Nézz körül ember Láss már nyitott szemmel Ha már szólni sem mer Csupán félelemmel A szenvedő ember Vergődve a sorsnak Rohanó árjában Ne dőlj be azoknak Akik e hazában Hazugok, bitangok Fegyverük a gazság Otthonból kirakók Körükben a rabság Elnyomás gyötrelem Szenvedés és ármány Nincs oly szó kegyelem Szivük...
Egyedül járok már itt,az élet útján, Csillagfény vezérelt az éj hajnalán. Éberen figyelem az emberek szavait, De mindennapi életküzdelmem kimerít. Arcomról az öröm halvány mosolya eltűnik, Testem-lelkem reményt veszít,megtörik. A régen elfelejtett öleléseidre vágyom, De a jelen elmúlik,marad csak az álom. A múlt torz vigyorral nevet emlékeimre, Szürke árnyékot...
read more
Likes
Üdv minden ezen poklon túl lakozó szörnyeknek mitológiák nagybecsű szereplői üdv a mindenható szerelem nevében hümm phű –, meleg van itt… hát akkor üdvözölve legyetek… Alig múlt éjfél. Csöpögött az idő. Megjelent Ámor. Elő az éjszakából, szörnyű fényben (: egy idegszál táncolt), markában a szívem iszonyún lángolt karjában nyugodtál,...
read more
Likes
Fizikailag érezhetőn nyom az idő súlya, présel mindaz mi már letelt s mi még hátra van – állandó sürgetés: en avant, csináld, tedd meg újra; in both senses it applies – papíron, ágyakban… you know it? újra s újra, gyakrabban, hajszoltan bújva szavakba, húsba – és csupaszabban, bátrabban, minden...
read more
Likes
életemet aprópénzre váltom zsebemben nyugták nyugtalan hadserege s két deka remény: holnap újra eljön elém az este szuperszonikus mosolygással fogadom az utazási irodák plakátjainak kihívó meztelenségét leszólít a gyűrött arcú éjszaka vacsorám sovány emlékfoszlány a tegnapi ebéd után utolsó buszjegyem talán elvisz a végtelenbe 0
read more
Likes
Bitumen tócsa vicsorít a napra aszfalt csurran, petrol szaga száll csatornáink bűze a mélyből felböffen magától is viszolyog már a koranyár a tikkadt parkban két nyomorult nyugdíjas gyilkolja egymást az árnyékos padért maszatos kiscsávó veri magát földhöz anyjával hisztizik újabb fagyiért villamosvezető egy taxissal üvöltöz míg beléjük nem hajt...
read more
Likes
Fekete szél tép véres húsomba Fekete varjú néz véres arcomba Ruháim cafatokban lógnak rólam Keresztemet is rég zálogba adtam amit kaptam érte italba fektettem üdvösségem elfolyt az asztalon, ó Istenem örökre kitaszított lettem Fekete orkán ragad magasba repülök mindenkitől elhagyatva Ajkam imát rebeg, gégém borért remeg Országomat egy pohár...
read more
Likes
Száraz lábbal kelek át az IRTISEN S termővé teszem a PUSZTÁT Nem állíthat meg senki sem Mit nekem ISTEN! *** Elmúlt húsz év – egy pillanat – S nyújtózkodván a híd alatt Gyulladt szemem előtt egy KÖZÉRT Bemegyek töpörtyűt venni Százhúszért 0
read more
Likes
PUHA SZARVASNYOMON ÉPÍTEM TEMPLOMOM FRISS HARMATOT SZEDTEM TÉSZTÁBA ÖNTÖTTEM JÓ KÁLIZ BÖSZÖRMÉNY SÁSKÁT RÁG A TERMÉNY JÓ KRAMPUSZUNK SÍRT ÁS SÍR A RŐT MIKULÁS MEGHALT A SZÉP ARA KUKACÉ A FARA HULLÁMZIK A MELLE KÍSÉRT A GEGELLE ÁGNES PATAKBAN MOS KERÜLGETI EGY KOS CIFRA LOMOK BRÁCSÁK SEKÉLY ÚRI DÁCSÁK...
read more
Likes
KICSODA AZ ÉN ANYÁM, ÉS KIK AZ ÉN TESTVÉREIM? SZÜRKE BOLTÍV FEHÉR KÖDBEN AZÚR KUPOLA TORONY KÖNNYBEN, KÖNYÖRÜLET NÉLKÜLI ABLAKORCA, MELANKÓLIKUS ÉNEK, SZOMORKÁS KERT: KOSOK, NYULAK, HORDÓK, PUCÉR KERESZT CSÜNG, ŐSZI LEVÉL, OROMFAL KÖSZÖN FERDÉN, MÉLABÚS CSEPPEK RÓZSASZÍN ESŐBOR BORZONG. ÉS ÚJRA ELMÉNE TÚL A JORDÁNON, A HOL ELŐSZÖR...
