Vágyad a napra tekint s ha elérheted: egy vagy az éjjel érzed a ritmusokat, de a homlokod izzad; a vérrel képedet elmaszatolja kezed s lehidalna a kedved: szertelenül sorakoznak a verssorok: éled a lába; gyáva ki engedi lógni s akárhogyan illeti segged, persze a talpa felével, elásva –...
Barika, bárány, birka, bürge, Tündér álom, légy ma fürge! Éjfél elmúlt … jár az óra, Fel kell kelnem virradóra. Oly hosszúak a napok! Elaludnék … nem tudok. Juhocskáim éji réten, Egydem, begyedem, hárman, négyen, Nem aludtam még a héten Eleget, csak keveset… Álmodni úgy szeretek! Falovat, hintót, lépes...
read more
Likes
Az unalomtól és a véget nem érő esőtől kimerülten nyúltam végig az ágyamon, de nem jött álom a szememre. Töltöttem egy pohár tejet és kimentem az udvarra rágyújtani egy cigire. A lakónegyed sárgás fényben fürdött, a hold teljesen átáztatta a hűvös éjszakát. Ültem a sötétben és figyelemmel hallgattam az...
read more
Likes
Sok tartozásom van melyet megadok de egyet melyet megfizetni nem lehet az a szülői szeretet. Szerettem egy lányt szívből igazán S mindent megtettem, hogy boldog legyen. De ő hűtlen volt, s elhagyott. Én összetörten járom utamon, Iszom, s csavargom mivel fáj a nagy fájdalom. Ő azóta boldog s...
read more
Likes
A békesség illata lengi be a szürke, kopott udvart: kalácsok sülnek, sonkák, tojások főnek a fazekakban – tetteinket még a hétköznapok rongyai borítják, de lelkünk már csodavárással készül a Feltámadásra, fogadni Jézus Krisztust, az EMBERT, aki szenvedő testét adta bűneink megváltására! Adjunk kegyelmet hát a tűzzel-vassal világhódító népirtóknak? értsük...
read more
Likes
Wandracsek Tamás interjúja Szirtes Edinával Nehezebb lenne olyan hazai előadót mondani – műfaji korlátozás nélkül –, akivel Szirtes Edina Mókus nem dolgozott együtt. Hol énekesként, hol hegedűvel az álla alatt látható, de egy ideje már „Tesséklássék” című szólóalbumán is bármikor meghallgathatjuk. Énekelve és hangszeren játszva egyaránt. Szirtes Edina „Mókus”...
read more
Likes
az éj verstelen sátram pogány asszonyok kezén piláf fő kövér dzsinn brokátzöld palack helyett regény lapjain szép rókalányt bámul este jő megint itt dalol két pinty kalitkám a bársonyos barackhéj kilenc rím cseng fülemben a sóhaj öl oázis ledér szépén a vércsepp piros teám kihűlt már hecsedlis csók ölelj...
read more
Likes
Elszökünk a Kárpátokba, a változatosság kedvéért. Hófúvásban vergődünk előre és farkasüvöltést hallunk a távolból. Kegyetlen ispán elől menekülünk, aki kutyákkal és csatlósokkal üldöz minket. Neki ígértek feleségül, de te undorodsz tőle, mert minden este leissza magát fűszeres forraltborral. Nagyétkű, vastag szőrmékbe öltözött férfiú, Oláhország és Moldvaország kormányzója. De az...
read more
Likes
S végre lehajtod az arcodat: egymagad állsz a világban vágyva virágra, akármire, bárkire: üljön öledbe kedvesen, ám de a vers: az alázat, ezért koponyádban sátrat emelnek a gondok; a gombod a nincs, gatya esne verve a port s kiröhögve se vékony a bőr a pofádon: rántod a vállad;...
read more
Likes
A Város Mindenkié csoport tagjai úgy döntöttek időről időre ellátogatnak valakihez, pl. egy csoporttársukhoz és közben kirándulnak. Egy ilyen szeretet-program kapcsán kerestünk önkéntes sofőrt s hála Istennek jelentkezett István, hogy elvisz pár embert. Így indult a kis csapat fele busszal, fele kocsival Nőtincsre egy régi tagunkat, terjesztőtársamat meglátogatni, aki...
