Újsághír: „Az orvostudomány újabb sikere: néhány nappal ezelőtt sor került az első műszív műtéti beültetésére. A kicsiny gépezet egyelőre hibátlanul képes együttműködni az emberi szervezettel, és tökéletesen ellátja a szív keringető funkcióit.” Mielőtt a kalapjáért nyúlt volna, még egyszer megnézte magát az előszobatükörben. Mint mindig, most is igen alaposan....
Hegyek homlokán a bérc, a messzeség, a csúcsok fölött átkélő, büszke ég. A patakkal elfutó pillanat, a nyár, egy kiálló gyökérbe botló napsugár. Lombok között a fészekalj-csacsogás, a szárnyassá pelyhező tág térre ocsúdás. Őz lábnyom. Bokrok tövén az ösvény rejteke, szívdobbanás, élet-csend, a tölgyek éneke. * Hegyek homlokán a...
read more
Likes
A fejes káposzta acsarog a tökre: Ütődött vagy komám! Az maradsz örökre! Lököttnek talált ki téged a teremtés, Kobakod, ha van is, nem fő az, csak termés! Ámde nézd az enyém! Csudájára járnak: Legkerekebb feje széles e világnak! Az asszonynépség is csak miattam áll sorba, Becézik buksimat, úgy kerül...
read more
Likes
Délibáb csupán, mi más is lehetne?Már nem tudtam többé a szememnek hinni:a forró aszfalt reszkető ködénfiatal, szőke lány sietett felém.A lomha lépcső restellt talpához érni.Repült a lány. Én néztem ámultan, bután,az olvadó aszfaltba gyökerezve. Maga az ifjúság jött vele felémtán húszévnyi hetyke, s romlatlan üdeséggel.Búzavirágkék szemét rám emelte, –elhagyott...
read more
Likes
Kopottas hangszer. A billentyűzeten átfázott kolduskéz tétováz. Csak néhány akkord zokog fel fájdalmas, vesztesen: az ég tavába csobbanó fohász. Az aggastyán hallgatja döbbent, csendesen. Tehetetlenül tördeli két kezét. Elrejti arcát. Ember ne lássa meg könnyezni nincstelen istenét. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében. 0
read more
Likes
Naspolya nem töri fel szám, kertem csendjétől idegen a harsány szó, s a szívet melegítő gyermekkacagás. Színtelen élek, mint mind, ki csalódott, élete íve is egyre hanyatló, – már csak a lejtő, s várja, hogy eljő a körmeszakadt zuhanás. Fogytán az erőm, s e vérző alkonyi órán szemem sugarából,...
read more
Likes
(néhány sor a Szózathoz) Szeretek itt élni, ahol bölcsőm ringott, s élni itt szeretnék, – csak jobban egy fokkal, mint arrébb, pár sarokkal. Ide születtem. Itt áld, ver az Isten, s úgy röghöz kötődtem, – koporsómra koppan, ha szórják majd, marokkal. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében....
read more
Likes
Isten! – ha vagy, ne válaszolj, bár mégis, újra kérdezem: mért adsz erőt, s mért átkozol, hogy élni, bírni, tűrni kell? Csak nézz le rám, és láthatod, nem élet ez, csak létezem. Veled öregszem, jó Uram. No nézd: ezernyi ránc homlokomon, és úgy érzem, magamra hagysz, nem kísérsz már...
read more
Likes
(a „Vagyunk” egyesület megalakulására.) Alibi vers. Egy dal, – magamnak. Ez hozhat tán egy csöpp nyugalmat, amit pár szó, egy dallam adhat. Tőlem, nekem, s azoknak, akik meghallgatnak. A várost járom, üres zsebekkel, fáradt, kedvetlen. Éber szemmel a szépet keresve bármi ellen, ha gondjaim szemben, sereggel. Elágazás. Itt döntenem...
read more
Likes
Fagyos csillag ablakomba’ Rászállt egy jégvirág-csokorra. Puha párna fejem alja, Dunyhám húzom a nyakamba. Bárcsak a tél itt se volna! Langyos labda lám az álom, Felém pattog rám találón. A valóság hűvös kocka, Felakasztva hosszú srófra. Ketyeg, mint az ingaóra. Rám huhog az éj sötéten. Volt idő, amikor féltem....
