466. szám Vers

Jó ötlet

Bolond az éjszaka, s benne bolond én. Hiába várjuk – neked, nekem nincsen remény. Bolond a nappal is, süketnek hangzó-buta, könnyű. Ha akarjuk, miért nem láthatjuk a szót? Miért nyílik a szánk, ha nem jön rajta hang? S ha jön is szó, nem egy búsan, erővel szóló csodaharang. Zúgj...
465. szám Interjú

Köszönöm-díj 2011 – beszélgetés Markocsán Sándorral

Mi az, amit tudnunk kellene rólad, azon túlmenően, hogy pár nappal ezelőtt tüntettek ki a Menhely Alapítvány Köszönöm-díjával, amihez mindenekelőtt gratulálni szeretnék! Sokat mesélhetnék… Ami igazából ehhez kapcsolódik: a Nike Futóklub edzője vagyok a Margitszigeten. Ez egy nyitott közösség, amibe bárki lejárhat – életkortól függetlenül. Itt ismertem meg Janit,...
466. szám Vers

Mit hagytál?

Ott ültem Veled a félhomályban. Azt hittem, fényt hozol az éjszakába. Volt is részem gyönyörű napsütésben, De újra elért a mélység sötétsége. Ott ültem Veled a félmagányban, De ráébredtem, bolond, ki fél magában. Elkezdtem végtelen utamat járni, Eltűnök, s Te nem fogsz rám találni. A sötétség újból körülölel majd,...
463. szám Széppróza

A szabadgondolkodó

Élt egyszer a XVI. században, a mélyen katolikus Olaszországban egy kispap, akit az egyszerűség kedvéért nevezzünk csak Filippónak. Tehetséges, éles eszű papnövendék volt, akinek képességeire a nagyhatalmú bíboros is felfigyelt. A szárnyai alá vette az ifjút, külön szobát biztosított számára a rend kolostorában, és ellátta az összes fellelhető szentkönyvvel,...
465. szám Széppróza

600 ezer euró – bohózat egy felvonásban

Játszódik: egy magyar nagyváros vezérigazgatóságán, napjainkban. SOVÁNKAI: (félénk, 50 év körüli könyvelő, beóvakodik a vezérigazgató titkárságára.) – Kezét csókolom, kedves Rózsika… bejuthatnék a főnökhöz 5 percre? RÓZSIKA: (merev kontyba fésült hajú vénkisasszony, megnézi a laptopját) – Önnek nincs regisztrált időpontja Sovánkai úr, és ez esetben… SOVÁNKAI: (a sarkára áll)...
467. szám Széppróza

Sérülten épen

Magányosan teltek a napjaim, mióta az autóbalesetem volt. Soha nem felejtem el azt a fájdalmat, testvérem sikítását, a vér látványát. Nem láttam még halott embert, csak akkor először. A testvéremet. Ott feküdt az aszfalton, mint egy bábu. Mellé kúsztam volna, de nem ment. Kétségbeesetten szólítgattam, de nem válaszolt. Bíztam...
463. szám Széppróza

A béke szigete – a nagy vállalkozásI. fejezet: A hóbortos ötlet (folytatás)

I. fejezet: A hóbortos ötlet (folytatás) – Jól lakott fenséges Uram? – kérdezte őszinte érdeklődéssel Beatrice elsőnek szakítva meg a már kellemetlenné váló csendet. – Pompás volt az ebéd, királynőm. Mióta maga válogatja meg az étrendemet, még a fájós gyomrom is békén hagy, így sokkal kényelmesebb dolgoznom az ország...
465. szám Széppróza

Csak úgy firkálgatok 2. – Ufómánia

Sorjáztam ám a kereszteket amúgy istenfélően, ahogy illik. UFÓT láttam. Mentem egy temetőn keresztül holdtalan éjszaka (hogy mi az „Isten nyilát” kerestem ott ilyen késői időben, azt talán csak az ördög tudta, aki ide vezényelt), amikor megpillantottam a csodát. A csalitos kellős közepén. Egyből kortyolni támadt kedvem, hát emeltem...
467. szám Széppróza

Margitka

Valahol, a székesfővárostól talán nem is olyan messze, egy elhagyott tanyán, mely valamikor, valakiknek az életét, és talán a boldogságát jelentette, most ház helyett egy rozsdás, magányos lakókocsi áll. A lakókocsi körül néhány düledező, korhadó kis kutyaól. A kietlen tájban három, szomorú szemű, csont sovány, mindegyik kutyaháznál jóval nagyobb...
463. szám Vers

Ahogy más ember levegőt vesz

Ahogy más ember levegőt vesz, magától értetődő mozdulattal a szélben végigsimít a haján – én végtelenül verseket írok mert hát mi mást is tehetnék – költő vagyok… én vagyok a toll a tinta s tán a papír szintén – verssorok közt bujdokolva betűket lélegzem előbb utóbb lekopik róluk minden...
465. szám Széppróza

