Kihalt a város csavarogsz az utcán. Tudom, hogy senki nem vár rám. A hold szépen csendesen ragyog. Egyedül a szívem sajog. Éjjeli csavargó igen, ez lett belőlem Egy boldogtalan kis ember. Egy boldogtalan kis ember. 0
Volt egyszer réges-régen, egy mindentől és mindenkitől elzárt völgyben egy kis falu, melynek vezetője az Öregember volt. Az Öreg mesterien értett a gazdálkodáshoz, de mi öröme volt benne, ha a koboldok minden áldott éjjel a földjére jártak táncolni, s mindent letapostak. Töprengett eleget, hogy ugyan mit csináljon, de mivel...
tovább
Likes
Ámítani fogsz csak, tudom jól, mégis topogva várlak; évente kiújul bennem ez a kór, alig öleltél, már sírhatok utánad; követ a nyár: náladnál nagyobb csaló, nevet, ha szökik, nevet pimaszul; meleg pulóver kell, vastag takaró, sokára kél a Nap, hamarabb alkonyul; olyankor némább a máskor beszédes éjjel. Finoman bújik...
tovább
Likes
A hold fejét lehajtotta, a nap lábait kinyújtotta. Te ott ülsz az álom és az ébrenlét közt. Fejed kába, arcod ráncos. Látod a színeket megvakultan. Tehetetlenül roskadsz le, rongyos hittel remegve. Leveszed kalapod. Kezed furcsán tartod. Kiáltanál, mert tudod fáj. Torkodban a keserűség. És vársz. Várod, hogy halld a...
tovább
Likes
A férfi fázó, lilás kezeit kabátjának mély zsebeiben nyugtatva várta sorra kerülését az ételosztó sátornál, türelmesen, hallgatagon. Az önkéntes hölggyel valami furcsa kötelék tartotta össze, noha csak egy-egy szót váltottak ilyenkor. – Jó estét! Nagy hidegek járnak… – köszöntötte őt a középkorú nő, miközben húslevest merített ételtartójába. – Kezit...
tovább
Likes
Felvetődik a kérdés, hogy miért váltak annyian földönfutókká az elmúlt immár közel húsz év során? Az ezt megelőző évtizedekben is nagyon-nagyon sokan éltek mélyszegénységben, az sem kizárt, hogy többen, mint ma. Rosszak, sőt rosszabbak voltak a lakásviszonyok, s a lakáshoz jutás sem a szegények kiváltsága volt. Ellenkezőleg. Munka nélkül...
tovább
Likes
Kora kamaszkoromban kedvenc téli időtöltési, szánkózó színhelyünk volt a házunk mögött tíz-tizenöt méter hosszan húzódó enyhe lejtésű domb és közvetlen környéke. A téli szünet ideje alatt sötétedésig itt tartózkodtunk. A váltakozó hevességgel és sebességgel fel-fel törő ricsaj, zsivaj percenként viharzott végig a szélrózsa minden irányába, nem kímélve a legcsendesebbnek...
tovább
Likes
Kilyukadt a cipőm, kilyukadt a cipőm, a fene egye meg. Lyukas lesz a zoknim, lyukas lesz a zoknim, úgyis egyre megy. Stoppold meg azt kérlek, mert beszorul egy meggy. Bentragad a meggy. Elfogyott a borom, elfogyott a borom, újra inni kell! Egyre több a korom, egyre több a korom,...
tovább
Likes
– Remélem, nem sértő, ha azzal kezdem, számomra a Kukorelly név sokáig a képzőművészettel kapcsolódott össze. Azon túlmenően, hogy bokros teendői között még tanított is a Képzőművészeti (akkor még) Főiskolán, van valami alapja az én képzelődésemnek? – Nincs. Ha így van, az pusztán egy régi szívfájdalmamra utal -, hogy...
tovább
Likes
Egy képet nézek. Valahol Amszterdamban készült, egy monstre internetes szolgáltató reklámképe. Végeláthatatlan teremben, egymástól karnyújtásnyira, de tán fényévnyi lelki és tudati távolságban ülnek az emberek a felfüggesztett monitorok előtt, fülükön fejhallgatóval. Pókhálófonalnyi elektronikus szálon függenek a világhálón, kigúvadt szemmel, semmi másra nem figyelve, meredten, sóbálványként meredve az őket bűvölő...
