1. Kleopátra türelmetlenül toppantott, mi lesz már azzal a tejjel? Kiszárad a bőröm!!! Holnap érkezik a flottával Antonius, én pedig úgy nézek ki, mint egy ráncos, vén satrafa. a hoppmester rémülten hőkölt hátra, amikor a királynő arcába vágott az ostorral. A füleseknek nem volt elég tejük, motyogta sápadtan, a...
Igen, te is rakodtál, szívem Valamikor vagonból szenet, S hullamód estél haza utána, Szenestül-mindenestül az azonmód Felvánszorogtál egyből az ágyra. Később – már együtt – én is húztam az igát, Éjszakára, hétvégre vállalt fordítással, Kulimunka a javából, – te is tudtad – Hoztad a kávét, vörösbort, főzted a lecsót,...
Az előző iskolai tanévben egy jól fizető állásommal meg tudtam spórolni annyi pénzt, hogy végre – tizenhat év után – kiszakadhassak a hajléktalanszállók bűvköréből, és egy kilenc négyzetméteres szobát bérelhessek. A megtakarításhoz az OTP-nél még egy takarékbetétkönyvet is nyitottam. A jövőre gondolva, az egy éves bérleti díj befizetése után...
Gáspár Sándor kétségtelenül az egyik legtöbbet foglalkoztatott magyar színész. 1979-ben végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, azóta többszáz premieren van túl, a címben lévő két szerep csak a spektrum szélességére utal. Több tucat filmben játszott, köztük olyan legendás alkotásokban, mint a Falfúró, a Csapd le csacsi, a Roncsfilm,...
Egy évvel ezelőtt még a Fedél Nélkül újságot árusítottam. Sok kedves, segítőkész emberrel találkoztam, sok törzsvásárlóm volt. Úgy gondoltam, valamivel viszonoznom kell a jóindulatukat. Az az ötletem támadt, hogy én leszek a Mikulás. Persze csak szegényes, hajléktalan Mikulás. Elhatároztam, december 6-án minden vásárlómnak az újság mellé egy csokimikulást is...
Nem volt Ő, csak békaherceg, ifjú, sóvár, álmodozó, nyári éjek bús dalnoka: fejlett egyed, (már nem ebi) rekedtesen szép hangjában sok békalány kedvét leli. Sok békalány; – de az az egy…! minden éjjel kákához megy, hova ifjú álmodozót kicsalta az éjféli Hold, hogy az ifjú békaherceg sóvárgását fölbrekegje, s...
Tudom, nehezen hiszitek el nekem, de egyszer a mesék élete – pontosabban utóélete – komoly veszélybe került,… s történt mindez egy kisfiú miatt. Azért mielőtt megmosolyognátok, olvassátok el ezt a történetet: Egyszer, nem is olyan nagyon-nagyon régen élt egy gazdag kereskedő, aki felesége korai halála után egyedül nevelte egyszülött...
Szelíd Cristo, Redento Redento Corcovado Cukor süveggel szemben Megvártál türelemmel. Betű-csokrom Neked hoztam, Szobor lábaidhoz szórtam Rózsáim fehér-pirosak Ezek soha nem hervadnak. Megtalállak: minden résben, Benne a fa repedésben Kenyértermő búzaszemben Borkóstoló szőlőszemben, Féltve őrzött gondolatban Minden ki nem mondott szóban Szállodámnak ablakában Rio de Janeiró karjában. *köszönöm **feltámadott...
Kiszáradt számban tobzódik a penész kiköpöm a tüdőm elrepül a ködbe vész szegények vagyunk de te még szegényebb mikor a legjobban ragaszkodsz hozzá akkor lesz majd véged s csak darabokban juthatsz át a tű fokán bután jössz a világra s felfordulsz oktalan ostobán minden ami itt elkezdődött odavan látszat...
