A Nap tűz, Izzó kő vagyok. Élek és várom Jézust, A Megváltót. Eszembe jutsz néha, Tünde tünemény, hordoz Hold s szél- Elmorzsolok titokban egy könnyet, S konokul haladok. Hallgatok. Jézus a szívemben élet. Ha befogadtam, Nem félek. Budapest, A.D.2007.február 6.kedd 0
Reszkető délibáb járt táncot a fonnyadó határ felett. Az állandóan alakját változtató seregélytömeg hullámzása figyelmeztetett a szüret elkezdésére. A présház előtt a kimosott hordók ásítozva várták a szőlőt és a mustot. Muslincafelhő hintázott a darázsdézsmálta, gyümölcsüket érlelő szilvafák között. Sárgult a körte és a birs, és a kutyák hűsöltek...
Inka császárok barna aranya! ajkam bársonyos csókodért sóvárog, aromád súlyos, akár a zsoltárok. Katonák, költők éjszín madara, bazár illata, kalifák uralma, munkások izzadtsága és nyugalma, karavánok tábori parazsa. Gondokhoz méltó apró Góliát; asztalt hozol a riválisok közé, békét formálsz a haragosok fölé, nyüzsgő létünktől fénylik glóriád, bizalmat nyújtasz a...
Haldokló szamurájt alakít a nap, a színfalakról utcákra kúszik halovány sóhaja, majd kútig szalad s a víztükrön galambtollra csúszik. Takarók padokon, boltok zugában: fantom motoz, szuszog s nyugszik ruhában, párna a cipő, poros pléd nyúlik bokáig. Mély hang torkot köszörül s a köpés hangja mint gázban a szikra… …a...
…nem értettelek, csak azt láttam – szép vagy, sőt, gyönyörű és a levegő szétfagy valamiért körülötted. Rideg, visszautasító voltál, sziget köztünk, kínzott kényelmes karosszéked, nem szóltál semmit, de tudtam, lenézel minket; szúrtad szemét mindenkinek. Mondd, ( * * * ), vajon hogyan van az, legtávolabb álltál és gyűlöltelek, te...
Hol vagy e vadvilágon hazám? Számkivetve itt vertem tanyát. Kereslek A tájon, Mint gyermek az anyát. Szeretlek, Mint világosságot a termek, Úgy téged én mindhalálig hazám Rád ma szempilláim könnyet mernek. Emlék gyűlt raját Dicsőn fák susogják, S a régmúlt talaját Madarak huhogják. A szép jövő Álmot szövő: Öröm...
Társadalmi célú kommunikáció: törekvések és eredmények Az Equal A/57-es projektnek volt egy Társadalmi Célú Kommunikációs blokkja, ami több programelemet tartalmazott. Az egyik ilyen volt a program első évében a nyilvános műhelybeszélgetés, melyre a média több képviselőjét is meghívták, bár e meghívással igen kevesen éltek. Egy alkalommal meghívtak még „sikeres”...
(Háká megszólal) Ott vagyok, ahol a part szakad – vékony pallón a két part között. Polgárnak bóvli, túl csöves, kopott, hajléktalannak túl jól öltözött. Arcom kreol. Lehetnék kun, török, talán cigány. Se ez, se az – még ők is megtagadnak. Ha eltűnök, egy másodperc hiány. Bölcselkedő? Én nem így...
Az őszi este csöndje leng szobádon.* A szék hátán kikészített ruha. Ma már megint az éjszakába indulsz, S te sem tudod, mikor jössz majd haza. De egyre észveszejtőbbek a csöndek: A jóból is megárt… legyen elég! „Rohansz megint, sosincs egy jó szavad sem” – Súgja anyánk, s csak tördeli...
Te döntesz! – felépülés vagy halál – Gyula vagyok, felépülőben lévő alkoholista. 1994. július 10-e óta nem fogyasztok alkoholt, és próbálok változni azért, hogy ne is kívánjam meg a szerem használatát, ha valami nem úgy történik, ahogy én akarom. Nap mint nap foglalkozom a betegségem lelki részével, úgy mint...
