Szolidaritás. Ez a szó alapfogalommá vált az utcalapok életében az elmúlt hetekben. A vírus miatt érthetően bevezetett korlátozó intézkedések és a kijárási tilalom az utcán dolgozó lapárusok megélhetését alapvetően lehetetleníti el. Körbenéztünk, hogy a világ más utcalapjai milyen nehézségekkel küzdenek most, és hogyan próbálnak rá hatékony választ adni, cselekvő...
„A cél a szélsőséges szegénység felszámolása és a közös jólét fellendítése” – hirdeti a világgazdaság egyik legjelentősebb intézménye, a Világbank. Mára ugyanis nem csak Magyarországon, hanem az egész világon alapvető társadalmi kérdéssé vált a szegénység elleni küzdelem. Az adatok azt támasztják alá, hogy a gazdasági fejlődés hasznából még a...
tovább
Likes
Hogy kerültem ide? Csak nem? Tegnap még itt jártam. Jártam? Azt mondják ilyenkor, egy alagút. Fényes alagút. Már várnak. Várnak? Boldogságos zene. Nem hallom. Ennyire? Ennyire. Még visszhangzik az élet bennem. Bennem? De már kívül vagyok! Mondják, hogy boldogság. Itt? Nincs. Utánam? Fellélegzés! Én is sóhajtanék. Nincs bennem már....
tovább
Likes
Elküldhetetlenül leküzdhetetlen elűzhetetlenségeim sűrűn lakott racionalitásaimért elűztem ellenségim hadát átmentve csak 2, azaz kettédadogtam vagy maradsz velem még és kibírod elhajlásaimat vagy rohanva távozol és viseled sorsodat 0
tovább
Likes
Azt mondtam: egyszer minden másként lesz… Hazudtam, – Te is tudtad, én is tudtam ezt. Majd visszarendeződünk… – hitegettelek. Ma, más utakat járunk. Te ott, én a Hajléktalan Szállón. Zsebemben fotó, gyermekünk képe. Oly’ édes a múlt emléke… Néha megfogom álmomban a kezed, köszönve a szép éveket. Hisz azok...
tovább
Likes
I. Szürke homálykabátjába kucorodva várja a reggeli napsugarat. Jó szó helyett az is melegít, mint egy „karéj kenyér”– gondolat. Leheletéből még kigőzölög egy bodros álom; szúrós magánypárlat. Várat magára a nap, körötte az aszfalton feketeruhás cseppek hada gyűlik ravatalra… Gyomrában az éhség már önmagát marja, sem mozdulni sem enni...
tovább
Likes
(Napi TV. hír nyomán) Kétszázezren gyámolítatlan, Magányosan, csendesen, Kétszázezren éheznek, Nyomorultan, keservesen, A haza köldökzsinórja nélkül, Reménytelen kétszázezren. Kétszázezren nap-nap után, Alig lélegeznek, Kétszázezren tetszhalottak, Bár még élnek. Kétszázezren lepusztultan, Miért és meddig…? Az erdőnyi új sírgödör Ugyan, számon kitől kéretik? 0
tovább
Likes
Cseppözönnel megkeresztel az esőáztatta hársfaág, sétámra nedvesen indulok. Cirógató napsugár engesztel, türelmem azt súgja, a zuhany csak letesztel, bennem reked a vad szitok. Ázott szirmokon lépdelek, a zápor az éjjel sokat levert, fázósan tápászkodik a vén csöves, jólesne néki egy fél kevert. Kutyám egy sarokkal előbbre jár, pár fatörzsnél,...
tovább
Likes
fontosabb lett mint a világ minden egyéb dolga megmérgezve a földeket és mind a vizeket hiánnyá téve az istent neki panaszolva fel hogy értünk hangosabban a szíve mért nem zizegett hogy mért nem viselte jobban a sorsunk és gondunk hogy hihessünk a csodában és ennek a napnak hogy ne...
tovább
Likes
Mögöttem ég egy azbeszt szárnyú angyal, égnek a fák, lobog bennük az ősz, szilaj-vakon egy érzés megelőz, az éjszaka tele most holt varanggyal, levélsikollyal és szirénahanggal, ilyenkor persze mindig hazanősz, meztélláb jársz a Dunán, hol a lösz- part belecsúszik, s a templom haranggal. Lopóznál a gyerekkor édenébe, már feltörhetetlen...
