Rongyaimba burkolózva ballagok,
Gyötör az éhség, és én csak kacagok.
Patkányok rágják húsomat,
Belém mar, aztán elszalad.
Megosztom mással a semmimet,
Erősítem a hitemet.
De miben bízhatok, mondd, miben?
Mikor csalódtam mindenkiben.
Apám nem volt, anyám eldobott,
Az élet csak pofozott.
Átkozódnom kéne, de nem teszem,
Az „életet” így is szeretem.
Ha megfordulna a szerencse,
Én sosem rúgnék a csövesbe.
Rosszat nem tennék másnak,
Hadd legyen csöves vasárnap.
Utam vége már közeleg,
Legyetek boldogok „emberek”,
Patkányok szívják véremet,
S eltemetnek a döglegyek.
