…s a kora reggel kocsmában leli őket; folyékony kenyér lesz a segély, aztán kommersz pálinka követi, a menü – kannásbor, zúg a zenegép. Kávét nyelnek műanyagpohárból, de hasztalan, tántorog, nem táncol lábuk, mit régen kikezdett a fekély. Arcuk viaszában szemük résnyire gyűrődik, nyelvük rongy, szatyruk zörög; cuccolnak, majd kint...
A szenvedésről szeretnék kisírni Jajhúrokon sikongó éneket, A szenvedésről, amely nyomorék karommal Percek alatt kimart agyamból éveket. A fájdalomról szeretnék most kiáltani, Amely szívemből meleg, bő vért csapolt, És kínjaimnakm sötétbíbor borával Ül szívemen most vad, garázda tort. Hívnám az orkánt, ordítson a jajról, Amely a sátrát szívemben verte...
Ez most nem szokványos interjú, inkább baráti terefere Both Andrással Hogy ki ő? Egy színész, akinek a karakteres hangját nap mint nap hallani a tévében. Közel harminc éve van a pályán, és rengeteg szerep fűződik a nevéhez. Na meg számtalan reklám. Már látom is a fintort az arcokon. Reklám?...
Körút-közeli „Kertész” kocsmában korai kakasszókor kopasz kocsmáros kisüstön készült kerítésszaggatóval kétszer kifőzött kávéval kínálgat (kelteget). Kicsipázva kinyújtózkodva, kissé kócosan kitódulunk kéregetni, koldulni központi közterekre. Kivetettek, kéthetente kétszínnyomásban készült, kétszer kétoldalas kiadványát kínálgatjuk, (kizárólag kitűzővel) kocsival közlekedőknek kereszteződések kellős közepén. Körúton, kevés keresetért Kanossza, Kállai-kettős. Később Keceli kannás Kékfrankos, karcos...
Lennék az ajtó, Amit kinyitsz. A kilincs, Amit érint kezed. Lennék egy forró éjszakán, Hűs párna, Melyre lehajtod fejed. Lennék az álmod, ébredésed, Jó irányod-és tévutad, Igazad s tévedésed. Lennék mosolyod, könnyed, Ábránd szívedben, elmédben a tudat, Azzá válnék, Kedves Tebenned, Amitől újra s újra Remény rügye fakad, S...
találkoztam hajléktalannal kenyérre kért nem hittem neki – hát nem adtam találkoztam hajléktalannal piára kért tombolt a tél – hát adtam találkoztam hajléktalannal virágra kért elcsodálkoztam – hát tovább oldalogtam találkoztam hajléktalannal könyörgött életért mondtam: hagyjon menjen innen nekem sincsen 0
csendes zugban forrón mint egy gázszámla ült a céda szemben szeme csillogó vadgesztenye szoknyája rövid mint december szürke napja szívem őrölte csipeje malma merészen nevető fogai kirakott betűk SZENVEDÉLY mint egy küszöbön mint egy banánhéjon a járdán léptünk át tulipán a kézben lábam a térdén mint borítékon bélyeg a...
Itt bontom sátramat a lét peremvidékén. Itt engedik, hogy számoljam napom. Itt lesz a kő – ha lesz – az utca végén. Itt ér be majd az égi oltalom. Ne mondj imát! Ne hidd, hogy megfelelhetsz Ha kérsz, adok ingyen feloldozást. Ha fél marékkal földet szórsz a földre, magad...
Beszélgetőtársam Karinthy-gyűrűs humorista, a Rádiókabaré és a Mikroszkóp színpad meghatározó alakja, Nádas György. Sokféle eposzi jelzőt felsorakoztathatnék még neve mellett, mind jó apropó lehetne, hogy beszélgethessek Önnel. Azonban hagy kezdjem azzal, hogyan is csöppent bele a Fedél Nélkül és az AHA Színpad* által rendezendő Humorfesztivál zsűrijébe? Selmeczi Tibi barátom...
félreértés volt persze persze hogyne csakis az mi más – bemásztam az ágyba s az asszonnyal kit ott találtam szexeltem egész éjjel, mézemnek s csokimnak hívtam, nyírtam a gyepet, lett három gyerek, kétszer-háromszor ki is festettem a házat, mikor el- romlott, megcsináltam a kazánt legyőztem az altatófüggésemet, olvastam Spinozát...
hom. Lázár Ervin Valamikor réges-régen, amikor annyi idős lehettem, mint te, vagy talán valamicskével idősebb – élt a mi kerek erdőnkben egy állat. Nagyon féltünk tőle. Nem bántott senkit, sőt, amikor megneszelte, hogy jövünk, elfutott. Vagy elrepült. Csak a lábnyomait hagyta maga mögött, akárha csillag formázta volna, pontosan olyan...
