461. szám Széppróza

A reggel…

A kőpalota folyosóin Auróra kisasszony mint bolyong. Tányérok csörrennek léptei nyomán, míg kinn a kert felől éneke csendül-zendül, a „föl-föl”… – Ő mit mondhatna – „1 cor. 10-12”. Továbbsiet, míg én lassan ébredek… A reggeli utcákon egy idős hölgy szokása szerint a ház bejárata előtt sepreget. Ráköszönök: „Ki korán...
463. szám Interjú

Ne írj le olyat, amit nem tudsz! – baráti beszélgetés Spiró Györggyel II.

Ha Spiró György nevét halljuk, sokunknak rögtön a Csirkefej című drámája jut az eszünkbe. Bevallom őszintén, hogy íróként ismertem én is, és nem tudtam arról, hogy szociológiát is tanult. Amikor az életrajzát olvastam, akkor döbbentem meg. Persze, mit is vártam. Hiszen minden alkotásából kilóg a „szociológiai lóláb”. Csak egy...
461. szám Vers

Léthe folyóján sodrással dacolva

hív semmi kapuja félek ottan kaja nuku tán kevés az IQ de jó lenne egy kutyabőr amin nem fog a csőr vagy legyek vagyonőr inkább inkánál is inkább mons pestiensis gurult gellért is szelíd a róka szőlő a sorsa kannás savanyú ebéd sanyarú akasztó bakó szememre bukó hollónak csőre...
461. szám Vers

Miniszter úr! (Nem itt, a Balkánon)

Lámpámban ma rosszult a bél, alig ég, csak izzik a vég. Kevés már a petróleum, poharamban nincs bor, se rum. Gyufát, gyertyákat kotorok, fáj a száraz élet, torok, kulacsomból víz is kidűlt, fagy a lelkem, majdnem kihűlt. Ülök csendben, magam rágom, száll a szitkom, száll az átkom, a gyomrom...
461. szám Vers

Utoljára

Ha valakinek nyújtasz segítő kezet és ő nem szorítja vissza kezedet – ne hidd, hogy hálátlan, hogy nem szeret! Veszi a jelzést, csak talán nagyon beteg. Még dübörgő zajban is hallja hangodat. Talán néma csendben formálja a szavakat. Könnyes homályban is látja az arcodat. Ne feledd! Minden hálája tiéd,...
461. szám Vers

Könnyű dal

Talpam alá hajlik az út! Visszakanyarodik hozzám a jövőm! Ülök életem hordalékának tetején: mint “hegedűs a háztetőn”. Már-már tavasz van! Ez nem biztos, hogy nekem jó! Szebb volt talpig fehérben a város, De már nem esik a hó. Ma is keltem semmi-végre? Hiszek Isten áldott igéjében! Mint kifacsart felhő...
457. szám Interjú

sal

 „Szeretni kell az embereket!”         Csepregi Évával Orbán Anna (Tűzgyík) beszélgetett Minden napomat egy olasz keresztrejtvény megfejtésével indítom (hogy érezzem, még működik az agyam….). Aznap az „ÉVA” megfejtéséhez az volt megadva a vizszintes 3-nál : „Csepregi …, magyar énekesnő”.  Kora délután a barátnőm arról lelkendezett, hogy látott egy klassz...
458. szám Vers

Utolsó vérig

– Mért akarsz vén fejjel költőnek menni?– kérdezte barátom minap előtt. – Nélkülöz, előtted sokan már, mennyi! – bodzapuskával az ordasra lőtt. Babérba koszorú korántól érik, ha meg nem ezért, hát ugyan miért? – ez olyan, amit az utolsó vérig… s akkor is nyeldes, ha partra kiért. Nem várt,...
460. szám Széppróza

Egy decemberi éjszaka az utcán

Már alig vártam a reggelt, hogy a kis bolt kinyisson. Tudtam, hogy mire a kasszához kerülök, legalább egy kétdekás már üres lesz, a másikat viszem magammal. Gyakorlatból tudtam, hogy ha kihívatom a mentőket, minden mozdítható el fog tűnni a zsebemből, mire a kijózanítóból hajnalban kidobnak. És ha elesek a...
457. szám Széppróza

