534. szám Széppróza

Fejükkel dobolnak riadót a termeszek

Nem az ember az élővilág egyetlen faja, amely rájött, hogy dobolással nagy távolságokba lehet üzenni. A Macrotermes natalensis nevű termeszfaj képviselői hasonló módszerrel jelzik társaik számára, ha veszély közeleg: fejüket a földbe verik, hogy meghatározott frekvenciájú vibrációkat keltsenek. Az afrikai termeszeknek is nevezett állatok hatalmas várakat építenek kiterjedt földi...
534. szám Vers

E-fáradtam

de te azért e-mailben majd tudasd mi a szarért nem e-meled fel rohadtul okos telefonodat hogy végre e-mondhassam velem mi a baj ha végre összeköt egyszer majd bennünket az elektronika akkor üzenem majd: hiába a sok virtuális társ én nem bírom tovább e-gyedül 0
534. szám Vers

Reflexió XI.

– Dömötör László Nehezék c. könyvére – Koleszár Noémi Lillához és Dömötör Lászlónak XI. Újévi köszöntő …haladó világhoz csatlakoztunk s hogy ábrázatunk mosolygósra húzzuk a falakra reklámokat nyomtunk. Nagy s apró dolgainkban csúszva-csúszunk, dögszagú a légkör, vállunk súlyos, pénztárcánk vékony, csak gondunk húsos s testünkről már a nyolcadik bőrt...
535. szám Interjú

Mindennapunk hősei: A mentős – Beszélgetés Ferenczi Tímea mentőtisttel

Ferenczi Tímea nagyon elégedett fiatal nő, mentőtisztként egy magas szintű mentőegységben, esetkocsin dolgozik. Szereti a munkáját és jól csinálja, úgy érzi, minden a helyén van az életében. Az Országos Mentőszolgálat Csillaghegy mentőállomásán beszélgettünk. Hogy lett mentős? Amikor tízedik osztályban vöröskeresztezni kezdtem, rájöttem, hogy a sürgősségi ellátásban, leginkább mentőn szeretnék...
535. szám Széppróza

Vide(j)osné

Hát… mit ne mondjak. Ez sem mindennapi „figura”. Még csak nem is elmebeteg, afféle habókos, „tyúkeszű”, vagy „mi”. Rejtély, kérdőjelek sokasága van ebben az asszonyban. Élni, tenni, munkálkodni, ha nem is követendő – elgondolkoztató.    Netán ennél is több? Legutóbb Hidegkút határában – erdő szélen – egy kosár gombával karján...
535. szám Széppróza

A filozófusnő

Decemberi szombat délután a Petőfi híd pesti hídfője négyes-hatos villamosmegálló. A „Fedél Nélkül”-t árulom. Normál decemberi idő. Feltűnik egy jó nagy bunda. Nem hozzám, de felém tart. A bundában nagyon élénken mozog valami. Atyavilág! – Azt látom, amire gondolok? –szólalok meg önkéntelenül. Hang a bundából, hetykén: – Igen, azt...
535. szám Vers

November

Az ég lassan leereszti lusta szempilláit, kövezethézagokba taposott hó világít; fekete-fehér sakktábla a tér. Kimért léptekkel, csikorgó csizmákkal baljósan közelít a vasszigorú Tél. „Mínuszos” hírekkel írják majd a lapok: megint megfagytak gyanús alakok parkok padjain, hullámpapírokon fekve. – A részeges disznók! – mondja fenekedve a háziasszony, kinek rossz a...
535. szám Vers

végén

Az ég lassan leereszti lusta szempilláit, kövezethézagokba taposott hó világít; fekete-fehér sakktábla a tér. Kimért léptekkel, csikorgó csizmákkal baljósan közelít a vasszigorú Tél. „Mínuszos” hírekkel írják majd a lapok: megint megfagytak gyanús alakok parkok padjain, hullámpapírokon fekve. – A részeges disznók! – mondja fenekedve a háziasszony, kinek rossz a...
535. szám Vers

Édesanyám emlékére

ott fent ott él Ő a csillagokkal beszélgető rám néz rám néz Ő a fiát mindig hőn szerető nevet rám nevet és én látom jön a kikelet hiába zord az ég hiába morcosak az emberek Édesanyám a mennyországból rám nevet és hamarosan jön a kikelet mert Édesanyám a mennyországból...
535. szám Vers

Mélységek

Félek, -de nem az árnyak nagy sorától, mert számomra minden olyan idegen; még csak nem is az alkonyórától, vagy a mély bánattól, mely rokon velem. Az örvény rémít, mely dobálja gályám, vágyaim a beteg szívemben laknak; úgy hánykolódom a habok dagályán, nincsenek akik értem zokoghatnak. Magamon a bilincset meg...
535. szám Vers

