„Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel”, énekli Presser Pici, aki bármenynyire is „Pici”, mégis nagy Művész, így nagy M-mel. Az a Tér, ahol történetem játszódik, a miénk, annak ellenére, hogy nem itt nőttünk fel. Bevándórlók vagyunk. No persze nem Afganisztánból, Ugandából, még csak Hottentottiából sem, csupán a közeli Tolnából, Baranyából, még többen Borsodból, Szabolcsból, no meg a csodaszép Tündérországból, Erdélyből. De a Tér természetesen a miénk. Legalábbis mi úgy gondoljuk, aztán ki tudhatja, mi az igazság, lehet, hogy az amerikai imperializmus már rég rátette a kezét, csak mi még nem vettük észre. Nagyon tudnak ám ezek az ami-impik settenkedni. Még lopakodójuk is van.
A Téren egész nap nagy a nyüzsgés, mindenki ismer mindenkit, de azért egyáltalán nem vegyülünk össze, micsoda zagyvalékká válna akkor az egész környék, csak semmi olvasztótégely, az az elv Amerikában is félresikerült, hiába mondják, hogy az USA az egy hatalmas olvasztótégely, a tégely lakói mégis csak egymásra lövöldöznek időnként csupán azért, mert egyikük csokifagyi, a másik vanília, a harmadik meg vágott szemű. A csokifagyit szokták niggernek is titulálni, a vaníliát pedig white bread-nek, azaz fehér kenyérnek. Nálunk ilyen nincs. A zsugások bolondok lennének keveredni az orgazdákkal, az Úri Fiúk a csövesekkel, unokájukat pesztráló nagymamák az utcalányokkal. Hová is jutnánk. Szó sem lehet róla. Sőt, még só se.
A Tér egyik jellegzetes figurája Nagydarab Csaj, aki megengedheti magának, hogy egész nap az égvilágon semmi hasznosat ne tegyen a konyak pusztításán kívül, mivel a faterja borzasztóan újgazdag. Tilos is a lányának eredeti francia konyakon kívül mást innia. A csövik persze szörnyen sajnálják e tényt, tekintettel arra, hogy a bokrok aljába hajigált üres üvegeket lehetetlen visszaváltani, hacsak Franciaországba nem szállítják őket, de az túlságosan messze van. Nagydarab Csaj egyébként soha senkit sem kínál meg, még egy ici-pici slukkal sem, egymaga nyeli le mind a három üveg tartalmát, másfél liter a napi adagja. Tud ám szlopálni rendesen. Mint a kefekötő.
Másik hírességünk a Kikent Nyafka, hivatását tekintve nagy K, akinek saját bejáratú stricijét Tetovált Izomagynak hívják, de a fiúnak egyéb elfoglaltsága is van, mert néha napokig meg sem jelenik a Téren. Valami szuper titkos elfoglaltsága lehet, mert senki sem tudja, mi az, pedig mindenki kíváncsi rá, ergo mindenki fülel is, sasol is, mégse tud senki semmit, tehát csakis szuper titkos elfoglaltság lehet. Ez világos. Mint ahogyan az is, hogy Nagydarab Csaj és Kikent Nyafka gyűlöli egymást, naponta többször is összevesznek, sose tudni, min, és átlag három naponként össze is verekednek. Rendszerint Nagydarab Csaj nyer, Kikent Nyafkának csak akkor van esélye, ha ellenfele tökrészeg. Előfordult már, hogy Tetovált Izomagy épp a bunyó elején hirtelen előkerült valahonnan, átvette a kezdeményezést, aminek következtében a konyak ádáz pusztítója néhány napra kórházba került. A strici javára kell írni, hogy csontot sem tört, fogat, szemet sem vert ki, és védencének nem engedélyezte, hogy a földön fetrengő, magatehetetlen Nagydarab Csajt összerugdossa, vagy a haját kitépje.
A Tér tisztelet övezte alakja Bölcsőóta Bölcsöreg bá’, aki ősz szakállát simogatva szokott jósolni a világ dolgairól, mindig csak a világ dolgairól, emberi sorsokat sosem firtat és időjárás előrejelzést sem vállal. Jóslatai általában igaznak bizonyulnak, nagy ritkán kevéssel a megvilágosulása után, néha korábban, mintsem ő kinyilatkoztathatta volna, ilyen esetekben szokta mondogatni: „Tudtam én ezt már a múlt héten, csak ti nem voltatok rá kíváncsiak”. A legtöbb jövendőmondása azonban még csak ezután fog beteljesedni, majd jövőre vagy még később. Csak ki kell várni, amíg divatba jön, trendivé válik, az egyszerű emberek tömegei is felfogják jelentőségét.
Mintegy két hónapja újdonság csöppent a Tér életébe, feltűnően csinos, karcsú, ruganyos mozgású ifjú hölgy. Naponta kétszer lehetett látni. Reggelente átvágott a Téren a sarki buszmegállóhoz, ahol rövidebb-hosszabb várakozás után felszállt az érkező járműre, esténként a másik irányból jött buszról szállt le, átsétált a Téren, és eltűnt a Kicsikis utcában. Rendkívüli szépsége vonzotta a férfiak tekintetét, minden rendű, rangú, korú, helyzetű férfi szívesen bámulta, sokan utánafüttyentettek, a bátrabbak meg is szólították, ám a leányzó senkivel sem állt szóba. Még csak meg sem állt soha. Néhány vásott kölyök kileste, hogy a Kicsikis utca legvégén lévő házban lakik.
