A nyár az ősz és a tél csontvázai vad
vitustáncot járnak itt már köröskörül
sodornak erre-arra rángat ma minden
és mint vitorláshajó ha az űróceánon
a gerinc micsoda mélységek fölött
száguld a magasabb dimenziórendszer-
rész szelet szféra megképezhetetlenül
iszonyú magasságai alatt sodródom
álmaimban tehetetlenül képzelődések
vágyak és szerelmek következtében folytán
úgy magába ránt a végén az űr vágyaink
és félelmeink kormányoznak de kiismer
hetetlen szelek dagasztják a vitorlát
zátonyokhoz horgonyoz a szem a láb a fül
hajtanak űznek áramlatok szelek
végül szétreped a láthatatlan ország
mert semmi nincs a húsban fából
addig amíg baleset nem éri illetve eleven
s nem is ollan mód közvetlen áldozat
csakis teljesen normál
