Coker”-e által inspiráltan)
Likes
No Comments