Egy idő után Nagydarab Csaj és Kikent Nyafka irigykedni kezdett az Új Lányra, sajnálták tőle azt a rengetegsok sóvár férfitekintetet. Az is bosszantotta őket, hogy az Új Lány ráadásul rá se hederít a neki hódoló férfiakra. Egyszer-egyszer ők is megszólították, de velük se állt szóba, erre aztán meggyűlölték. Odáig jutottak, hogy ősi viszályukra fátylat borítottak és szövetséget kötöttek. Megbeszélték, hogy majd ők móresre tanítják ezt a gőgös, jöttment libát.
Tegnapelőtt este lesben álltak, aztán két oldalról rárontottak Új Lányra, ám az meglepően fürgén kisiklott közülük, egy fordulattal az egyik, egy másik fordulattal a másiknak a lábait rúgta ki hirtelen. Amikor támadói seggre estek, otthagyta őket és szépen hazaballagott. Hatalmas röhögés kerekedett a Téren, mindenki a pórul járt támadókon mulatott, még a gyerekek is. Sőt, még Bölcsőóta Bölcsöreg bá is, pedig őt állítólag még soha senki sem látta kacagni.
Talán mondanom sem kell, a két buta némber rögvest elkezdett bosszút forralni. Addig-addig duruzsoltak Tetovált Izomagy fülébe a Tér nagy nyilvánossága előtt, amíg a strici be nem látta, tekintélyvesztés nélkül nem hunyhat szemet az eset felett. Tegnap tehát a tett mezejére lépett, akarom mondani, a tett aszfaltjára lépett. Megvárta Új Lányt a Tér kellős közepén, és elállta az útját. A Tér Népe izgatottan várta a történendőket. Kora reggeltől mindenki a nagy eseményről tárgyalt, mert híre kelt ám, Tetovált Izomagy meg fogja leckéztetni Új Lányt. Lovis Lalinál fogadást is lehetett kötni a dolog kimenetelére. Jómagam kiváló szimatomra, vagy talán a vágyaimra hallgatván ezer forintot tettem arra, hogy a stricinek baja kerekedik majd. Azt reméltem, Új Lány feljelenti súlyos testi sértés miatt. Ámde egészen másként sült el a nagy színjáték. Alig akartam hinni a szememnek, fülemnek.
– Térdelj le és kérj bocsánatot – mondta Tetovált Izomagy, miután elállta Új Lány útját.
– Na húzzál innen az utamból, te köcsög, mert különben kettéharaplak – válaszolt Új Lány jó hangosan, hogy a távolabb állók is tisztán hallották.
Tetovált Izomagy ezen úgy megdöbbent, hogy nemcsak köpni-nyelni sem tudott, de pislogni is elfelejtett, egyszerűen fennakadt a szemhéja. Sokáig úgy maradt minden, mintha megállt volna az idő vagy a film. Aztán innen-onnan félig elfojtott vihogás, kuncogás, kacarászás hallatszott. A stricinek elöntötte az agyát a vér, hirtelen hatalmasat ütött. Egy ökröt is agyon sújthatott volna ezzel az ütéssel. Új Lány azonban fürgén elhajolt és ugyanazzal a villámgyors mozdulattal egyúttal gyomron rúgta ellenfelét, aki kétrét görnyedt. Azonnal kapott egyet a tarkójára is felülről, sarokkal. Elterült, mint a szétlapított béka. Új Lány bilincset vett elő az általvetőjéből, szép bőr általvetőjéből, amit mindig hordott, rákattintotta a letaglózott férfi jobb csuklójára, hátra csavarta a karját, meg a másikat is, és a másik csuklón is kattant a bilincs. Utána telefonált, halkan beszélt, lehetetlen volt érteni mit mond, csupán szófoszlányokat tudtunk kivenni belőle.
Ez az egész sokkal gyorsabban zajlott le, mint ahogy én elmondani tudtam. És a nínós autó is gyorsan megérkezett, előbb, mint bárki is felocsúdhatott volna meglepetéséből. Két rendőr szállt ki belőle, az egyik valódi hegyomlás, a másik alacsonyabb, ám a háta olyan széles, mint egy ping-pong asztal. Tisztelegtek Új Lánynak, pedig az egyik zászlós, a másik törzszászlós volt. Ebből következik, hogy a mi szép amazonunk minimum hadnagy kell, hogy legyen.
– Kérem, motozzák meg ezt a fickót – mutatott Tetovált Izomagyra, aki időközben magához tért, de fekve maradt. Mit ad isten, egy kis zacskót találtak nála, benne szürkésfehér anyag. Egy másikban maroknyi tabletta. A két egyenruhás mosolyogva paskolta meg a motozás után felállított férfi arcát, „tegnap este sikerült meglógnod előlünk, azért mégis hamar horogra akadtál”. Beültették a nínós autóba és elrobogtak. Új Lány, mintha mi sem történt volna, szépen hazaballagott.
Tudjátok, mi ebből a tanulság? – tette fel a szónoki kérdést Bölcsőóta Bölcsöreg, és ezúttal nem simogatta ősz szakállát, hanem válaszolt a saját kérdésére. „Hát az, hogy akinek vaj van a füle mögött, ne nagyon ugráljon, mert a vaj könnyen kicsúszhat onnan.”
2015 Augusztus
2. díj
