442. szám Széppróza

December végén

                              ( wie treu sind deine Blätter… ) Sötét a város. Kis Párizs. Keleti Párizs. A lusta folyó kanyarulatában unott felhőkarcolót karcol egy bagolypár. Alant a külvárosi bordélyban a pianista – ma nem lőnek rá (vesd össze Charles Aznavour) – olvas. Zöldhasút, piroshasút, kékhasút. Velem szemben a kanapén szende...
439. szám Vers

Nem a tegnapot

(egy beszélgetés széljegyzete) Nem a tegnapot kérem vissza, azzal a kutya rég elfutott. A holnapunk, majd ha az lesz tiszta, holnaputánra adhat okot… Mert, amit még nem dúltál széjjel, azzal úgy-ahogy én elvagyok. De ha a Napot vered fel éjjel, azt számon kérik a csillagok. Ha nem köszön a...
442. szám Széppróza

Soha ne add fel!

János ült a sziget partján és a fodrozódó vizet bámulta. Nekikeseredve gondolta végig az életét, haragudott mindenre és mindenkire,  de legfőképpen magára s az egész világra. Régóta élt már magányos hajléktalanként,  se barátok,  se család. Voltak ugyan gyermekei, de már régen megszakított velük minden kapcsolatot. Azon gondolkodott hogyan is...
439. szám Vers

Karcsika!!! 

látod vörösborod kitöltve vár! izzé foszlana, ha te nem volnál. dönteni gyenge – inogni kész ha tudná mi a kész, s mi az egész. mégis te vagy ki jól mulat én meg az áldozat. mesterséges anyagokkal őrizteted és őriztetem testedet – testemet téged gyógyítanak, engem megölnek a „kíméletlen vegyszerek”...
440. szám Beszámoló

Vak 

vértelen arc fehér kezek koldus és mégis király atombiztos a magánya fekete felhőre kapaszkodik sírása könnye sem csordul koronája sincsen áll a sarkon feléje nem tekint egyetlen egy szem se 0
442. szám Beszámoló

Csuda

Villám, iszonyú eső és jég hull. Rettentő nagy zápor. Az Ég nyílt-e meg? Olyan sebesen ömlik a víz. Szóról-szóra járhatatlan lett minden út. Az idők hossza napról-napra nőtt. Ágastól tövestől… Tele van az egész táj sárral, kimossa a fákat,  iszap és sár az utakon. Olyanok vagyunk, mintha a földön...
436. szám Vers

Nagyszombat

A békesség illata lengi be a szürke, kopott udvart: kalácsok sülnek, sonkák, tojások főnek a fazekakban – tetteinket még a hétköznapok rongyai borítják, de lelkünk már csodavárással készül a Feltámadásra, fogadni Jézus Krisztust, az EMBERT, aki szenvedő testét adta bűneink megváltására! Adjunk kegyelmet hát a tűzzel-vassal világhódító népirtóknak? értsük...
438. szám Riport

Őszintének kell lenni – Interjú Szirtes Edinával 

Wandracsek Tamás interjúja Szirtes Edinával Nehezebb lenne olyan hazai előadót mondani – műfaji korlátozás nélkül –, akivel Szirtes Edina Mókus nem dolgozott együtt. Hol énekesként, hol hegedűvel az álla alatt látható, de egy ideje már „Tesséklássék” című szólóalbumán is bármikor meghallgathatjuk. Énekelve és hangszeren játszva egyaránt. Szirtes Edina „Mókus”...
436. szám Vers

Verstelen éj

az éj verstelen sátram pogány asszonyok kezén piláf fő kövér dzsinn brokátzöld palack helyett regény lapjain szép rókalányt bámul este jő megint itt dalol két pinty kalitkám a bársonyos barackhéj kilenc rím cseng fülemben a sóhaj öl oázis ledér szépén a vércsepp piros teám kihűlt már hecsedlis csók ölelj...
438. szám Széppróza