tovább
Likes
Begubóztam magamból kivetkezve belül hőség kint tomboló fagy felfekve az ágyra fel-le dobál a vágy tajtékzik a vér szoros gúzsba kétségbeesetten bámulom a mennyezetet szerelmed rajtam a pókfonál fel nem lazul el nem enged őrjítő ez a hiány és a csönd a csönded verítékben úszik a világ mint félméteres...
tovább
Likes
Mozgalmi élet (folytatás) Alighogy visszaérkeztem a külföldi kiküldetésből máris kezdődött a vállalati KISZ Kongresszus, melyen én is kaptam lehetőséget felszólalásra. Akkoriban naponta olvastam a Népszabadságot, és behatóan tanulmányoztam a politikát is. Ezért írtam egy vázlatot a beszédemről, mely a KISZ egyeduralmának hátrányairól szólt és arról, hogy nem ártana más...
tovább
Likes
Olyan zátonyra futottam, Mit a tétlen évek Halmoztak alám, –Szemem a partra téved– Hol lábam megvethetném, De ahhoz úszni kéne, És korántsincs garantálva: Valaha kijutok élve. Persze kulcsolom a kezem, S térdem a parkettán, Csak lassan azért indulnék, Mert nem válasz a „talán”. Túl sokszor hallottam, Ezért vallom, hogy...
tovább
Likes
Villanó lidércfénylángok bűvölve cserkésznek körbe… – mind a tiéd ha elkapod! Emésztő penész les lyukas tarisznyákban, harsogva acsargó démonok zenélnek:—- Enyészettort ül az álmom. Elsüllyedt vágyak latyakján hínáron imbolygó hajó a bárka, éhes halászok, haldokló remények, sóhaj a viharban, acélos jégdobok, sámánkönyörgések:—- Magukra roskadó álmok. Ünnepi nagytakarítás zord ideje...
tovább
Likes
Végtelen, sivár sivatag, Terméketlen, hallgatag. Szélfúvás, homokvihar, A változás olykor felkavar. Forró, vörös lávaömlés, Kiégett város, törmelék, Füstölgő, termékeny föld, A lehetőség új reményt ölt. Viharos, hisztis óceán, Jégeső, pusztító orkán, Partokon hajótörött, Új nap ébred a pálmák fölött. A boldogság bennünk rejlik, Ám sokan nem is sejtik. Katasztrófa,...
tovább
Likes
Keresztelő Szent János olyan pontos, hogy már nem valakié, a hiten túli sáv sem belepé, a test kíváncsiságát az ikon ábrázolta szent arcát, szavakon nevelkedett meg szöcskén, vízbe ‘ mért tenyérrel, így kortyolva varázsigét, a téboly évéből nem maradt más vele, csak ami senkié sem, a saját neve. 0
tovább
Likes
A holdsarló felhőket kaszabol. Baljós fény árad szét és köröskörül. Sziporkáz a város. A halál örül. Keserű bűz terjedez, araszol. Bélsár a tömeg, utcák a belek. Zörej, zaj – a rosszindulat szétterül. Milliárd hazugságtól az ég hevül, bár rég fagyos, szinte síri hideg. Ideg. A feszültség rajta...
tovább
Likes
Megismersz még? Én ültem a porban. Borult ég felettem, jégeső vert. Kinevették vágyam, de nem bántam. Lelkem megtépázva, szívem dús kert. Jutalmazott, aki hagyott vágynom. Sorsom terelt szűk ösvényem elé. Labirintus úton várt rám álmom, cipel a hátán a célom felé. 0
tovább
Likes
Csecsetek bimbaja átüt az ólomittas satnyuló papíron ámuló hímet bűvöl már magam sem tudom Margit vagy Mari verse liheg lustán fülembe felfénylő nyakadon Horatius-Radnóti-Sebő csókja csillog ringyók vére pezsdül este Vénusz szőrös dombján pihen a vulvanyaló Provansz ege ásít én unott trubadúr tarkótokba harapok vérbő albám lassan lecseng ondófoltos...
tovább
Likes
Böjti szelek fújnak csontomba hideget, feszítenek újnak, vitorlát, ideget. Böjti szelek hoznak változást, sok vizet, sok útszéli morzsa fagyos szóval fizet. Böjti szél bontotta traktorra a zászlót, sok gazda ontotta könnyét, megalázót. Böjti szél kuszálja fák ágát, a rendet, az üres bukszája kormányt, parlamentet… ...
tovább
Likes