499. szám Vers

Ó dombok…

By
Ó dombok hegyes részek
fák füvek az ég és téged
Kéked a csók közben ahogy
nézett – az akit csak a szürke
betonfedél ami várhat..
ölelések csókok a múló 
idő – a távolság az elfogyó 
levegő kisebb s nagyobb 
gondok mennyi 
kaszaboló kések
halálizű könnyóceánon
jármű nélküli tengerészet
jaj hogy fájhat így ez
a maradéknyi kis élet
hiába voltak kezdetek és
hiába jönnek a végek –
pedig mily gyönyörű volt s
mégis elrontottuk s már
hogy mennyire is régen
mostanra csak a kín –
ha állok ha lépek…
sose volttá vált minden
kezdet gyorsuló iramban
száll el ez a rövid kis élet…
2013 július, 1. díj

You may also like