read more
Likes
Valaha rég, egy letűnt korban sárkányok is éltek az emberek mellett. Néhány kiemelkedő tudású ember sárkánylovas volt. Aztán a sárkányok eltűntek, kihaltak – gondolhatnánk –, és sárkánylovasok sincsenek már közöttünk. Ez bizony tévedés! A sárkányok és lovasaik ma is köztünk élnek, csak – mint annyi minden – átalakultak. A...
read more
Likes
Sötétre olvadó fájó vajúdásból sírással válni ki a térből, hol ágyúdörgésre dadog a félelem, háborúba susog altató dal. Anyám emlőin apadt reményhez Apám meséi biztató ölelés, ott, győz az igazság… A szegény szerencsejutalma nekem szerény étekhez mesélő vigasz. Elhajló csínyekre atyai pofonok szórtak erkölcsös rendet… Fájt! S fájtak...
read more
Likes
Hosszú évtizedekig nem volt olyan konfliktusom bolti eladókkal, mint amiről sokan beszéltek, hogy nem köszönnek vissza, hogy trécselnek ahelyett, hogy kiszolgálnának, hogy a hentes elrejti a friss felvágott-szeletek közé a romlott cafatot, hogy becsapja a pénztáros, hogy nem váltja vissza, amit minden előírás szerint kötelessége lenne visszaváltani. Nekem köszöntek,...
read more
Likes
Van, aki kirázza tollából a verset. Van, aki trillázik, van, aki jót szenved. Van, aki még csacsog, van ki versben ásít. Anyaméh-melegbe ölel át a másik. Van kinek lelkéből, füstként szál az ének. Kisgyertyák miértünk, olykor mágiák égnek. Sasszárnyon ül másik s lecsap a gondolat. Kapaszkodj, jól vigyázz, ép...
read more
Likes
ne haljon meg, és ne legyen dohányos, ne legyen a kifogások rabja, milyen kifogások? a világé, ne gyújtson rá, ha nincs rendben semmi, ne tegye fel egy lapra az életét, de néha ha fáj valamije, legalább egy kávét, azt adjon neki valaki, egy istenszármazék az legyen a közelében, talán...
read more
Likes
Arra gondoltam, hogyha reggel felkelek Arra gondoltam, hogy van kinek még kellek Arra gondoltam, hogyha majd elindulok Arra gondoltam, élni csak Veled tudok Ha érted élek, mond mi lesz a vég, Ha érted élek, meddig szeretsz még? Ha érted élek, közös lesz sorsunk, Ha érted élek, hogyan kell szólnunk?...
read more
Likes
Rengeteget ártott szeme a szívemnek, Azóta nem eszem, eszem…az, veszett meg, Belém mart az átok, valami vak rozsda, Vágyaimnak lángja zsigerem mardossa, Bódult fejjel élem kínját a keresztnek, Vérem tüzét hordom, viszem az eresznek, Jártomban álmomtól botlik meg a lábom, Bolondult eszemmel várom a halálom,...
read more
Likes
Kapcsolatok, utak, Melyek néhol kényelmesek, Olykor kényelmetlenek, És nem mondják be az állomásokat, De ezt a rizikót egymásért vállalnunk kell. Padok, csillagok, sátrak, tűzrakások, S csókok a forró lüktetésben, Észre sem véve, amint egy-egy szikra Testünkbe égeti emlékét, Az erdő miértünk lélegzik – nekünk...
read more
Likes
Szeretlek, de ez nem kell így. Hazudsz, becsapsz, hát mi értelme van így? Reméltem, hogy most más lesz, Hittem, hogy ezen-túl kellek. Kellek, mint a szomjazónak a víz, Éhezőnek a kenyér! Tévedtem! Fáj ráébrednem, De nem kellek teljes egészemben! Nem fél ember vagyok, Nem félig kell a...
read more
Likes
Az alábbi interjúban egy olyan zenekarról lesz szó, akik ma már talán nem média sztárok, új felvételeikkel alig szerepelnek a tv-ben, nincsenek ott a Szigeten. Mégis sikeresek, rengeteget turnéznak, határon innen és túl. Németh Alajossal, azaz Lojzival beszélgettünk, ő az együttes egyedül megmaradt alapító tagja, basszusgitáros, szövegíró, zeneszerző, hangmérnök,...
read more
Likes