read more
Likes
Vajon mit mos a parttalanná vált lassú víz? Mért út a járatlan, ha senki sem taposta? S miért nem bújik át a teve a tű fokán Csakhogy egyszer már végre megmutassa. Könnyebb neki átbújni, mint nekem bejutni Oda, ahová olyan keskeny ösvény vezet. És kérdés lenne még nem egy,...
read more
Likes
Indulnék, már annyi hívás, De mennyi veszély, úgy fájna a botlás! Őrzöm a lépteim magamnak – Nem tipornak. Nem saraznak. Lázadnék, de mi haszna lenne? Volna- e társ, aki követne? Őrzöm a haragom magamnak – Csak túléljek. Megmaradjak. Megtérnék, de ehhez is késő, Maradok hát hit nélkül élő. Őrzöm...
read more
Likes
Rézkilincs az ajtón. Sarokvas csikordulása. Számlákkal terhes postaláda. Világokat szétválasztó küszöb: Szigfrid-kard, a kint s a bent határa. Odabenn régóta otthontalan voltál. Az asszony válik, a sok gond meggyötört. Átlépted, becsuktad. – A megmaradás ára. A hajléktalanság: új hús! – cinkosan köszönt. 2004 Megjelent a szerző Bánom is én...
read more
Likes
Egy fészekaljnyi nyugalomés csend lakik itt belül.A gyors világ, a pillanatSzelíden hozzám csendesül. Jelen vagyok. Egy jel vagyok –fontos, hogy létezem;zöld fenyők tűlevél illatátszívja a lélegzetem. A nyugalom erőt ad át,áradó, friss patak.Egy jel vagyok: a létezőletisztult, higgadt öntudat. Megjelent a szerző Bánom is én című kötetében. +3
read more
Likes
Egy hajléktalan feküdt az utcasarokban tökrészegen. Mellette egy kis szatyor hevert, amiben a személyes tárgyait hordta, meg némi ennivalót. Mikor felkelt, szemét dörzsölgette, szúrta szemét a napfény. Elővett a szatyrából egy almát és elkezdte majszolni. Nézegette az embereket, – egyikük morcosabb volt, mint a másik. Jóízűen falatozik. Nem érdekli...
read more
Likes
Meddig tartasz így, nyomorult élet? a cigányok álma semmivé lesz míg életért koldul s a világ rideg, vagy inkább az ember, mely csupa ideg, kisebb gondja nagyobb a másénál; szomszédja hátán a nyomor sétál s ha nézi, agyát kirázza a hideg; hisz’ a putrik közt sem másképp kel a...
read more
Likes
Szfinx-szomorúságú asszony ül a kereveten, ül a pláza elé kitett kacatok közt, felhőkeselyű csapkod ében nyakszirtje körül, trónjavesztett királynő, vigyázza a pillanatot, csak az övét. Tudja ő azt, mit a filozófusok mestereik válla fölött pusmogtak századokon át. Ül a mindigvesztesek gőgjével. Nézz rá, ha arra jársz. 0
read more
Likes
Bűzölögjek újra a hullaszagtól írjak talán csakazértis mégtöbbet és legyek újra elégedett attól hogy lehurrognak és/vagy körülröhögnek Legyen talán továbbra is a heppem hogy nem lehetek más csak sorsüldözött égjen talán pofám mint só a sebben ha helyet kapok a futottak között Legyek újra a Múzsával haragban ecseteljem bánatom...
read more
Likes
A következő napon megint ott találták a pásztort Rózsabokorvárban, most is aludt, de ezúttal nem horkolt. Lacika, aki a legkisebb volt közöttük, még a két lánynál is két centivel alacsonyabb, odasettenkedett az alvóhoz. Lekapta fejéről a széles karimájú kalapot és elszaladt vele. Az öreg nyomban felébredt, felpattant. Erélyesen követelte...
read more
Likes