pszichopróza pepitában Se Kenya, se Malawi… ORADEA, így csupa nagybetűvel. Liviu Ovidiu ma is délben ébredt. Pedig nem kaszinóban tivornyázott. Álmosan úgy döntött, ma sem megy be a prof szemináriumára. Egyébiránt normális gyerekkora volt. Nem erőszakolta meg sem az apja, sem a két nagybátyja. Sem őt, sem szöszke húgát....
Szeretem ha bizton kopog, s nem csattog a léptem. Szeretem ha nyomot hagyok láthatót,… szerényen… Magam után kicsit, nagyot. Csak úgy. Példaképpen. 0
read more
Likes
A lakodalomból, az ezredik házból, a nagy ucca végéről, biztos lennének akik ellátogatnak hozzád a kertbe. Szépeket írnál nekik, -feléjük tárnád karjaid. Tovább nem lógatnád a rózsafa mellett. Felhő kígyókat nem lesnél sírásra görbült szájjal, az egyedüllét iszonyú félelmében. Neked játszanák a ropogós muzsikát, kertedbe hömpölyögne a táncdobogás. Nevetve...
read more
Likes
A beszélgetés angyalai vannak mondatok, melyek értelmetlennek tűnnek és később értelmük lesz… vannak mondatok, melyek jelentéktelennek tűnnek, és később jelentést kapnak… nem szüksége, talán csak fontos, hogy a különféle formákban mutatkozó rajzolatok, áramlatok, melyek nem rombolni akarnak vigyázni, hogy ne törjenek össze… megérkezés… elvágyódás… ismerősök… idegenek… kényszerítés nélküli, ...
read more
Likes
Verses varázslóim, álmotok vigyázom pernye havazása rajzolja gyászom házamat kerestem, hazámat se leltem de valahol mégiscsak kiteleltem a szó kihull számból, ami fáj az fájjon Isten is idegen ezen a tájon. 0
read more
Likes
Mikor a hold felkélt az égen, Szomorú hírt hozott el nékem! Ahogy égre borult a fekete fátyol, Úgy húzta szívemre a sötét hálót. Lesz-e sötétségből fény vala, Ki tudja jössz-e még valaha? 0
read more
Likes
1. A hideg olyan sűrű vastagon tömött s anyagszerű mint a hó tiszta s áthatolhatatlan tömény mint az a szöveg az a vers ott és akkor mibe beásta magát mint hód a gátba s rég elfeledte már az egészet pedig szavai hogy szétolvadtak a nyelvén… akár a hópelyhek itt...
read more
Likes
Úr Isten, de sötét lett hirtelenében! Az előbb még hét ágra sütött a nap. Mit hét ágra! Drága jó szüleimtől – igaz, nem kimondottan a mai nap kapott – tojásokat bizton megsüthettem volna alatta. Most meg… Csak jövök, csak megyek, azt sem tudva, hová, merre. Megvakultam volna? Ilyen hirtelenében?...
read more
Likes
Ha egyszer arra ébredsz, odúd ki van fosztva…… Ne kakukkot kérdezd! Jogot formált szarka. 0
read more
Likes
A Centralny hármas vágányára végre bedöcögött a berlini gyors. Sygfryd de Löwe hetykén leugrott és elegáns utazótáskáját egy lomha hordár ölébe dobta. Taxiba ült és a város vadonatúj toronyszállójába hajtatott. Lemosta magáról a lokomotív által felvert közép-európai port, majd karcsú handy-jén felhívta Anna Danutát, akit még Potsdamból ismert. A...
read more
Likes
Látod haver, már festékre sem telik… mondja a barátom míg végignézem csendben a műteremben gyűlő poros vásznait. Csak egy üveg tus maradt… pedig még megfestettem volna a gyerekkorom furcsa álmait! Dühödt daccal a szemében, ócska ecsetet tusba mártott röpke perc alatt elém lökött egy múltba merült vad világot hol...
read more
Likes
Egy évvel ezelőtt még a Fedél Nélkül újságot árusítottam. Sok kedves, segítőkész emberrel találkoztam, sok törzsvásárlóm volt. Úgy gondoltam, valamivel viszonoznom kell a jóindulatukat. Az az ötletem támadt, hogy én leszek a Mikulás. Persze csak szegényes, hajléktalan Mikulás. Elhatároztam, december 6-án minden vásárlómnak az újság mellé egy csokimikulást is...
read more
Likes
Nem volt Ő, csak békaherceg, ifjú, sóvár, álmodozó, nyári éjek bús dalnoka: fejlett egyed, (már nem ebi) rekedtesen szép hangjában sok békalány kedvét leli. Sok békalány; – de az az egy…! minden éjjel kákához megy, hova ifjú álmodozót kicsalta az éjféli Hold, hogy az ifjú békaherceg sóvárgását fölbrekegje, s...
read more
Likes
Valamikor, réges-régen, egy nagy kerek erdő közepén élt egy szegény ember, aki egyedül nevelte egyetlen fiát, a kis Pipitért. Bizony, csonka család volt az övék, mert Pipitér édesanyja, beleunva a szegénységbe, gondolt egyet, csatlakozott egy vándor-színtársulathoz, és végleg otthagyta gyerekestől, férjestől a nagy kerek erdőt. Ugyan mi szórakozása lehetett...
read more
Likes
Jaj, mért kiabál testemből a lélek mért nem tud kicsit hagyni megpihennem bőgnék mint egy vásott gyermek, hogy: nem, nem és feküdnék mint egy öklömnyi léket kapott csónak a parton. Riog, harsog hogy jussak el a lángsugarú naphoz de ha egyszer csak céltalan kalandhoz van kedvem. Mért zavarja őt...
read more
Likes
Az áldóját kisgalambom, ki mellettem aludtál el az éjjel a párnámon, nekem sosem hazudtál? Nagy szerelmet, vagy hűséget, lehet rosszul emlékszem? Nem ígértél békességet, édes kis feleségem? Nem ígérted, hogy a szádra sem veszed a butykosom, s ha berúgok a kocsmában, akárhol elalhatom? Nem vágatod fel a nyelved, nem...
read more
Likes
Kint voltál este is, és hozzád idomult a beton, a fél cipőtalp már nem annyira nyom, és ilyenkor reggel a zsebed még tele van csillagokkal. Nehéz egy-egy ablakig eljutni. Rád dudálnak, a lámpa egész nap a szemedbe vakít, piros, sárga, zöld a világ; jó lenne most kapni valamit ?...
read more
Likes
Kékes színekkel kevert sárgás domborhomorú boros vagy üdítős sőt ásványvizes palack felső része az ég tele visszavert fényekkel tükrözve azt ezt amazt mélyen lehangolva már engem itt alatta ez éretlen kíváncsi kamaszt Nem látok át se rajta sem magamon rajtad vagy őrajta mert nincs pihenés örökös a hajsza egy...
read more
Likes
Hulló levelek rezzennek, Biccent a fáradt szürkület, Egymagában könyököl az ősz. Korán érkezett, bánja is talán, Szobámban összecsúszik minden árny, Az ablakrésnél merengve időz. Nagy csendek bóklásznak erre, Megváratja szerelmese, Odébb jár még a tél. Ha beteljesül e végtelennek Hitt nász, s majd a fagy felenged, Más ízt kap...
read more
Likes