Szusz

New Yorkban, a zsúptetős házak tetején Coca-Colák költenek Coca-Cola-kölyköket. Ez nem reklám bár itt a helye –, halálosan komoly, mint John agyveleje, amikor loccsan. Demokrácia fénye lobban szerteszét, s nem veszíti eszét az anarchia. Carrarai márványból állít emlékművet önmagának a maffia. Innen az ott megannyi fény, ám csücsülni a...
534. szám Interjú

Erősen vágyott szépségkirálynői idealizmus – Beszélgetés Bödőcs Tiborral

Ahogy egy felkonfban hallottam: „Következik Bucsuszentlászló oroszlánja, Bödőcs Tibor!”. A pályatársak által csak Kis Hofiként emlegetett Karinthy-gyűrűs humorista évek óta a Szilveszteri Rádiókabaré záró fellépője. Ennél nincsen feljebb. Nem Kis Hofi – ő a Nagy Bödőcs! Kedves Tibor! Mondj valami vicceset! Gondolom, sokszor szólítanak meg így emberek a legkülönfélébb...
535. szám Vers

Mikor…

P.G. In memoriam Nagy Anna Éva (1948-1982)                            Mikor én világra jöttem, –Anyám szíve már beteg- Lásd, jó volt  és utolsó vágya, Bennem beteljesedett.   Emlékét haraggal gyötörtem, Gondoltam: életét alázta meg, De mint elveszett kincsre rátalálva, Már tudom: sorsába tekinthetek. 0
534. szám Széppróza

Folyamatosan portyán

Avatott szem elől a hajléktalan ember nem vegyül az utcán a tömegben. A rendezett külső sem nyújt inkognitót. Tévedhetetlenül kilóg a sorból.  Hajléktalan folyamatosan portyán van. Nem sétál. Feszült figyelemmel ballag, szemével az aszfaltot pásztázza. Figyelmét nem kerülheti el egyetlen használható csikk, egy elgurult ötforintos, egy ismeretlen tartalmú zacskó....
535. szám Vers

Sekély. lagymatag

sekély lagymatag kezek és lelkek sekély zsebek a test olló eldobált cérna lógva a vállfán gardróbok mélyén nyűtten a zsebbe süllyedve könyékig ugat az éjszaka csahol és felnyüszít néha kitágult pupillával hallgatott nevetések s mint metronóm hangzik – gnóm a seholban sem – vastag talpú bakancs és a suhogó...
534. szám Széppróza

Mindörökké Nagyapa

A belváros kora délelőtti miszticizmusa, mintha egy láthatatlan fonal mozgatna körbe városlakót, turistát, kik nevetnek, bosszankodnak. Néhol megtévesztően hű pantomim játék, hisz ez az élet. Bálint az ifjabb a sok elnevezte Bálintok közt, dobozka jegeskávét kortyolgat. Néhol az órájára pillant, a megbeszéltek szerint is Ákos jó barátja közel tíz...
535. szám 674. szám Vers

Reflexiók szonett ciklus X.

– Dömötör László Nehezék c. könyvére – Koleszár Noémi Lillához és Dömötör Lászlónak X. Barátaimnak Keveset eszem és alig mozgok, hírektől bolydul föl lelkem, gyomrom, omladozik elefántcsont tornyom, a napi néhány teendőm is fáraszt, bokornyi gondjaim toldom-foldom. Késő már nekem bármilyen barát, bár az ember csak keveset talál, régen...
534. szám Széppróza

Emlékezés

A 14-15 éves forma srác körbesomfordált a lépcsőházakban, végigturkálta a kukákat, ameddig kezei elértek, aztán, amit talált, a zsákjába tette. Mikor mit. Kívülről tudta, mely üvegeket hol, és mennyiért vesznek vissza. Vagy a megmaradt krumplit/ olykor csak a héját/, egyéb zöldségféléket, ritkában- hétvégék után- pizzamaradványokat, ruhát, cipőt, amiket a...
534. szám Széppróza

Én, a celeb

Az egész hihetetlenül gyorsan – mindössze pár hét alatt – történt. Most,  mindenki okulására, megpróbálom naplószerűen összefoglalni celebbé válásom történetét. Egyúttal üzenem mindenkinek: ne adjátok fel, egy kis akarattal, odafigyeléssel belőletek is lehet ismert ember. Te is lehetsz celeb! Tehát a történet időrendben: Május 10. Összevesztem Melindával, a feleségemmel....
533. szám Interjú

Isten selejtet nem teremtett – Böjte Csaba atya karácsonyi gondolata

Minden egy lakatleveréssel kezdődött.Az autószerelőnek tanult, majd bányászként is dolgozó, végül a papi hivatást választó Böjte Csaba – aki  már 1982-ben , a kommunista diktatúra alatt belépett a ferencesrendbe, bár pappá csak 1989-ben szentelték. 1992-ben került Dévára, itt papi hivatásának gyakorlása közben felfigyelt a kolduló utcagyerekekre, oltalmába fogadta őket....