Hideg, kemény derékalja,– az aluljáró kőlapja. Foszlott, rongyos takarója; nappal hordott rossz kabátja. Behajlított csúzos karja zsibbadó, fájó párnája. Zsíros, kajla a kalapja, lóg alóla csapzott haja; borostás arcát takarja. Csukott, könnyes szeme párja mögött emlékek homálya. Mára már nincs semmi mása, csak két hűséges barátja: Fejénél üveg piája,...
„Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel”, énekli Presser Pici, aki bármenynyire is „Pici”, mégis nagy Művész, így nagy M-mel. Az a Tér, ahol történetem játszódik, a miénk, annak ellenére, hogy nem itt nőttünk fel. Bevándórlók vagyunk. No persze nem Afganisztánból, Ugandából, még csak Hottentottiából sem, csupán...
a kötéltáncosok nyelvén zuhanásra készen az ország aminek alig van bevétele háborús vesztesége elvett területei ezen az országon utazunk végig fenyvesek illata gyanta az aszfalt szélén a hazám mondhatjuk romantikusan mintha emigrációból ami tíz évig tartott térnénk haza beteg és fáradt testrészeinkkel szívünkben alkohol az ország ahol születtem ahol...
Az 1960-70 években elkezdtek gondolkozni a hajómérnökök és addig törpöltek, hogy kitalálták nem csak húzni, hanem tolni is lehet hajókat illetve dereglyéket,bárkákat is a vízen. Így született meg a tolóhajózás, ami a vontatóhajózás után forradalmi változást jelentett a vizeken, és a hajózás történetében is. A mérnökök éjt nappallá téve...
Hűvös párnákat könnyezni össze, Hűvös párnák közt várni, hogy jössz-e? Még mindig jobb lenne, mint álmatlanul forgolódni, és elhinni azt, amiről tudjuk: nem lehet igaz. Hűvös párnákat rongyosra gyűrni, hinni, nem hinni, hinni nem hinni, diliházban kikötni, hogyha más karjában látlak. Szívem vérerein kanyargó vonatok kisiklatása a legvégső üzenetem...
Boldog telünk volt. Ne légyen kíváncsi senki soha az efféle idétlen topogásra, a hungarikumos gőz ahogy glóriázott önarcképünk fölött és kóvályogtunk a zúgpálinkafőzde mellékudvarán, mintha lennénk régtől szárnyaszegettek. Zsolozsmázva sápatag árnyékunk fölött, erősen hittük is a csendes megváltást, hogy majd a svéd, a norvég és a dán! Amundsen kisbojtár...
Törőcsik Mari a heves megyei Pélyen született 1935. november 23-án. A Sancta Maria Általános és Leány Gimnáziumba járt Egerben. 1954-1958-ig a Színház és Filmművészeti Főiskola növendéke. 1958 és 1979 között a budapesti Nemzeti Színházban játszott. 1979-1980-ban a győri Kisfaludy Színház műszaki vezetője. 1980-1990-ig a Mafilm színtársulat, 1990-1993-ban a szolnoki...
Nekem ünnep, de lehetne fájdalom. Beleléptem? Hát én vállalom! Az ember már csak ilyen – követ el hibát – de butaság lenne nyomozni az okát. Nekem ünnep, mert még megyek. Teszem a dolgomat, bár ott vannak a hegyek. Tudom, mást nem lehet. Szomorú vagyok, de ne lássa más, Én...
Itt falakból párállik a nyomor, s ezerszer átlépett testek felett borgőz gomolyog szelíden vagy halk böffenés egy kapualjban és csendesen csorog a vizelet; buli van – kiált a virtus egy fiatalban, majd mozgásba lendül a szombat est. Ők csak ülnek meg állnak vagy támasztják reszketeg sorsuk a falnak, még...