A festő ebédje

Fáradt kezével megrajzolta az eget, a napot a felhők különböző mintáját majd a hegyet, amin fenyőfák álltak vigyázzban. A nádfedős tetőnél egy percig megállt, és édesanyjára gondolt, menyire büszke lenne rá, ha látná, végre kitört belőle valami, amire egész életében titkon várt, valami, amiért el  is ismerik. Minden képet...
467. szám Széppróza

A sas története

Fajában a sas rendelkezik a leghosszabb átlagos élettartammal. Hetven évig is élhet. De kemény döntést kell hoznia, hogy elérhesse ezt az életkort. Mi emberek is hetven-nyolcvan évig élhetünk, de nekünk kemény döntéseket kell hoznunk, hogy ezt a viszonylag magas életkort megérhessük. Negyven éves korában, hosszú és hajlékony karmával többé...
463. szám Vers

A kínai költészet kincses ládikójából

Dombhátak fájdalmas sötétzöldje, őszi vizek töltik be a napot; kapumban állok, – botomra dőlve, öreg tücsök dalára hallgatok. Elfog a bú: sötét hajam ősz lett, az üres házamban ülök estig; gyümölcsök kopognak az esőben, lámpám alatt két szöcske melegszik. Megrogytam: erőm fogy, – kinevetnek, bánom, hogy a sült galambra...
465. szám Széppróza

Boldog hajléktalanság

A Nyugati pályaudvar mellett találkoztam egy hajléktalan emberrel. 1960-ban született Barcson, majd fölköltöztek Pestre. Boldog gyermekkora volt, mert ami kellett, azt mind megkapta. Megházasodott, majd elvált, 28 éves fiával nem tartja a kapcsolatot. Hajléktalanszállón lakott, és emellett dolgozott, majd elkezdett inni, a munkahelyéről kirúgták, a szállón a szerződése lejárt,...
467. szám Széppróza

Utcán a szomszédban

Több százra tehető azoknak a magyar hajléktalanoknak a száma, akik Bécsben élnek, dolgoznak és laknak. Hol élnek? Napközben az utcán, a Lidl előtt, a hajléktalan újságért, aki szeretné, az 1-2 eurot odaadja a kocsiból a hajléktalan embereknek. Ezen kívül vérplazmát adnak 20 euróért, valamint utcát söpörnek 8 órában 40...
463. szám Vers

Sejted

megérzed sejted felrezzensz hallod szuszog suttog megremegsz belesajdulsz nőttön nő elönt a dagály kövön csurran sziklán ömlik holdon omlik felhőn felleg vállon járom testvéred gyapjúdaróc alatt síron kő kövön kereszt hét szó öt seb kígyó szisszen gyümölcs cseppen… 0
465. szám Vers

Házias ember

félreértés volt persze persze hogyne csakis az mi más – bemásztam az ágyba s az asszonnyal kit ott találtam szexeltem egész éjjel, mézemnek s csokimnak hívtam, nyírtam a gyepet, lett három gyerek, kétszer-háromszor ki is festettem a házat, mikor el- romlott, megcsináltam a kazánt legyőztem az altatófüggésemet, olvastam Spinozát...
467. szám Vers

Drága, elmeneteledkor…

Drága, elmeneteledkor mindig utánad néznék, de nem merek, mert amikor kilépsz tőlem a folyosóra, a szívemet is magaddal viszed a kulcsokkal; én meg, hallva az ajtó tompa záródását, érzem: csak holmi gép dolgozik a helyén, ami átvette szerepét, rávigyorogva alárendeltjére, rám. Ha végre megjössz, és belém csókolod jogos tulajdonomat,...
464. szám Interjú

46 év tapasztalat – beszélgetés Szélyes Imrével

Nagy megtiszteltetés, hogy Szélyes Imrével beszélgethetek. A  bőség zavarával küzdök, hiszen ha csak az eddigi  színházi és filmszerepeit, rendezéseit, szinkronjait, tanári tevékenységét sorolnám föl, akkor betelne az egész oldal. Igyekszem röviden kérdezni, és Önre bízni, mit tart fontosnak elmondani a Fedél Nélkül olvasóinak. Ön tehát színész, rendező, tanár, több...
465. szám Vers

Egy őszinte vers

Úgy szégyellem magam, hogy vágyam hasztalan. Vajon még meddig bírom nélküled? Kérlek szeress hogy álmom igaz legyen. Szeress minden erőddel, s bebizonyítom neked, hogy nélkülem élni nem lehet, csak engedd, hogy a közeledben legyek. A szívem a tiéd, ha akarod, csak ne ítélj el azért, ami vagyok, mert ha...