536. szám Széppróza

Utazunk a fővárosba

A kora tavaszi délelőtt napsugarai tovább vetítődnek a verenda előtti szőlő töveknek, el-eltűnvén a virágoskert rózsafái közt. Ernő bácsi pohárka szilvóriumot kortyolgat, a sajátját, hisz a kertje végiben négy besztercei fája szépen termett az elmúlt évben. Néhol fel-felnyög a derekába állott fájás miatt. Előző nap a hátsó kisház körötti...
537. szám Vers

Csupa 8

A doktorom felírta receptre: „Élje az életet”, Kiváltani nem a patikában, Csak önmagamban lehet. A TAJ-számot is én találhatom ki, – Úgy döntöttem, hogy csupa 8-as legyen, Lendületes, duplán kerek, olyan jópofi Mint az írásom, s maga a kézjegyem, Minek alapján a grafológus, – látatlanban Pozitív, optimista, nem-kisstílűnek talált,...
536. szám Széppróza

Más világ

A nő a tavaszi zápor elől menekült be a buszmegálló műanyag borítású, védett ölébe. Fedél alá érve aprólékosan vizslatta a ruházatát, nem érte-e valami károsodás. Pillantása a talpától futott felfelé a testén, kezdve a cipővel. Hamarosan elégedetten konstatálta, az elegáns cipő ugyan besározódott, és a nadrágja szára is csatakos...
537. szám Vers

Két percnyi derű

Honnan jött s hová tartott vajon, Ez a bölcs mosolyú szél, Itt az ablak résén becsusszanva? Homlokom simítva, A füstöt felkavarta, Megpihent mellettem és így szólt: Ne félj, a holnap árnyai Feléd, ha rontanának, Ne félj, hittél bár Mindenféle boldogságnak, Ne félj, magányod Most még óriásnak érzed, Ne félj,...
536. szám Széppróza

K

Körút-közeli „Kertész” kocsmában korai kakasszókor kopasz kocsmáros kisüstön készült kerítésszaggatóval kétszer kifőzött kávéval kínálgat (kelteget). Kicsipázva kinyújtózkodva, kissé kócosan kitódulunk kéregetni, koldulni központi közterekre. Kivetettek, kéthetente kétszínnyomásban készült, kétszer kétoldalas kiadványát kínálgatjuk, (kizárólag kitűzővel) kocsival közlekedőknek kereszteződések kellős közepén. Körúton, kevés keresetért Kanossza, Kállai-kettős. Később Keceli kannás, Kékfrankos, karcos...
537. szám 676. szám Vers

Reflexiók szonett ciklus XII.

– Dömötör László Nehezék c. könyvére –          Koleszár Noémi Lillához és          Dömötör Lászlónak                      XII. …bár meggyötört minket a haladás,        éget a tennivaló most is bőven.            Szorongat az életben maradás.              Van még találékonyság elfekvőben:          már a meztelen zsebét motozzuk,            a nyomorék nyugdíját...
536. szám Vers

Jövés menés és más

ha eccer má cipő van a lábadon nem olyan mintha a föld bőre volna talpad alatt s tócsába folyóba vagy tengerbe lépve a lábaid végződése egy-egy uszony lenne mezítlábhoz képest és jóformán végre? * elöntött tájak könnyező mezők álmodó tájkép   s mint marsi harcigépek   az öntöző tornyok...
538. szám Interjú

Beszélgetés az Év Menhelyesével

Terikével, ahogy mindenki ismeri, az ezredfordulón ismerkedtem meg, akkor még magam is a legendás Vajda3 alkalmazottja voltam. Gyorsan megszerettük az új kolleginát, azt gondoltuk, ennyire kedves embert nem engedhetünk el innen, ő is nálunk marad még sokáig. Fényesen beigazolódott, igazunk volt. 14 év után az alapítvány dolgozói szavazataikkal őt...
536. szám Vers

Búcsú Leé Józsitól

sűrűsödnek szívemben a sírkeresztek alig két éve kezdődött s már tucatnyian mentek el rokonok barátok ismerősök és most Te kopogtatsz a mennyország kapuján mindig nagyon szerény voltál csendes halk szavú figyelmes úgy beszéltél tenmagadról súlyos rögös sors utadról mint elfogulatlan író mint nehéz idők krónikása sokszor dicsértük egymás verseit...
538. szám Széppróza