Maradék boromat megiszom. Présházam örökre lezárom. Turistáknak nem nyitok „borpatikát”. S e párszáz tőkét jövőre kivágom. Tűzre vetem az összes venyigét! Nem számolgatom a károm. Ősi örökségemet eladom. A kikeletet többé sose várom. Maradék boromat megiszom. S nem láttok többé e tájon. 0
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang X. Az oszlopnál sápadt, páros hold hasal, rajtuk pár ujj, lassú mozdulattal, jókora, gyulladt pattanást vakar. Túloldalt, rojtos, rázkódó kalappal markában, csonkolt lábú koldus ugrál mankókkal hóna alatt. Magyar?...
Kapcsolatok, utak, Melyek néhol kényelmesek, Olykor kényelmetlenek, És nem mondják be az állomásokat, De ezt a rizikót egymásért vállalnunk kell. Padok, csillagok, sátrak, tűzrakások, S csókok a forró lüktetésben, Észre sem véve, amint egy-egy szikra Testünkbe égeti emlékét, Az erdő miértünk lélegzik – nekünk elég szeretni. Mikor eljön a...
György Péterrel beszélgettünk a filmről 1944-ben Auschwitz-Birkenau lágerben a fogoly Auslander Saul a munkáját végzi a Sonderkommando tagjaként. A megsemmisítésre ítélteket a gázkamrákba tereli, a holttesteket átviszi a krematóriumokba, a hamvakat elszállítja, és a folyóba lapátolja, takarít a következő transzport érkezése előtt. Egy nap Saul az elégetésre váró holttestek...
Az éjszakában átautózni a város másik felébe szinte pihentető is lehetne. A férfi harmincas évein túl, de még korántsem a senior korosztály, túlzott éberséggel figyeli a kocsi lámpasugarán túli sötétséget. A kihalt, néptelen utcákon halad, igyekszik minél előbb elhagyni a rosszhírű negyedet. A „Fortuna” nevű mulatóba igyekszik a nap...
Belépsz. A szoba meginog – köröz denevérszárnyakon emberöltőnyi doh. Íme: tetthelyed. Leülsz. Számbaveszed a jeleket, és kiköpsz. Porbundát ölt, gurul ganéj köpeted. Sírsz vagy röhögsz. Kilépsz. Kattan a kilincs. Vár a katlan. Lakatlan. Van, ami nincs. 2015 Augusztus, 2. díj 0
egy szög hiánya folytán megfojtották karó se volt se bolt vagy tenyér – nem mosta víz de szertevitte végül a szél… 2015 Augusztus, 1. díj 0
Mióta perlekedek már, és semmi békém. Honnan jött, nem tudom, megy, és nem tudom hol lesz majd helye boldogan megnyugodni. Itt valaha kút volt, most omladékos város, gyomorbűz és gaborgya beszéd ragaszkodik, mint a Látott Kő fölött járőröző árva madaraim, a megvasalt sirályok és utolsó kárókatonám, fenolos halra lesve...
Ti aluljárókba leszorult, pályaudvarok mocskos zugában meghúzódó, borostás, rosszképű emberek, arcotokon a riadtság, a kétségbeesés, a lemondás, a múltba nézés és lenézés; honnan jöttök, hová tartotok? volt-e valaha kuckó helyett meghitt, rendes, meleg otthonotok? Ti megfáradt, megbecstelenített vándorok, akik nem tudjátok, hogy nap-nap után hol alszotok, hol lesz az...
Dr. Szabó Ferenc idegsebész főorvosnak, valamint minden orvosnak, ápolónak, gyógytornásznak és kórházi dolgozónak. Előhang IX. …a bortól tompa, hord fájdalmat, szúrást, lába gyulladás, tályogos, dagadt. Bár máskor jutányos árakon kúrált, korhadt foga jogán szapul kormányt, hazát. „–…valahány tudatlan paraszt, fontos dolga van s...
Az úgy esett, hogy Mariska megesett. Nem szóvicc ez kérem, szomorú valóság. S noha nem most történt mindez, Nő még soha el nem kerülte sorsát. Amit most mesélek, az az 50-es évek Magyar mindennapos praktikája volt, S mily jó, hogy azóta más világ lett, Nem mondom, hogy jobb, De...