538. szám 677. szám Vers

Reflexiók szonett ciklus XIII.

REFLEXIÓK – Dömötör László Nehezék c. könyvére – Koleszár Noémi Lillához és Dömötör Lászlónak XIII. Már kora gyermekkoromban féltem a nőktől – félek most is, nem tagadom… Magamat mindig másokhoz mértem, úgy láttam, mindenben alulmaradok, mert  a Mindenséget sem ismertem, mely tán hét-nyolc évtizednyi bennem és bennük, hittem: sose...
542. szám 681. szám Vers

Reflexiók szonett ciklus XVII.

XVII. Oly’ sokszor fáradtak élénk szemeid, nem szólsz, valahová elmerengesz, szeretlek, mégis, csak sejtem sebeid. Hogyan lehetséges, hogy fájdalmunkra az enyhülést egymagad jelented? Holott bennem szerelmed kerested. Az több? vagy kevesebb? netalán – furcsa? Baj az, ha szívünk szavaink megszűri? Ki mondja meg, mi és hol az igaz? Te...
541. szám Interjú

A társadalmi párbeszéd útján – Joó Beatris

Joó Beatrist a 3H csoport munkája kapcsán ismertem meg, a talpraesett, csupaszív fiatal diáklány azóta kiteljesedett, nagyon remélem, hogy eszméit, világlátását széles körben megismerik, hiszen még szemtelenül fiatal. 2014-ben törekvései komoly elismeréseként elnyerte a Vásáry Tamás ösztöndíjat. Hol születtél? Madridban születtem, apukám éppen ott dolgozott karmesterként, ezért születtem Spanyolország...
539. szám Széppróza

Balázs bácsi gondnoknak áll

Az idősödő férfi a hetvenedik évén túl is megőrizte az egészségét. Igaz, kertészmérnök munkája révén jó részt a természetben tölthette napjait. A sok elszívott cigaretta okán azonban panaszai kezdtek lenni. Igen, ekkor megijedt kissé. Ez volt közel tíz éve. Azóta a vitaminoktól kezdve a számtalan értrendkiegészítő gyógyhatású készítményekig maroknyi...
541. szám Széppróza

El lettem varázsolva (vagy mi…)

– Mit hazudjak? Tényleg… Ha őszinte akarok lenni, nem tudom még, de érzem, s egyre sürgetőbben, hogy valamit már nagyon kellene! Hisz annyi igazságot mondtam és írtam „hosszú röptű” életemben, hogyha ezeket mind összeadnám a végeredmény, meggyőződésem szerint, elképesztően magas számoszlop lenne! Amelynek képzelt árnyéka egyre elviselhetetlenebbül, nyomasztóan vetül...
539. szám Széppróza

A nyugdíj

Aranka tizenötödikén megkapta a nyugdíjat, vagyis pontosan százötezer forintot. Sanyi, a fia nagy lókötő volt, most éppen munkanélküli. Amikor a postás átadta a pénzt, Sanyi csendben úgy tett, mintha a WC-n végezné a dolgát. Ari most a pénz miatt kicsit fellélegzett. Vannak fűtésszámlák, gázszámlák, amit végre ki tud fizetni....
541. szám Széppróza

Appassionata

„Élni annyi, mint lassan  megszületni.” Történet Szilvási Lajosról 1982. január 10., szombat délelőtt. Csingiling, csingiling, csörr, csörr. Szóval a telefon. Felveszem. Ismerős hang, kicsit spicces. – Tudod milyen nap lesz 13-án? – Aha, kedd, na és? – Ötven leszek. Ugorj át este, megünnepeljük! – Medvebőr akció? – Az. Maradt...
539. szám Széppróza

Terápiák és pozitív gondolkodás

Egy tanulmányi kirándulás tapasztalatai Kedveseim! Rövid leszek, mert erre nektek nincs időtök. Nem úgy, mint nekem, de hát az egy egészen más világ. Erről a más világról szeretnék hírt adni nektek, mert segíteni szeretnék. Csak sajnálni tudlak titeket, amiért annyit stresszelitek magatokat és szüntelenül futkároztok mindenféle kérészéletű dolgok után....
541. szám Széppróza

Társadalmi párbeszéd

Egyik barátom pásztorórája elromlott. Ám az Idő ezt nem tudta, és tovább ketyegett… Úgyhogy amikor másnap reggel a barátom felébredt – nem mellesleg nem a saját ágyában –, már igen csak odébb kúszott a hasán a Nap fénye… Elhagyva a még meleg ágyat, elindult, hogy megkeresse az autóját valamelyik...
539. szám Vers