Flamand fátyolfelhő

Elszökünk a Kárpátokba, a változatosság kedvéért. Hófúvásban vergődünk előre és farkasüvöltést hallunk a távolból. Kegyetlen ispán elől menekülünk, aki kutyákkal és csatlósokkal üldöz minket. Neki ígértek feleségül, de te undorodsz tőle, mert minden este leissza magát fűszeres forraltborral. Nagyétkű, vastag szőrmékbe öltözött férfiú, Oláhország és Moldvaország kormányzója. De az...
436. szám Vers

Költészet II. Szonettkoszorú

S végre lehajtod az arcodat: egymagad állsz a világban vágyva virágra, akármire, bárkire: üljön öledbe kedvesen, ám de a vers: az alázat, ezért koponyádban   sátrat emelnek a gondok; a gombod a nincs, gatya esne verve a port s kiröhögve se vékony a bőr a pofádon: rántod a vállad;...
438. szám Széppróza

Nőtincsi kirándulás

A Város Mindenkié csoport tagjai úgy döntöttek időről időre ellátogatnak valakihez, pl. egy csoporttársukhoz és  közben kirándulnak. Egy ilyen szeretet-program kapcsán kerestünk önkéntes sofőrt s hála Istennek jelentkezett István, hogy elvisz pár embert. Így indult a kis csapat fele busszal, fele kocsival Nőtincsre egy régi tagunkat, terjesztőtársamat meglátogatni, aki...
436. szám Vers

Csövesek

Rongyaimba burkolózva ballagok, Gyötör az éhség, és én csak kacagok. Patkányok rágják húsomat, Belém mar, aztán elszalad. Megosztom mással a semmimet, Erősítem a hitemet. De miben bízhatok, mondd, miben? Mikor csalódtam mindenkiben. Apám nem volt, anyám eldobott, Az élet csak pofozott. Átkozódnom kéne, de nem teszem, Az „életet” így...
438. szám Vers

Polemizálás

Nem értem az embereket Mint a kutya ha megveszett Vicsorítva gyilkos szemmel Dühös sötét komor kedvvel Marják egymást szüntelen És ez mindig büntetlen Elnéznek a fejek felett Tovább ez már így nem mehet Gyerek megöli az apját Feldarabolja az anyját Feleség gyilkolja férjét Gyülülettel és a mérgét Rázudítja a...
436. szám Vers

Február

A nyár az ősz és a tél csontvázai vad vitustáncot járnak itt már köröskörül sodornak erre-arra rángat ma minden és mint vitorláshajó ha az űróceánon a gerinc micsoda mélységek fölött száguld a magasabb dimenziórendszer- rész szelet szféra megképezhetetlenül iszonyú magasságai alatt sodródom álmaimban tehetetlenül képzelődések vágyak és szerelmek következtében...
438. szám Vers

Este a kanonok úrnál

Mise után vacsora Gazdagon terített asztal Belül az igei szegénység, Kívül a test és a vér vigasztal. Olyan vagyok, mint a meszelt sírok Kívül tiszta és fehér Belül csak csontok vannak, Miket a porladó idő majd elér. 0
438. szám Vers

Gnomen est omen

Ellentétes vágyak között egymás ellen ide oda átellenben – vér csorog a kereszten – jéghideg s tűzforró ágyak kátyúk és ágyúk mindenféle ténykedések húzások rángató irányok tájak s kint az űr vízmély vásznon ránc vibráló festékcsík mi beletűr toll s papír fölös szó szaporán két három szoprán alt s...
437. szám Széppróza

Kétszeresen árva

  Kedves Hallgatók! Aki nem várta meg az előadás végét, ami bevallom, roppant unalmas szokott lenni, az most lemarad egy történetről. A reggeli kávézás közben elevenedett fel bennem, s gondoltam, miért ne oszthatnám meg Önökkel? Nagyon-nagyon régen történt. Önök Kedveseim, még gondolatban sem léteztek és a szüleik is legfeljebb...