read more
Likes
Rongyaimba burkolózva ballagok, Gyötör az éhség, és én csak kacagok. Patkányok rágják húsomat, Belém mar, aztán elszalad. Megosztom mással a semmimet, Erősítem a hitemet. De miben bízhatok, mondd, miben? Mikor csalódtam mindenkiben. Apám nem volt, anyám eldobott, Az élet csak pofozott. Átkozódnom kéne, de nem teszem, Az „életet” így...
read more
Likes
Nem értem az embereket Mint a kutya ha megveszett Vicsorítva gyilkos szemmel Dühös sötét komor kedvvel Marják egymást szüntelen És ez mindig büntetlen Elnéznek a fejek felett Tovább ez már így nem mehet Gyerek megöli az apját Feldarabolja az anyját Feleség gyilkolja férjét Gyülülettel és a mérgét Rázudítja a...
read more
Likes
Minek dörög az ég, ha senki sem hallja? Minek van a két fül? Minek? – ha kajla. Minek a szem, ha lesütve készül, az utolsó gyászos virradatra? Azt hiszitek az Isenek a panaszokból bármit is hallnak? – hisz ti sem értitek mért tátog szája a halnak. Mire a bús...
read more
Likes
Egy jó kiállású, gazdag fiatalember elutazása előtt drága aranytokban, festett arcképét adta emlékül választottjának. A lány hasonlóképpen akarta az ifjút megajándékozni. Egy bölcs remetéhez fordult kérésével, aki kiváló miniatűrfestő hírében állt. A remete hosszas rábeszélés után elvállalta a megbízást. Először csak a hölgy arcképét festette meg, s elküldte neki,...
read more
Likes
Feketébe borult eget nézve, Vérző szívvel, sírva alszom el. Nem szól hozzám senki sem. Egyedül vagyok az utcán, Nincs velem senki sem. Éjszaka felébredve, csillagokat nézek. Eközben álmodozok, s remélek Éjjel nappal rá gondolok.. Bárcsak lenne otthonom. Egyszer eljön a nap, Amikor nem az ég alatt alszom el. Egyszer...
read more
Likes
Rád gondolok Rád gondolok, rólad álmodok, így telnek el a napok, s így múlnak el a hónapok. Érzem szíved dobbanását, Hallom hangod lágy susogását, A friss szellő varázsát, Ki megtalálja társát. Te vagy életem világa, Kézben nyíló virága, Te rád vágyom, Te vagy igaz boldogságom. Érzem ez nem...
read more
Likes
Két test egy lélek ezek vagyunk, Négy szem, de egy kép, amit látunk. Benned és bennem egy szív táncol, Egy vér folyik, mely mindig dacol. Ha kérded, kik vagyunk, mi angyalom, A válasz egyszerű, mert nem tudom. Testvérek vagyunk bár soha nem kértük, Köteléket, mi nem enged, össze hiába...
read more
Likes
Lorca szonettekből I. Egy madarat küldök innen távol, fehér a tolla a szeme véres,, zörgő fahéjon visz hírt hogy értsed, szerelmem tüze még mindig lángol (a halál, kölcsönkérve szemed, szomorún nézi ahogy táncol, homlokot ráncol, súlyos ítélettel nekem a pokolban helyet pátyol…) szűrt véredénye de nyaka páros, csupa meleg...
read more
Likes
Az erdőn át ballagtunk a hóban, arcunkra tűzrózsát mart a szél, tüdőnk feszült a hideg levegőtől, nyugtatta szívünket a csend – s halkan, hogy össze ne törjük a varázslatot gondolatainkat láncra fűzve egyszerre mondtuk ki: élni – így kellene mindig, ölelő csend-szerelemben. Nagyokat szusszanva s egymást segítve araszolunk a...
read more
Likes
Szeretem fürtjeid illatát Szeretem szemtelen szemeid színét Szeretem, ahogyan elutasítasz Gyűlölöm önmagam Gyűlölöm kiszolgáltatottságomat Gyűlölöm, ahogyan elutasítasz Kívánom hangodat Kívánom mosolyodat Kívánom ajkadat Csodálom, ahogyan semmibe vettél Csodálom, velem ilyen még nem történt Csodállak Csodálom türelmetes önmagam Lehet, hogy valóban szép vagy De én csak ilyen vagyok S...
read more
Likes