Véncsont melengető októberi nap szűrt fénye, árnyékok össze-visszásága gallérom mögé bújik, lapul. (tarkómon érzem hűs melegét) Levélzizzenés, halk surrant-roppanó nesz sóhajt talpam alatt. Rám tapad pókháló foszló görgése; – fátylas játéka a térnek. Eldőlt horizontú sárga napsugár oldalról megnyalja jegenyék tetejét, hulló levélen villan tánca. Idő szusszan fák mohos...
Általános vélekedés szerint, aki néhány hónapot eltölt az utcán, ott is marad. Akad ezzel szemben néhány eset, ami bár nem sok, de mégis ellenpéldaként szolgálhat, megcáfolva ezzel a fentieket. Olyan ember szólal meg itt, ezeken a hasábokon, akinek sikerült az évek viszontagságait túlélni, sőt mi több talpraállni és visszatérni...
A csövi gyermekkorában – most már csak néha felfoszló, homályos emlékképként dereng – hallott nagyszüleitől valamiféle grúz családi vérvonalról szóló legendát. Nagypapája őrizgetett még az ő nagyapjától rámaradt pár fóliánst, amelyek az ördög tudja kiféle déditől a család birtokában maradtak. „Zarah Verebesvili” kanyargott egy cirill betűkkel írt okmányféle alján...
Volt egy vallásos világképem, mint előttem annyi másnak. Mégis, nyomát sem találtam benne, a bibliában vázolt, boldog világnak! Mást éreztem és láttam, mint amit tanultam, így mindent amit átéltem avultan, ellentmond százféle vallás őstanának. Ilyenkor mi legyen? A régit már biztosan nem hiszem, az újakat pedig alig ismerem –...
Józseffel az utcai szociális gondozó képzés kapcsán ismerkedtem meg. Akkor a Menhely Alapítvány Vajdahunyad utcai szállóján a krízis osztály lakója volt. Azért került be, mert elfagyott mindkét lábfeje és a jobb keze. József kb. 160 cm magas, sovány testalkatú, rövid tüskés őszes hajú, arca feltűnően széles (feltehetően ezért kaphatta...
A paprikás csirke méltán büszkesége a magyar konyhának. Szerepel a „világ leghíresebb ételei” című szakácskönyvben, mégpedig teljes joggal. Selymes íze, simogató, krémes szaftja igazi hungarikummá teszi. Ez az az étel, amit kivételesen nők tudnak jobban elkészíteni, ezért a következő leírás nekik szól. Gyakori hiba, hogy az alapanyagokat készen vásároljuk...
szurkálnak fájdalmak lándzsahegyű fák gallyai között karjaimba kapom a Napot cilinderbe öltözött sétapálcás varjak bólintanak felém csatangoló szürke overállos galambok csodálkoznak barna szemem karikáiba kukoricaszárak nyájasan hajladoznak s a köd nyálkás nyílássá varázsolja az egyre szűkülő szomorú szemhatárt pohárcsörgés kandikál szürke felhő alól néhány apró madár még a buckák...
Dohányzás – rossz szokás vagy szenvedély? A szenvedélybetegségek közül az alkoholfogyasztás mellett a dohányzás a legelterjedtebb a világon. Minimum az emberiség egynegyedede dohányzik, ami ugyan nem jelenti azt, hogy mindenki szenvedélybeteg, de károsítja saját és környezete egészségét. Ráadásul a dohányosok ugyan elismerik, hogy a tüdőre káros a nikotin, de...
I am weak became so something amiss idebenn in this state being homeless in this age I can’t get sufficient medical help… Elveim fel nem adom – only this, the poems ahova I pour my essence and all my time oh my darling, ugye how talpraesett am I? You...
A megnyúlt arcú, sápadt házak úgy ültek a sötéten, mint nagykabátos, fáradt vének. Zsebeikben garasok, régi pénzek, s ha felálltak, hallhatatlan kiáltással gurultak szét a téren fénynek, égi lámpásnak. A görnyedező árnyak utánuk nyúltak. Alamizsnát kértek. Aztán, mint minden éjjel, összebújt a tér közepén az a két félbe maradt...