Bátran előre haladsz, hova fény sose hull, csak az ágak; élsz, noha névtelenül, megemésztik erőd s kinevetted annyira! Mért hiszed azt, hogy az Úr keze fogja bokádat? Környezeted befolyásol; elélnek a hétközi szinten, írhatod éjjeled, egyre megy életed és ami reggel megmarad – elviszed, eltakarod. Laza munkahelyeddel kapcsolatod;...
Miért nem indulok el Mert süketen vakon és bénán Tombol bennem az élni akarás De vak szemeimmel nem látom a virágokkal telehintett utat Süket füleimmel nem hallom az isteni igéző zenét Melytől béna lábaim megindulhatnának a Tövisúton s kezeim maguk csinálhatnák A halál zenéjét 0
A 2010-11-es tanévbe már harmadszor mentek hajléktalan emberek érzékenyítő előadást tartani a kecskeméti Ward Mária Leánygimnáziumba. A csapat állománya nagyjából állandó volt, így szinte már otthonosan mozogtunk az iskola területén. Csupán a sofőrünk volt mindig más, így egy kicsit komplikáltan találtuk meg az iskolát a városban. Az AVM hajléktalan...
A csönd benned dünnyög. A szavak benned halnak. Mint eszement önmagad kergeted. Megbotlasz saját lábadban, az előre is hátra van. A gondolatod magába rogy, mielőtt akarnál valamit, megbénulnak a mozdulataid. Kapaszkodj magadba, igazán akarva a csönd szavait, ahogy benned lakik. Akkor is, ha az értelme nem kerül mérlegre. Előbb-utóbb...
Méred a verssorod – eltemetődöl a vers anyagában; mában, a holnaputánban: a múlt sosem izgat: eloltja gyorsan a holnap a szomjad; aládtesz a köznapi gondja. És van az úgy, hogy a gondolat elszalad: ülsz a szobában hátha az ihlet a lelkedet átalakítja, de szenved benned a szó, alakulna,...
Sokan mondják, hogy a Fedél Nélkül terjesztőinek nagyon sok esetben meggyűlt a bajuk hivatalos szervekkel. Nekem 12 év alatt most először. A kálvária 2010. augusztus 26-án kezdődött. Szokásos reggeli indulás újsággal, láthatósági mellényel és a Fedél Nélkül fényképes kitűzőjével: irány újságot terjeszteni. Azon a helyen terjesztek mindig, ahova az...
A doktorom felírta receptre : „Élje az életet” Kiváltani nem a patikában, Csak önmagamban lehet. A TAJ-számot is én találhatom ki, – Úgy döntöttem, hogy csupa 8-as legyen, Lendületes, duplán kerek, olyan jópofi Mint az írásom, s maga a kézjegyem, Minek alapján a grafológus, – látatlanban Pozitív, optimista,...
Kapócs Zsóka az érzéki hangú, Karádyt megformáló díva, ki mostanában bohókás hajú, frivol, sikerre sóvárgó színésznő bőrében kabarézik Nini kamikáze darabjában, s uralkodik mindkét nem táborán: humorával a nőkén, vonzerejével a férfiakén. Hatalmas parókában, elképesztő szempillákkal, piros tűsarkúban remekel a Thália kis színpadán, ugyanis a Nini kamikaze...
Üres kopott fény szobám szegletében, hálót sző a pók, rég meszelt falon, kételyem fojt, és okán kesergésem nem ment fel, miért néztem rég vakon… Hittem a cél szent, földhöz szegelt létem ábrándok ágyán nem sokat latol, gondok ezrein, magasra tett lécen, mint forró kés, a vajon áthatol… Lehet hit...
Híres arról, hogy nem képzett színész, mégis a színészek között az egyik legfoglalkoztatottabb. Jó példája annak, hogyan lehet egyszerű csaposból filmsztár, s ismert színpadok elismert művésze, ki az éneklésben is remekel. Szabó Győzőt évek óta találják meg a jobbnál jobb feladatok: Ádámot játssza Szombathelyen Az ember tragédiájában, Jó zsaru-rossz...
