A nyár az ősz és a tél csontvázai vad vitustáncot járnak itt már köröskörül sodornak erre-arra rángat ma minden és mint vitorláshajó ha az űróceánon a gerinc micsoda mélységek fölött száguld a magasabb dimenziórendszer- rész szelet szféra megképezhetetlenül iszonyú magasságai alatt sodródom álmaimban tehetetlenül képzelődések vágyak és szerelmek következtében...
Mise után vacsora Gazdagon terített asztal Belül az igei szegénység, Kívül a test és a vér vigasztal. Olyan vagyok, mint a meszelt sírok Kívül tiszta és fehér Belül csak csontok vannak, Miket a porladó idő majd elér. 0
„Néhány éve még azt kérdezgettük, ki ez a mosolygó, csoda-hangú lány, ma viszont már mindenki ismeri Palya Bea nevét. Lemezei sorra vezetik az eladási listákat, és tele a naptára itthoni és külföldi fellépésekkel. Mert ő a mai fiatal énekesek egyik legsokoldalúbb alkotója. Foglalkozik magyar, cigány, bolgár és más...
Ellentétes vágyak között egymás ellen ide oda átellenben – vér csorog a kereszten – jéghideg s tűzforró ágyak kátyúk és ágyúk mindenféle ténykedések húzások rángató irányok tájak s kint az űr vízmély vásznon ránc vibráló festékcsík mi beletűr toll s papír fölös szó szaporán két három szoprán alt s...
Kedves Hallgatók! Aki nem várta meg az előadás végét, ami bevallom, roppant unalmas szokott lenni, az most lemarad egy történetről. A reggeli kávézás közben elevenedett fel bennem, s gondoltam, miért ne oszthatnám meg Önökkel? Nagyon-nagyon régen történt. Önök Kedveseim, még gondolatban sem léteztek és a szüleik is legfeljebb...
Május elseje, a nyugdíjasnak nem ünnepe. Éli tovább szegény életét, közömbös az ünnep, közömbös a hét. Ténfereg és nem találja helyét, eszi a mindennapi kenyerét. Szomorúan nézi üres tenyerét, és eszi a mindennapi megszokott csupasz kenyerét. Húsra nem, vagy ritkán jut, a nyugdíjból úgy sem fut. Éli szerény életét,...
Ha már szeretteid Sárgult fényképekről megmerevedve, – Akár őslénytani leletek – Maradtak, S a valamikori barátok, Ha ugyan (mi e szó?) voltak, Családjukkal bíbelődnek, Míg egykori szerelmeid Jeggyűrűkkel ujjaikon gépelik Blogjaikba mindennapjaikat; Ha már szennyes, nyűtt s kopott Kabátodat húzza alá az örvény, A híd korlátjába félmeztelenül kapaszkodsz, És...
Emlékező Radnóti Miklósra „A fákra felfutott a szürkület… …s mi élünk itt tovább, – de nélküled.” Csecsemő fölsír, majd mély csönd terem: vajúdó arca sápadt-vértelen, – életet életért az áldozat – őrangyal fogta a pártodat, baba arcodon vérpír a festék alvadtan lepte testvéred testét, társsá szegődött örök árnyalak vádol:...
I believe elszáll szomor szemed csodája s csak egy keserű ajak maradsz mint egy szál gyászoló rózsa szája – én megszűnök – te kétségbeesésbe ragadsz… Jajj hogy nem vagyok több partod mellett a télnél: nyár létemre annak látsz, bár belém van zárva a tavasz s erőst a tél felé...
Amit tudott, vitt a vihar. Tehette, mert nem volt gátja. Szitaháló,nem akadály, földet, lelket bánat szántja. Ami maradt,kukacrágta. Férgekből is terem elég. Elmerengsz a délibábon, s az is tépve terül eléd. 0
Élj a mának, Dőlj a fának, Erőt meríts belőle, Mert reményt kapsz Tőle…… Bízd magad a fákra, S lobog benned, mint a fáklya, Ha hiszel benne, hogy a kéreg, Erő, kitartás……– nem féreg! A fa, bármilyen légyen, Ha Te vagy, az nem szégyen…… …..erősnek lenni, mert kell!!! – –...
Messze van a közeli hogy ha nem érem el Közel van távol Ha nem vagyok máshol És már elértem nem kell más Egy időre véget ér A rohanás Versenyfutás az idővel 0
Magamba roskadva Hótól terhelt egy vén fűzfa alatt Bánataim összességén csak Egy köd-reménység Fehérlett át a Tudat, hogy habár Messze is, de Vársz rám 0
Vágyad a napra tekint s ha elérheted: egy vagy az éjjel érzed a ritmusokat, de a homlokod izzad; a vérrel képedet elmaszatolja kezed s lehidalna a kedved: szertelenül sorakoznak a verssorok: éled a lába; gyáva ki engedi lógni s akárhogyan illeti segged, persze a talpa felével, elásva –...
Barika, bárány, birka, bürge, Tündér álom, légy ma fürge! Éjfél elmúlt … jár az óra, Fel kell kelnem virradóra. Oly hosszúak a napok! Elaludnék … nem tudok. Juhocskáim éji réten, Egydem, begyedem, hárman, négyen, Nem aludtam még a héten Eleget, csak keveset… Álmodni úgy szeretek! Falovat, hintót, lépes...
Itt van közel, eljön hamar – üzent a tél. A magamfajta fázni fog, imádkozik, s örül, ha épp megél. Olyan nagyon ősz vége lett ott kint és itt belül. A csönd kísér, azt hallgatom, a vers is elkerül. Eljön megint, nagyon siet – üzent a tél. Gubbaszt a köd....
Karafiáth Orsolyával Orbán Anna (Tűzgyík) beszélgetett Ha megkérdezünk bárkit – akár utcán, akár irodalmi szalonban (ha van ilyen egyáltalán), hogy kit ismernek a fiatal magyar költőnemzedék illusztris, vagy – mondjuk úgy – méltán ismert tagjaiból, elsőre minden bizonnyal Karafiáth Orsolya neve ugrik be a legtöbb embernek, és a...
Minden gyűrött álmot, Úgy, ahogy van, Tennék eléd, Kedves, – De mert Néked díszdobozban Járnak kivasalt, szép selyembrokátok, Hát várj. Gyűrődöttségük illatát Érzed majd, Bárhogyan is legyenek azok Testedre fonódva. (2010 december, első díj) 0
1. Kleopátra türelmetlenül toppantott, mi lesz már azzal a tejjel? Kiszárad a bőröm!!! Holnap érkezik a flottával Antonius, én pedig úgy nézek ki, mint egy ráncos, vén satrafa. a hoppmester rémülten hőkölt hátra, amikor a királynő arcába vágott az ostorral. A füleseknek nem volt elég tejük, motyogta sápadtan, a...