537. szám Vers

Két percnyi derű

By
Honnan jött s hová tartott vajon,
Ez a bölcs mosolyú szél,
Itt az ablak résén becsusszanva?
Homlokom simítva,
A füstöt felkavarta,
Megpihent mellettem és így szólt:

Ne félj, a holnap árnyai
Feléd, ha rontanának,

Ne félj, hittél bár
Mindenféle boldogságnak,

Ne félj, magányod
Most még óriásnak érzed,

Ne félj, hát idetévedtem,
Itt vagyok most tenéked:

Tarts ki,
    
És engedj nekem – a szélnek.
Engedd: repíthesselek szebb utakra,
Engedd: haragod hadd fújjam messze,
Engedd: múltadat kikergethesse
Erőm lelkedből – fájdalmadra hogy feleljek!

Engedd!

Hová sietsz, miért nem maradsz tovább? –
Kérdeztem volna én,
De megállt a csillár imbolygása,
S kétpercnyi derűt hagyva maga után,
Tovább siklott a szél…
                            

You may also like