Az én Jézuskám

Mindenkinek van vidám, vagy éppen szomorú története a szeretet ünnepén. Hát bizony az enyém most éppen az utóbbi. Tíz éves voltam, apukámmal éltünk, mert nem sokkal előbb veszítettük el az anyukámat. Már tapostuk a havat az utcán, vészesen “bekarácsonyodott”. Apukám a veszteség fájdalmától erősen rákapott az italra. Dolgozott (mint...
458. szám Vers

Szürke, virággal

Szürkének int régi nyárból Egy lebegő árnyalak, Körülötte percek, órák,  Mikor virággal vártalak. Szabadulni szürke árnytól Rád hajolok: – és búsongok. Nem jöhetsz úgy többé hozzám… Ifjak voltunk ott, s bolondok! 0
460. szám 529. szám Vers

Dulcineához

Ma már tudnálak úgy szeretni ahogy neked jó. – ahogy csak én, s ahogy a langyos őszi fény végigsimítja szelíden megfáradt arcodat. Hány éve volt? – és lásd, nem tudtalak feledni. Számít-e még: múltadból lép elő egy szerelmes hős-lovag. De kár, hogy így: – én itt, te ott öregszel....
457. szám Széppróza

Fény, Karácsony, Jézus, meg a tarka macska

Advent utolsó vasárnapja. Még öt nap és gyertyáktól, villanyégőktől csillogó este köszönt ránk. Fenyőfák. Vannak köztük gyanta és műanyag illatúak is, hiszen ez már a XXI. század. Ajándékok, díszek, szaloncukrok. Ételtől roskadozó asztalok családi körben, a meleg szobákban, vagy egy tál magányos bableves és forró tea az ingyenkonyhán. A...
458. szám Vers

Az elhagyott, hosszú esteken

A tűz oly szépen ég nézem, csak nézem én a mélységek felszínén… Hallgatom lelkem énekét Ami a szavakból itt maradt gúny, kacaj, egy mozdulat Ígérted, mellettem maradsz! Rászedtél Te is! – de lelkemnek rabja vagy! Elteltek évek, örül a fej Ki tehet róla, ha így megy el? Nincs más,...
460. szám Vers

Nap, jöjj be hozzám!

Nap, jöjj be hozzám, szítsd fel a szívem, Első sugarad hintsd rám szelíden, Adj boldogságot, adj, adj tiszta fényt, Egy kis meleget, egy kis halvány reményt! Nap, jöjj be hozzám, lásd kivártalak: Zöldellhetnének már a fák az égbolt alatt, Végigfut a fény a mély völgyeken, És bátorítást sugároz nekem....
457. szám Széppróza

Tény – Öregedés

Reggel a tükör nem azt az arcot adja vissza, amit elvárnék tőle. Egy megöregedett vén ember nyomasztó szomorú tekintete nézz vissza rám. Egy darabig némán tekintem a ráncait, őszülő haját. Végül levonom azt a következtetést, hogy az idő elbánt velem. A sok munka a stressz az a rengeteg aggódás....
458. szám Vers

Betondzsungel

Állok, s várok?! Szállnék, de nem tudok! Nem lehet üde frissítőt, tikkadtság ellen szürcsölni nedűt.  Nem lehet itt, ahol az eltévedt emberek átlátszó zacskóktól, átlátszó halált remélnek, leheletnyi boldogság után.   Állok, s várok?! Hinnék, de lehet még? Nem lehet itt a lelketlenség dzsungelében, a rohanásban, a figyelmetlenségben, ahol...
460. szám Vers

Keserűsorsú édesanyák emlékére

Ha átgondoltuk volna, hogy eljő, Mikor súlyos rögök alatt… Nem ütközünk meg véle sohasem, Sose káromoljuk, Istentelen, Nem bíráljuk az ételt, mibe szívét belefőzte… Sose gúnyolódunk rajt’ utánunk integetve Édesanyánk. Ha átgondoltuk volna, hogy eljő, Mikor súlyos rögök alatt… Szebben élünk, ezerszer szebben, Háború helyett békés szeretetben. Keze alá...