A pad

Ábrahám Sándor Mihály emlékére Nem volt könnyű gyerekkorom. Már akkor keretek közé szorítottak. Vágtak, gyalultak, csiszoltak. Csak úgy röpködött a sok faháncs az asztalosműhelyben. Miután kialakult a világnézetem, öt oldalbordát kaptam. Majd barnára festettek, és kikerültem a nagybetűs életbe, a Lövőház utcába. Hó és eső tisztított, fagy edzett. Kutyák...
538. szám Széppróza

Családi stációk

Férfi: Mondd, jó volt? Nő: Osztályozzam? Közepes. Férfi: Szerinted lehetne valami… hosszabb távú kapcsolat köztünk? Nő: Ahhoz előbb meg kellene kérni a kezem. Férfi: Akkor… Akarsz a feleségem lenni? Nő: Nem bánom, bár kislánykoromban máshogy képzeltem el ezt a pillanatot. „Tükör által homályosan”, tudod. Maradt a „Színről- színre”. Férfi:...
536. szám Vers

Irgalmatlanul

1. Macskám smaragdzöld szemei rám csillognak, ahogy olvasólámpám fénye elfelejtett költőimnek Garabond betűtípusból szedett verssoraira. 2. Kinéztél az ablakon s meglátván azon nyomban záródott a rézkilincs, szellemlénynek hittél, mivel rég halottnak tudtál, egy a sok tévedéseink közül. Előfordul ez minden háztartásban. 3. Jómagam a végtelen-véges (?) egyedüllétet választottam, sérülékennyé...
538. szám Széppróza

Távozott egy kis jó ember

Leé József emlékére Józsit szerzőként, terjesztőként, önkéntesként és előadóként ismertük mi barátai. Alacsony, sovány alkatú ember volt, aki csendes, megfontolt viselkedésével békét árasztott a környezete felé. Nem nyomakodott egyetlen közösségben mégis halk szavára is figyeltünk. Teljesen ellenkező tulakdoságai ellenére egyre inkább vonzódtunk egymáshoz barátilag. Szorgos emberként is egész életében...
536. szám 675. szám Vers

Reflexiók szonett ciklus XI.

– Dömötör László Nehezék c. könyvére – Koleszár Noémi Lillához és Dömötör Lászlónak XI. …a sok jó ember szó szerint tenyérnyi méretű helyen elfér egy szerveren, költészetük okán egymást sem érti, a viharos irodalom-tengeren békésen veri egymást nagyon agyon, persze virtuálisan s fortyog azon, művét más kiköpve sajátján legel....
538. szám Vers

Ágykiutalás

Az utca önjelölt császárát, A több évet ült rabot, A nőknek csak a hasaalját használó bunkót Összeköltöztetik az alanyi költővel, Kit felesége halála ide juttatott. És a nagyothalló csoszogónak, Precíz ceruza-faragónak Egy egész nap kukázó, Bolhát hordozó Elmeháborodott a ,,jussa,, Hát ez a közös szoba sorsa. 0
538. szám Vers

Napló

Kivet magából engem ez a város. Alulszállásolt ég alatt, sem névnap? születésnap? egyéb jeles ünnep? Ezredév januárjában, szerdai tizenöt óra negyvenötkor láttam: megpattant egyik gesztenyeágamon a rügy. Tizenöt óra negyvenötig sok lomot kiszórtam, magamból, elbitorolt lakásból. A törsch-európa szín-ugur dunsztosüvegje került volna sorra, benne tört gallyak a decemberi temetőkerti...
537. szám Széppróza

Megint van egy állandó karakterünk

Vágod, van a BKK, meg vagyunk mi, a terjesztők. Hiheted, hogy mi biztosan nem szeretjük egymást, de elárulok neked egy titkot: két kezem is kevés volna ahhoz, hogy az összes, velem kedves és törődő BKK-s dolgozót felsorolhassam. És elárulok még egy titkot: aggódni is szoktunk egymásért – ők értünk,...
538. szám Vers

Túlfelen

felen túl s háromnegyeden is meglehet   épp négyötöd kilenctized a sötét ugyanúgy mély zordon –                          és új…   s elöl no meg körben egyre kevesb a bűbáj a kellem   de az egész hidegül igen-igen könyörtelen meg sok a lábnyom élet nyoma egyikben sem   a sok...