Nagy megtiszteltetés, hogy Szélyes Imrével beszélgethetek. A bőség zavarával küzdök, hiszen ha csak az eddigi színházi és filmszerepeit, rendezéseit, szinkronjait, tanári tevékenységét sorolnám föl, akkor betelne az egész oldal. Igyekszem röviden kérdezni, és Önre bízni, mit tart fontosnak elmondani a Fedél Nélkül olvasóinak. Ön tehát színész, rendező, tanár, több...
Úgy szégyellem magam, hogy vágyam hasztalan. Vajon még meddig bírom nélküled? Kérlek szeress hogy álmom igaz legyen. Szeress minden erőddel, s bebizonyítom neked, hogy nélkülem élni nem lehet, csak engedd, hogy a közeledben legyek. A szívem a tiéd, ha akarod, csak ne ítélj el azért, ami vagyok, mert ha...
read more
Likes
Egy pillanat, s ellobban Semmi-életünk; Ennyi volt vándor… Panaszkodni kár! De néha eszembe jut, hogy létezik Japán, És sohase fogom látni a cseresznyevirágok ünnepét, A tengerből felkelő holdat, és a Fujijama ezüst hímzését Az ég sötétkék selymén. És eszembe jut, hogy a Nagy-óceánon felsejlik Hawai, És nem fogom látni,...
read more
Likes
(részlet a Karófia című kisregényből) Jóskával és Mendemondával utoljára a „Füst és Ózonlyuk” kocsmában találkoztunk, ha emlékeznek, onnan kettesben távoztak egy friss szerelem kíséretében. Órákig bolyongtak Tókia utcáin kéz a kézben. A valóság csak korlátozva létezett számukra. Természetesen fölkeresték a város híres-nevezetes Rómeó és Júlia parkját, ami hagyományosan a...
read more
Likes
Önös érdekeink taszigálnak egymáshoz. Tudjuk jól: magányunk elmúlásunk előszobája. Árbocdeszkák vagyunk, te nekem, én neked. Zátonyra futott, ripityára tört életünk árbocdeszkái. Félünk. Húsba kapaszkodunk. Ruháinkat rég lemarta rólunk a só. Kétségbeesetten nyálat cserélünk, összegabalyodva, időért könyörögve az enyészethez. Szó sincs szerelemről. 2012 március, második díj 0
read more
Likes
Ha Spiró György nevét halljuk, sokunknak rögtön a Csirkefej című drámája jut az eszünkbe. Bevallom őszintén, hogy íróként ismertem én is, és nem tudtam arról, hogy szociológiát is tanult. Amikor az életrajzát olvastam, akkor döbbentem meg. Persze, mit is vártam. Hiszen minden alkotásából kilóg a „szociológiai lóláb”. Csak egy...
read more
Likes
Amikor megpillantottam az SZDSZ székházának épületét, azt hittem, mentem földbe gyökerezik a lábam. Úgy előmúltam láttán. Szűnni nem akaró szívdobogás közepette. Nem véletlenül. Közel fél évszázad meredt rám ezekről a falakról. Kora kamaszkorom már-már feledett világa. Igen. Úttörő koromban a közeli általános iskolából térültem, fordultam meg itt. Facsemetét, bokrot...
read more
Likes
I. fejezet: A hóbortos ötlet (részlet) A középkorú, nem túl magas férfi sötétbarna, hullámos haját szétfújta az erős északkeleti szél. Végre 1478. április negyedikére felhőtlen lett az ég Visegrád vára és az egész Duna-kanyar felett. Hunyadi Mátyás – magyar király – nagyon megörült ennek, hiszen már egy hete etetett...
read more
Likes
bárki bemehet akárki megszállhat bármely városban bármely homályos időpontban a szeszélyes fátum nyugtázza léted este dögös díva éttermi romantika reggelre gót boltívek nőnek harangok zúgnak vízililiom csatornába csábít kávé helyett sört vedelsz édesen sugárzó lánykasereg keresztülnéz rajtad mint kámfor illansz a légbe karcsú combok csípők nélküled immár örökre isten...
read more
Likes
Emlék lettél az életemben Zúgó patak a véremben Pillantásod mint a tűz Megégetsz, de már nem űz Megszoktam pusztító ölelésed Égető sebeimből már nem vérzek A sugárzásod lassan véget ér A halálom így Te lettél… 2012 február, különdíj 0
read more
Likes
erre a házra halványan emlékezem valaki nagyon régen talán itt lakott csavargás közben, ha arra tévelyegtem szurtos kezembe néha gyümölcsöt adott almát, egy fürt szőlőt, marék szotyolát nem emlékszem arcra alakra vagy másra mi is késztet most kései vallomásra? mindegy, el kell érnem az esti vonatot most én baktatok...
read more
Likes
Ahol már a tollamból is Kifogyott a tinta és a Halál is lábujjhegyen jár Elrémülten tekintgetek magam körül Mit vétettem hogy így Rám jár a rúd? 0
read more
Likes
eltemettük a szüleinket befektettük őket a sírba hazudtunk a gyerekeinknek a szüleink minket temettek el sírba ágyazva nékünk s a gyerekeink arcunkba hazudva temetkeznek a múltba mindenféle jövő híján termelve sírt ma mikbe magunktól belefekhetünk az óra uralja e termet a kamrát a hall eme oszlopokkal telt csarnok monoton...
read more
Likes
Még dolgom van még kell, hogy addig éljek még fázom itt és félek köztetek Még lesz idő még jó lenne megérnem még itt vagyok hát most szeressetek Már elfogyott már semmi úgy, mint régen már nem hiszem talán el is hagyott Majd hívni fog majd el kell oda jutnom...
read more
Likes
A múlt héten, az Oltalom Sportnapon hajléktalanok versenyeztek, pingpongoztak, sakkoztak, s a ringben bokszoltak. A Fűtött Utcában – ahol immár tizedik éve kétszáz-kétszázötven, hidegebb napokon kétszázhetven hajléktalan talál menedékre – hátrányos helyzetű kisgyerekek buzdították a hátrányos helyzetű felnőtteket. Ön fölöttébb szokatlan sportesemény felett vállalt védnökséget. Miért volna ez szokatlan?...
read more
Likes
Milyen is a politika Nem arról folyik a vita Hogy ez ma már nem kisebbség Hogy létezzen ebből elég Az, hogy ennyi hajléktalan Elesett és boldogtalan Kirekesztett megtört ember Aki lassan szólni sem mer Mit csináljon hogyan éljen Nem érzitek, hogy ez szégyen Embert így magára hagyni Utcán híd...
read more
Likes
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis ország, amelyet úgy hívtak, Magyarország. Ennek a kis országnak volt a fővárosa Budapest. A Duna folyó vágta ketté a várost, az egyik felén Buda, a másikon Pest. Pesten egy kis utcában lakott Jakab bácsi, az idős cipészmester. Jakab bácsi már...
read more
Likes
romlandó lelkem romlott testeket kísért éjfelező perc… csillagrubin kél kosbor vére csorog rám aries fia… este a teste rókatündéreké lett léthe elnyelte… hold szüzet csókol barackbimbó feslene halk halál lebben 2012 február, első díj 0
read more
Likes
A kőpalota folyosóin Auróra kisasszony mint bolyong. Tányérok csörrennek léptei nyomán, míg kinn a kert felől éneke csendül-zendül, a „föl-föl”… – Ő mit mondhatna – „1 cor. 10-12”. Továbbsiet, míg én lassan ébredek… A reggeli utcákon egy idős hölgy szokása szerint a ház bejárata előtt sepreget. Ráköszönök: „Ki korán...
read more
Likes