Dühös voltam a világra. Lehet, hogy az utazás tette a kombinón, a nagy meleg, ahogyan a férfiak és nők összepréselődtek, szívták egymás nehéz szagát, a délutánra maradt mosdatlanság érződött róluk. A villamos mellett jól öltözött urak és hölgyek, tisztán és nyugodtan vitték előre a kocsijukat a dugóban, ki tudja...
Felvetődik a kérdés, hogy miért váltak annyian földönfutókká az elmúlt immár közel húsz év során? Az ezt megelőző évtizedekben is nagyon-nagyon sokan éltek mélyszegénységben, az sem kizárt, hogy többen, mint ma. Rosszak, sőt rosszabbak voltak a lakásviszonyok, s a lakáshoz jutás sem a szegények kiváltsága volt. Ellenkezőleg. Munka nélkül...
Tizenhat éve vagyok hajléktalan, de ahelyett, hogy csökkent volna az otthontalanná vált emberek száma, inkább egyre többen lettek az utcán és a tömegszállásokon. A rendszerváltás húsz évvel ezelőtt látványossá tette az otthontalan emberek életét. Az állam és a társadalom szociálisan érzékeny része hatalmas energiát fektetett abba, hogy ezek az...
Szerkesztőségünkben a Supernem együttes frontemberét, Papp Szabolcsot faggatom két kávé és húsz deka mogyoró társaságában. Sőt, látásproblémáink dacára a digitális diktafont is sikerült bekapcsolnunk… – Hol és milyen körülmények között nevelkedtél? – 1976. február 19-én Békéscsabán születtem. Édesanyám békéscsabai, édesapám pedig nyíregyházi születésű. Levente bátyám hét évvel idősebb nálam....
„A szemedet, arcod mélységes, sötét” barnás „tavát homlokod havasa alatt, homlokod havát elfeledtető fényes nyári szemed szédületét szeretem, és éneklem e szédület szeretetét. Mélységes érctó, érctükör, fémtükör, mesebeli, szédülsz, ha belevillansz? ki tudja, mivel van mélye teli? Szellemek érctava: drága ércek nemes szellemei fémlenek villanásaiban; de mily ritka fém...
Már azt hittem, hogy engem már nem érhet meglepetés. Túl vagyok, nem csak a hatvanon, hanem minden lehető és lehetetlen eseten, történésen. És akkor tessék! Ide jön nekem ez az asszony, s úgy cifrázza előttem magát egy selyemkendővel, hogy különbül ezt egy Kiskunsági cifra szűr sem teszi. Csak úgy...
Nagyon nehéz a pusztulás, és oly könnyű még nem vagyok, hogy hagynám, csillag nyomjon össze gravitáló csillagot. Ezért fekete villanásból nem fény, nem szín, de felragyog az az idő azon az égitesten: a végtelen jelenné olvadott. Nem görbül így tér, se emlékezet. Nem lát soha filozófia Meg nem fejthet...
Nemrégiben szembesültem a halállal. Egy ismerősöm vetett véget az életének. Megdöbbentő, sőt megrázó eseménynek éltük át többen is, akik ismertük. Tudtuk, hogy beilleszkedési problémái mellet más gondja, baja is volt, de ahogy az örömök, úgy a bánatok is véget érnek egyszer. Minden nap új lehetőséget, reménységet adhat. Elgondolkodtatott, hogy...
Három óra, te mentél, mert vittek. Nekem most a szívem szakad meg. Mi lesz most? Mi lesz most veled? Ha csak néha nem látlak, hiányod a sírás oldja némileg. Farmerben, kabátban mentél. Te mentél, mert vittek. Ezt most – félek – a sírás sem oldja meg. Mi legyen –...
Forró szél támadt a Földközi tenger felől… Kellemesen megcsiklandozta a Cipruson napozó turisták hátát, átfújt Krétán, ahol beletúrt a görögök fekete fürtjeibe, aztán kedvesen simogatta a rómaiak vállát, majd zágrábi fiatalokkal incselkedve bezúdult Budapestre. Tegnap még a sötét, hideg utcákon, ha nagyot sóhajtottak az emberek, leheletük felhőként úszott hosszan...
