(Elizabethnek szeretettel!) Újra útkereszteződéshez értél, Csak állsz némán, két szétágazó ösvény előtt, A bokrok, a fák, a madarak, a felhők Sem súgják meg, merre tovább? Magadnak magadért döntened nehéz, Amikor parancsol a logika, Lelked viszont simogatást kívánna. Ezért toporogsz bizalmatlanul, Mivel feszélyez a messzeség, És eltűnve az ég alatt,...
Nem mehetek által, nem én, hóhányóba. Hétfő reggel. Hózik-zik. Vajh, nyílnak-e az idén is? Na, nem Mikulás-virágok. Randábbak! A hajszálrepik bakancsom gumitalpának orr-részén. Naná, hogy. Majd nem, mi? Hasztalan tettem előrelátó mód. Hogy már október végén kenegettem ragasztóval körbe-körbe – újra leválva a tavalyi réteg. Tegnap, vas. Este, hallva...
…s mily’ fösvény vagy: a világtól takarodkamaszos bájaid; karcsú alakodfiúruhába bújtatod, hajad kontyba tűzöd, mint a nénék hajdanán.Szerencse, hogy nem sminkeled magad.Érzéki vagy, de félénk: nem maradbenned semmi önbizalom s a mamád szoknyáján üldögélsz naphosszat. Bátorvagy mégis, bár annak igen bolond:miért kell gyönge nyakadba kolonc?Béna s mogorva vagyok, mért...
Ha eltávozom a másvilágra, Nem remeg meg többet kezem, Nem csodálkozom rá a csodákra, Amikre nem is emlékezem. Nem vágyom már a szerelmet, Nem keresek már élelmet, Nem várnám már a kegyelmet, Nevetném csak a gyötrelmet. Nyíló virágnak már nem örülök, Csak lebeg lelkem gondtalan, A világ zajától nem...
Január – hetedhét farsang harsonája enyhülj mert harsonásod szája februárra meglásd befagy Hisz jól tudod a szemedből kigörbülő elszikrázó foszforok csillagszóró-ünnepein megperzselve s túl vagyok túl s ott ahol az ember bizony a havat söpörni túlon is túl unja már s csak azért teszi mert tudja jól – ezen...
elateot várom ő ad kovát nekem kovát hogy a teát a nagy teát föltegyem elateot várom és a megateát amitől a köcsög is jófejbe megy át a nagy teát minek gőzétől fölenged az ego legyen megatea jöjjön elateo Megjelent a szerző angyalvakond című kötetében. A kötet megvásárolható szerkesztőségünkben és...
Ó, az az éjszaka bársonyos volt, Fekete bársony terült a vidékre, Szerelmes szavakat suttogott a Hold, És fülemet csiklandozta lélegzeted. Messziről lassan közeledett a hajnal, Nem mertem mozdulni, nehogy elriasszam, Álmod mint tej, táplált Téged s engem, És füledet csikálta lélegzetem. Az éjszaka sugallta Bársonyos az éj, Selymes bőröd...
Változatok a párválasztásra Őskor Egy csapat ősember unott pofával bámul a távolba. Ki a fogát piszkálja, ki egy csontot szopogat, egy harmadik pedig nagy átéléssel a fenekét vakarja. A sok pihenéstől elpilledt egyik hím megböki a szomszédját. – Szerinted? – Mit szerintem? – Ki nyer? – Mit ki nyer?...
Január első napjai voltak, úgy tíz és tizenegy óra közt. Kréta, Varangy és a többiek éppen csak ébredeztek. – Te, idén meg sem ünnepeltük a karácsonyt – mondta Gyurma. – Dehogynem. Nem emlékszel, vettünk öt felest meg három „nemiszomrádot”? – Radír megnyalta a szája szélét, de csupán bajszának odagebedt...