2010-ben második alkalommal ítélték oda a Menhely Alapítvány egységvezetői az Év Önkéntese díjat. Az idei nyertes Tóth Anna Valentina, a döntés gyakorlatilag vita nélkül, minden jelenlévő egyetértésével született – ami mutat valamit a díjazott elkötelezettségéből is. – Először is fogadd gratulációmat az Év Önkéntese díj elnyeréséért. Ahogy a díjátadón...
Vaskos hasábot parázsra vetni Vaskos hasábot parázsra vetni… Vastag kabátban gesztenyét sütni… Vasfogú idővel versenyt szaladni… Vasárnap este a kedvessel maradni… Végigsétálni hegyeken, dombokon… Végtelen erővel győzni a gondokon… Véghezvinni a legnagyobb csodát… Végre kiinni a szerelem borát… Hófehér kristályként magasba szállni… Hófödte csúcsokon vígan szikrázni… Hófelhők csipkéjén...
Az én asszonyom hihetetlen változásokra volt képes. Egyszer naiv kislány, máskor megközelíthetetlen nagyvilági hölgy, vagy komoly bölcs-bagoly mindegyik ő volt egy személyben. Benne rejlett az évszakok egymásutánja, a nap és a hold felkelte, nyugta. Az örökkévalóság. Márta lelke olyan volt, mint egy érzékeny műszer, a körülötte zajló világot mélyen...
Lopom a Napot; Ágyhoz kérem a papot Gyóntatóm kérni, hívni – Nem tudom már: Kinek lehet hinni. Csukódott mögöttem a zár, Egy naplopóra büntetés vár. A gyónásért most már kár Haladtam. Hálát adtam – Cserébe egy igazit Ki nyakkendőmön igazít. Kaptam. Vele laktam – Egy álló éjszakát Imára kulcs-zár...
Fellebben a függöny, én bizonytalanul lépek fel a színpadra. Körülöttem csupa álarcos emberek mulatnak. Hirtelen arcomhoz kapom a kezem, s érzem, hogy rajtam is álarc van. Körbenézek: mindenhol vakító reflektorfény… A mennyezet csupa dísz, kristály csillárok lógnak, minden olyan csodás, minden fénylik, a háttérben pedig kellemes zene szól. Engemet...
Elnézést kérek a T. Olvasótól, a Szerkesztőségtől (és általában minden jobb érzésű embertől), hogy az alábbi adaptációkat papírra vetem, de hiszem, hogy e történetecskék diszkréten bűzölgő – de valahol mégiscsak megkapó – bája nem engedheti meg, hogy egyszerűen a nagybetűs Humor hátsó udvarába seprűzzük őket. Hisz a fekete humor...
Az eső halkan szitál, erre ébredek. A szoba nyitott felső ablakán keresztül beszökik a tavaszi szellő, hűvösen végigsiklik a testemen. Érezni lehet a friss esőillatot, s egy kellemes borzongás jár át. Az ébrenlét és az álom határán a gondolataim ösztönösen elkalandoznak… A szellő lágy táncot jár selymes bőrömön. A...
Szonett, ó, ti rendezett nett szavak, itt hálóba hadd fogjalak bennetek megszőve elrejtett üzenetemet elmúlt, régi szép korok felé – sokra aztán nem mennek vele, úgy gondolom, a kabátom én is begombolom, mert már oda van a jó idő és hát idefigyeljetek: el vagytok ti most már feledve, s...
– Kezdhetnénk az elején, mondana valamit gyermekkoráról? – A gyerekkoromról az jut eszembe, hogy felhőtlen volt, könnyed, és szabad. Ennek köszönhetem a felnőttkori sikereimet is. – Ön már gyermekként is sikeres volt. – Én nem tudtam, hogy az siker amiben éldegélek, mint gyerekszínész, meg ismert rajzfilmek magyar hangja. Élveztem...
Olvadó hó alatt fekszem, Szeme üveg, kezem reszket. Régen fekszem itt lenn a mélyben, jó ideje nem néztem a napfénybe. Talán ez lesz az a nap, amikor kienged a fagy, S én is kiengedek, akár egy mirelit húsdarab. Lilára fagytam a hóban, Hiába vagyok takaróban. Várom, hogy valaki jöjjön,...