Madárijesztő vagyok, állok a kertünkben,
Szarkacsőrű tolvajok röpködnek fölöttem.
Nem hajthatom álomra egy percre sem fejem,
Kihasználná, meglopná ez az éhes sereg.
Hálátlan ez a mesterség, én sem szívesen csinálom,
Ha eső hull, vagy ver a jég, itt állni nem leányálom.
Nem vehetem ki csak télen, évi szabadságom,
Tűző napon, forgó szélben, mindig helyt kell állnom.
Nem szeretek panaszkodni, egyre több a dolgom
Egyedül kell ijesztgetni kertben és a dombon.
Nem könnyű e feladat, higgyétek el gyerekek,
Hiszen én minden madarat tiszta szívből szeretek.
Képzeljétek, a múltkor is milyen csúnya szégyen ért,
Nem volt szívem elkergetni vállamról a seregélyt.
Meg is kaptam a magamét a mamától érte,
Még egy ilyen mulasztásért elvisznek a MÉH-be.
Mért is hozott a gólya madárijesztőnek,
Jobb lettem volna farsangi madáretetőnek