Kérsz viszkit? – Jöhet! – szólt szomorkás hangon a harminc év körüli barnára lesült férfi, meztelenül feküdt az óriási napraforgó fejekkel átszőtt bársony takaróval letakart széles kevereten, csak zokni volt rajta. A nyitott ablakokon át egy szaxofon édes-bús játéka szűrődött be. Este volt, már kigyúltak a csillagok.A nő elég rosszul nézett...
Mint a célra suhanó nyílvessző; mint a gyémánttal hasított üveg-él; mint a papíron „A”-tól „B”-ig feszülő vonal; mint a repülő után égre-fagyott kondenzcsík; mint a homlokon halál-pontot jelölő lézer nyaláb makacsul, oly egyenesen akartam életem hétmérföldjét meglépni, s az útról nem volt szándékom letérni. És hittem: lehet mindenkor, mindenkivel...
Est, mindenki kedv ihletig, rest, … és leír néhány szót, lyrát vagy Anyakönyvet másol titkon, bérlet is kell, ideiglenes személyi, munka is kéne, szívom a cigarettát, holnap-számtan, pihennem is kéne, testem, szívem, jobb-bal agytekém, felezni egy dollárt, egy szállodában, és venni egy doboz Camel-cigarettát, egy poház szódavíz, rajzoltam blokkra,...
Bankban A cégvezető utasítja új beosztottját, hogy küldjön felszólító levelet régi ügyfelüknek, hogy az fizesse meg hónapok óta esedékes adósságát. Az ambiciózus fiatalember elkészíti a fogalmazványt és megmutatja a főnökének.– Nem, ezt így nem lehet elküldeni! – ingatja fejét a főnök. Ez a hangnem megengedhetetlen, ilyen stílust az üzleti...
Valamiféle deformált meggyőződésben éltem, Amiről azt hittem, ez bizony igaz: Oklevél, érettségi, diploma, meg Phd Visszahozhatja a halottaimat, Bizonyosan fontos számukra, Noha irodáink falaira egyedül önmagunkért szögeljük, De baromság az egész. Lekentem magamat ragasztóval, Így még a nyáladzást is elkerülheti, Aki bélyeget kívánna nyomni rám. Ezek után sem fogok...
Bizonyára sokaknak ismerős a kép: szakadt ruhájú, torzonborz alak hulladék-újrahasznosítást végez. Kartonpapírból hálófülkét készít, eldobott sörösdobozokat gyűjt, félig elszívott csikkekre vadászik az utcán. Az utcán, ami a hajléktalanok lakóhelye. A fentiek fényében már egyáltalán nem meglepő tény, hogy a Népszigeten található „ISOLA” hajléktalanszálló lakói aktívan – és meglehetős sikerrel...
Azt hittem, bennem az ihlet már halott, hogy nem örülhetek többet már dalnak; mikor a helyzetek és gondolatok, világosan, csak egymásra utalnak. Hogy többé a sorokat már nem vetem, hogy nem játszok már csonttoronyban dudást; hogy elvesztettem túlzott képzeletem, és a jelenben való hatni tudást. Hogy a Múzsám már...
Méred a verssorod – eltemetődöl a vers anyagában; mában, a holnaputánban: a múlt sosem izgat: eloltja gyorsan a holnap a szomjad; aládtesz a köznapi gondja. És van az úgy, hogy a gondolat elszalad: ülsz a szobában hátha az ihlet a lelkedet átalakítja, de szenved benned a szó, alakulna,...
Áll a farkas az erdő szélén és párjára vár Szemeiből könny szivárog és vérrel kevert sár Kék szeme egyre pásztáz egyre kutatja a messzeséget aggodalma szíve gyökeréig fáj – már nem is nyüszít nem iszik nem eszik hálni jár belé a lélek csak a párjára a vágy tartja...