tovább
Likes
azt mondja a Piroska nem kell néki a rocska jobban szereti a fürdőkádat abban az összes porcikája jó alaposan kiázhat amíg Piroska áztatja magát huncut szeretője vörösbort piál „hogyha piál hát hadd piáljon fontos hogy az ágyban jól nyomuljon” Piroska így gondolkodik ő biz soha sem szomorkodik akkor szép...
tovább
Likes
Álhatatlan vagyok, nincs megrögzött stílusom, engem képes odébb lökni egy frissen sarjadt gondolatom. Későn érő fajta vagyok, vagy egyszerűen csak hontalan lélek, nyughatatlan szellem, tűzre vetett szív, kolduló vágy. Szerelmeim tömlöcéből mindig hamar megszöktem… … aztán mindig oly nagyon bántam, hogy annyira szabad vagyok. Szárnyalni születtem, s mégis sárban...
tovább
Likes
„S ha kérdezik egyszer majd odaát” Megyeri Nikolett Ágnes Elszaladnak mellettem a nappalok, és az emberek is fagyott tekintettel. Ismeretlenek, ismerősök, jó barátok. Úgy néznek rám, mintha már nem is lennék. Hát már semmi, még árnyék sem vagyok?! Nyugtalanul lebegnek felettem az éjszakák, csendesen, suttogva szólnak, beszélnek hozzám, hívogatnak...
tovább
Likes
Aznap egy csomó furcsaság történt: reggel még méregzöldek, este meg már érett-sárgák voltak kertünkben a körték, s hétágra sütött a nap, mégis a felhőtlen kék égből hirtelen öklömnyi esőcseppek hullottak. Aznap egy csomó furcsaság történt: kedves kutyám, Bogáncs, meg akart harapni, és Cirmi a szájában egeret hozott valahonnan, élőt,...
tovább
Likes
Elmenőben Gyerekkoromban, amikor azt hallottam a rádióban, hogy hajléktalanná váltak az emberek, azt hittem, ez azt jelenti, hogy nem tudnak többé kiegyenesedni. Görnyedtségre vannak ítélve. Néprádiónk volt, amit mi vezetékes rádiónak hívtunk, mert ugyanúgy vezették be a lakásba, mint a villanyt, és ugyanúgy működött, mint a lámpa: csak be-...
tovább
Likes
Jeromostól – Jankáig Az ember sok mindent várhat el egy kutyától, társaságot mindegyiktől természetesen, azután fegyelmet, az utasítások gyors, pontos teljesítését, ha valamiféle munkakutyáról van szó, öreg néniként talán csüggő ragaszkodást. Egyszer, réges-régen, szert tettem egy kivételes kutyára. Az illető, Jeromos esetében ezek a tulajdonságok csak mérsékelten jelentkeztek, de...
tovább
Likes
A várószobában öten kókadoztak. Egyikük kerekesszékben ült, hiányzott szegénynek mindkét lába. A másiknak a jobb karja tőből, plusz a jobb füle, feltehetően ezért dőlt felsőteste picikét balra, miközben idegesen járkált fel-alá, tudniillik, hogy kiegyensúlyozza testének a gerincétől jobbra eső hiányosságait. Elvégre egy teljes jobb kar plusz fül több kilót...
tovább
Likes
Hűség Miről is beszélünk S egyáltalán még beszélünk Gyönyörűen hangzik Csupán nem létezik S ki állítja, hazudik S vajon tenyerünkben tartva Melyikünknek fog korábban összetörni 0
tovább
Likes
Mély éjszaka van az állomáson A vonatod már elment Hosszú ideig állok a peronon Mondván viszlát jó gesztus lenne Nem vagyok biztos benne Már elfelejthetlek Az arcod elúszik A szív alján A legbelső lélek elhalványul Már elfelejthetlek elfelejthetem az álmokat Elfelejteni, elfelejteni Mint egy sehová sem küldött levél Nem...
tovább
Likes