where Satan dwelleth versciklus Télfojtó Mikulás ezüst Judás-pénze csörren leples szellemek záporoznak ködfújta jézuskák telepszenek a kis gyertya mellé ajándék bejgli mákja csókolja fáradt gonosz lelkem ó Tannenbaum pásztorok ivadéka koszos körmű kezével lábával simítja ősz szakállam Santa Claus röhög de én elérzékenyülök ein bißchen középkori hullócsillag három keleti...
mint egy papagáj: szeretni téged! – kiáltok úgy inspirálsz lenni mint az oxigén – száz ok van arra mi esik egy kisujjra csak hogy mert gyorsabb a hatás mint bármilyen feltámadás vagy tengervizet hasító cápa gyorshajóban menekülő csempészek hada… tiszta luxus – pozitív trauma ha a szád a számmal...
…hajnalonként száraz szájjal ébredek, rögtön a kávé jár az eszemben nem a barátnőm kínálta élvezet. Sokat éheztem. Egyként kezeltem csákányt, computert, kapát és a tollat. Reggel, ha nem kávéztam, zaklatottan végeztem munkám. Nem jól kerestem. Most viszonylag kényelemben élek, Lillám szívébe zártam múltam, jövőm. Oly’ fiatal; lágy álmokat szövő,...
Süvítő, vak fuvallat a lét, érted dobogó szívemre fagyott a dér. Átzeng a hang és lobban a tűz, fejvesztetten rohan előlem ezernyi szűz. A világ minden ezüstje egy könnyedért, a kozmosz összes csillaga egy mosolyodért. Sivatagi létemnek vagy Te oázisa, pillantásodért vadállatok elé dobnám mindenem. Köss belém és vess...
Költő szívben a legtöbb jóság, aki küzd az ékes jövőért; célja az örökkévalóság, ha kenyér se jár a rá-dobott kőért. Legyőzne minden nagy hatalmat, amíg él, nem is nyugszik addig; épít világot, – birodalmat, ha közben árnyékként el is hanyatlik. Ő az Istennek viselőse, díszben, zajban, üszökben, vérben; hirtelen...
Marryat kapitány azt mondta: a Nagy Szennycsatorna. S itt állok, ez hát a Mississippi. Nem mintha volna hely, ahol különb figyelemre volnék képes, de gondoljatok bele: célpont mozdulatlanul. Ez persze mégis csak előny a célkereszttel szemben, azokkal szemben, akiknek keze örökké remeg poháron, kormánykeréken, szabadidőben meg aktuális széljárás szerint...
Napok óta zuhogott az eső. Ez a tél is olyan volt, mint már évek óta mindegyik: fekete karácsonnyal, a hó minden jele nélkül. A fehér hótakaróra főleg gyerekkorából emlékezett, amikor még szánkóval jártak. Kis faluban nőtt fel, ahol mindenki ismerte egymást, anyját megbecsülték, amiért fiatal özvegyként egyedül nevelte őket...
– Ha egyszer látok egy nőt, aki nem a telefonját nyomkodja, biz’ isten, beleszeretek. Még ha férfi is – mondta Gyurma, mielőtt kiköpött a szaros aszfaltra. – Emlékszel a három órás emberre? – kérdezte Radír. Halántékán kissé kimeredtek az erek. – Tudod, a három órásra? – Persze. Két csuklóján...
Másnap a tehenek mesemondó őre vidám arccal kérdezte: „Nos, dicső lovagok, elejtettétek-e a fonalat?” „Dehogyis ejtettük el, itt van a kezünkben” – válaszolták kórusban. „A Rózsabokor Lovagjaitól ezt el is vártam. Tehát hol is tartunk most?” – kérdezte a pásztor. „Mesketeország átváltozott gyümölcsöskertté, természetesen nem örökre. Gondolom, most megint...
Kezünk nem mozdul, pilla sem rebben Elnémult dalunk énekeld szebben Kiürült színpadon valaki jár Rezeg, még rezeg egy törött gitár Leomló függönynek rojtos az alja Ősrégi verseid fantom szavalja Bújik a sötét, ha tombol a fény Bűn-e a vakság, vagy áldott erény Tékozló koldusnak zsíros a mája Árnyékod feltámad...