Az óra bölcs. Míg helyben áll, egy jelre vár, – csak mutató, mi körbe jár. Gazdája, a titokzatos, soha nem látott nagy talány. Ő ujját tartja pulzusán. A vén Föld fásultan forog. – nem nagy dolog, látott ilyet százszámra tán. A holdfény is a régi, bár sarlója éle megkopott;...
A tanyámon vígan élek, Miniszterrel sem cserélek. Legeltetem a nyájam, Kulacsomon a szájam. Míg a fűben heverészek, Fűzpipámon pöfékelek, Ellesem a felleg útját, Merre, hová égi pajtás? És az Isten ege alatt, A pénztárcám egyre apad. De még így sem cserélnék, Ezen-azon megélnék. Miniszter Úr! Az Ön zsebe Sok...
Nincsen apám, se anyám. Soha nem is volt. Csak a farkastorkú hegy. Csak a kába Hold. Se istenem, se hazám. Enyém ez a Föld. Angyalok vigyáznak rám. Meg a repülők. Se bölcsőm, se szemfedőm. Na és, megszoktam. Visszaszórnak majd a szélbe. Röhögj, hontalan. Se csókom, se szeretőm. Utál...
Odaátra szól a versem, Hol az örök világban Fény van és meleg, Hol szeretik egymást, Megértik az emberek. Hol az örök Jeruzsálem Arany falai ölelnek, Hol nincsen sem halál, Sem szenvedés többé, Könnyek sincsenek. Él ott egy művész, Ki gitáron örök dalokat Énekel, királyi dalnok: Ez a tiszte, fején...
Bárcsak tudnám, hogy feledhetnélek, de kevés ehhez, ez a rövid élet. Ha e földön száz életem lenne, mind a százat csak veled élném le! Nélküled az élet verem, amiből kimászni nem lehet. Sokszor hagytak már el engem, de az Isten visszavezérelt hozzánk, hozzám, és a gyönyörű kisbabánkhoz! Reménytelenül reménykedek...
Sajnos már öregszem Pedig nem törekszem Megőszült hajamon Látszik a vén korom. Beteltek álmaim Sorsdöntő vágyaim A boldogság se vár Reményem béna már. Kopottas ruhámban Beülök kocsmába Haverok körébe… Sorsomat mesélem. Családom sose volt Erkölcsöm csupa folt, Rokonok kerülnek… A nők meg lenéznek. Nyugdíjam elkopott Kutyám is elhagyott Hitemből...
– Kérdezhetem az ifjúkoráról? – Kispolgári családban nevelkedtem, de külön kell választani az anyai és apai ágat. Az anyai ágról keveset tudok. Apám a történelem áldozata volt, mint munkaszolgálatos, majd mint Rajk László egyik titkára. Az ő apja cipőboltos volt Pécsett, de ő a holokauszt áldozata lett a nagymamámmal...
Mint minden nap, ma is lementem a boltba főznivalóért, e boltba járok majdnem minden nap, ez van közel. Tegnap az eladott újságaimért több vásárlótól is eurót kaptam, és mivel e boltban le lehet vásárolni, vettem ezt azt. A pénztáros hölgy idős nyugdíjas asszony, ki igazán nem értett az eurós...
Ragyog a táj, Csodás a báj: Szépség csodája Boldogan élt, Nézek ott rája, Mely itt féltve félt. Rajongók jönnek, Vágyak köszönnek, Szépen szól a száj, Feléd int a kéz, Szívet bűvöl a báj, Szem könnybe néz. 0
A nagy szerelem (folytatás) – Nem bírod kivárni az ivást, legalább addig, míg vége nem lesz ennek a számnak, Gyula? – kérdezte szomorúan Anikó. Szégyenemben nem bírtam válaszolni, az egyik közeli asztalra helyeztem a sört, majd visszatértem Anikóhoz, én újra átöleltem, de ő már nem szorított magához úgy, mint...