Tűnődés

A neve áldott, ki jön a szerelem nevében, ki megérzi a szívem, és nincs is benne kétség; átölelve az érzelmek tűzhányó hevében, csoda teremne bennem, és nem a fájó vétség. Engem nem is bántana a világ elmúlása, szívem nem lenne többé nagy és bánatos gyerek; testet öltene benne az...
541. szám Vers

Híd alatt

Erzsébet felettem a Lánc-nak hátat fordítok előttem a Szabadság Duna partján Buda szélén       híd alatt híd előtt       híd mögött           híd alatt hív a hullám      vár a hullám          hullámra vár 2015 február, 2. díj 0
536. szám Széppróza

Más világ

A nő a tavaszi zápor elől menekült be a buszmegálló műanyag borítású, védett ölébe. Fedél alá érve aprólékosan vizslatta a ruházatát, nem érte-e valami károsodás. Pillantása a talpától futott felfelé a testén, kezdve a cipővel. Hamarosan elégedetten konstatálta, az elegáns cipő ugyan besározódott, és a nadrágja szára is csatakos...
537. szám Vers

Két percnyi derű

Honnan jött s hová tartott vajon, Ez a bölcs mosolyú szél, Itt az ablak résén becsusszanva? Homlokom simítva, A füstöt felkavarta, Megpihent mellettem és így szólt: Ne félj, a holnap árnyai Feléd, ha rontanának, Ne félj, hittél bár Mindenféle boldogságnak, Ne félj, magányod Most még óriásnak érzed, Ne félj,...
536. szám Széppróza

K

Körút-közeli „Kertész” kocsmában korai kakasszókor kopasz kocsmáros kisüstön készült kerítésszaggatóval kétszer kifőzött kávéval kínálgat (kelteget). Kicsipázva kinyújtózkodva, kissé kócosan kitódulunk kéregetni, koldulni központi közterekre. Kivetettek, kéthetente kétszínnyomásban készült, kétszer kétoldalas kiadványát kínálgatjuk, (kizárólag kitűzővel) kocsival közlekedőknek kereszteződések kellős közepén. Körúton, kevés keresetért Kanossza, Kállai-kettős. Később Keceli kannás, Kékfrankos, karcos...
537. szám 676. szám Vers

Reflexiók szonett ciklus XII.

– Dömötör László Nehezék c. könyvére –          Koleszár Noémi Lillához és          Dömötör Lászlónak                      XII. …bár meggyötört minket a haladás,        éget a tennivaló most is bőven.            Szorongat az életben maradás.              Van még találékonyság elfekvőben:          már a meztelen zsebét motozzuk,            a nyomorék nyugdíját...
536. szám Vers

Jövés menés és más

ha eccer má cipő van a lábadon nem olyan mintha a föld bőre volna talpad alatt s tócsába folyóba vagy tengerbe lépve a lábaid végződése egy-egy uszony lenne mezítlábhoz képest és jóformán végre? * elöntött tájak könnyező mezők álmodó tájkép   s mint marsi harcigépek   az öntöző tornyok...
538. szám Interjú

Beszélgetés az Év Menhelyesével

Terikével, ahogy mindenki ismeri, az ezredfordulón ismerkedtem meg, akkor még magam is a legendás Vajda3 alkalmazottja voltam. Gyorsan megszerettük az új kolleginát, azt gondoltuk, ennyire kedves embert nem engedhetünk el innen, ő is nálunk marad még sokáig. Fényesen beigazolódott, igazunk volt. 14 év után az alapítvány dolgozói szavazataikkal őt...
536. szám Vers

Búcsú Leé Józsitól

sűrűsödnek szívemben a sírkeresztek alig két éve kezdődött s már tucatnyian mentek el rokonok barátok ismerősök és most Te kopogtatsz a mennyország kapuján mindig nagyon szerény voltál csendes halk szavú figyelmes úgy beszéltél tenmagadról súlyos rögös sors utadról mint elfogulatlan író mint nehéz idők krónikása sokszor dicsértük egymás verseit...
538. szám Széppróza

A pad

Ábrahám Sándor Mihály emlékére Nem volt könnyű gyerekkorom. Már akkor keretek közé szorítottak. Vágtak, gyalultak, csiszoltak. Csak úgy röpködött a sok faháncs az asztalosműhelyben. Miután kialakult a világnézetem, öt oldalbordát kaptam. Majd barnára festettek, és kikerültem a nagybetűs életbe, a Lövőház utcába. Hó és eső tisztított, fagy edzett. Kutyák...