A világot jelentő deszkák – Emlékeztek még? Kimentünk a játszótérre. Sokszor kimentünk. A mérleghintát szerettétek a legjobban. Ráültetek az egyik felére, én meg a másikra. – Nem igazság, apuuuú! Te sokkal nehezebb vagy! – Igen, az voltam, és mégis tudtunk hintázni. – Szabad? – kér helyet egy velekorú, ápolatlan...
valahogy így történt: A Boráros téren a hídfőnél árultam az újságot, három éve októberben, egy pénteki kora este. A villamos megálló keleti végében, a lépcsőkorlátnak támaszkodva feltűnt egy harmincas, kedves küllemű hölgy. Olyan fáradtnak látszott, mint aki gyors egymásutánban kétszer lefutotta a maratont. Kíváncsi lettem, vajon mi történt. Az...
Pepe, a vezér megunta, hogy családjával segélyeken él, és elhatározta, hogy változtat rajta. Elment a központi bankba, és egy vizipisztollyal arra kényszerítette a főpénztárost, hogy adja át a napi bevételét, 40 milliárd dollárt. Ezt tízzel elosztva, 4 milliárd tiszta pénzt jelentett, cigányonként egy millió dollárt. A suissi bankárok megijedtek...
Ó dombok hegyes részek fák füvek az ég és téged Kéked a csók közben ahogy nézett – az akit csak a szürke betonfedél ami várhat.. ölelések csókok a múló idő – a távolság az elfogyó levegő kisebb s nagyobb gondok mennyi kaszaboló kések halálizű könnyóceánon jármű nélküli tengerészet jaj...
Attila, jöjj, kicsit most játssz velem! – Hogy újra élsz, s mert itt vagyok, talán-talán még én is létezem. Találkoztunk már annyiszor, és tudhatod, miért: költő leszek én is komám! Az álmaink, és túl azon sorsunk is összeért. Hát játssz velem, ha kérhetem kicsit a kedvemért. Ipi-apacs, legyen hunyó....
Jónás Tamásnak Költőnek lenni, amikor negyven év a korod, a fájdalom madarait nagyon jól ismered; szíved lavór, a lelked átvágott kakastorok, erősen szorít magához az érdes Istened. Költőnek lenni, a nyirkos cementfalak között, bonyolultabb örömöket várni és érezni; mikor csonka a Hold, és minden egész eltörött, úgy vallani, hogy...
Húsz éve vagyunk már házasok, Szerencsére, szerelmünk nem kopott. Mikor még jogász voltál, én meg külkeres, Fene bánta, ha heves Vágyunk délben izzott fel (csak a gyerekre voltunk tekintettel). Egy baj van csak: Én most itt lakom, s Te meg ott, Létre csak akkor jöhet egyszeri légyott, Ha kérelmet...
Ismét jött lehajtott fejjel: maradt- e még böjti kenyér? Híd alatt érte a reggel, teste-lelke tavaszi tél. Júdáskodók hamís pénze szíkla-ösvényre kergette. Hitetlenség élet-része, mégis igaz könyörgése. Társa nincsen, hogy is lenne? Akad, aki megsegíti, Szállást is ad egy éjjelre, barátként mennybe repíti. Reméli, a nyár majd hevít,...
Ha valamilyen oknál fogva ellenállhatatlan érzés keríti hatalmába, miszerint hajléktalan szeretne lenni, a legjobb tudásom szerint segítségére leszek tanácsaimmal a következő sorokban. Egyébként is, ha megunta a viaskodást a sárga csekkekkel, az asszonnyal, az anyóssal, a gyerekekkel, a főnökkel, a kollegáival és mindenkivel, aki szembe jön, tudok gyógyírt. Legyen...