Nem értem az embereket
Mint a kutya ha megveszett
Vicsorítva gyilkos szemmel
Dühös sötét komor kedvvel
Marják egymást szüntelen
És ez mindig büntetlen
Elnéznek a fejek felett
Tovább ez már így nem mehet
Gyerek megöli az apját
Feldarabolja az anyját
Feleség gyilkolja férjét
Gyülülettel és a mérgét
Rázudítja a világra
Utcán hever bepiálva
Félaléltan mint a hulla
Rongyosan és koszba úszva
A mocsokba hempereg
Tényleg ök is emberek
Ezt kell látni utcán téren
Miért kell ezt végig néznem
Mért nem öröm vigalom
Sugárzik az arcokon
Hová lett a fény a béke
Mikor lesz már ennek vége
Mikor derül ki az ég
Ember ebből már elég
Itt élünk mi e hazában
Miért kell igy meggyalázva
Bünben és nyomorban élni
Miért kell mindentől félni
Egyek vagyunk élő lények
Öntsük ki a szennyet mérget
Mossátok át agyatokat
Félre dobva a gondokat
Töltse be a szíveteket
A megértés és szeretet
Adjatok már élő teret
Az élet így csak szebb lehet
Ne ássuk el a jövönket
Adjunk egy eséllyel többet
Egymásnak az életünkért
S rájövünk ez mindent megért
