460. szám Interjú

“Az egyéneknek kell támogatni a rászorulókat” – beszélgetés Falusi Mariannal és Lang Györgyivel

Kölcsön kenyér visszajár. Egy hónappal a Club Rádióban készített beszélgetésünk után most, én kérdezlek benneteket a Fedél Nélkül utcai lap olvasói számára. Hogyan találkoztatok, és hogyan jutott eszetekbe, hogy együtt lépjetek fel? Mariann: A Ki mit tud? visszatérésekor 1983-ban jazzének kategóriában nyertem meg, és ezt képzeltem, hogy enyém a...
read more
 Likes
No Comments
458. szám Széppróza

Segíteni mindenki tud

2011. június közepe. Budapesten A Város Mindenkié-csoport két tagja Fedél Nélkül újságot terjeszt. Állnak és várnak. Velük szemben egy síró fiatal lány ül. Egyikük odasétál és megkérdezi: – Mi a gond? Tudok segíteni? – Nem veszi fel a barátom a telefont, ráadásul 20 forint hiányzik egy doboz cigarettához. Pedig...
read more
 Likes
No Comments
460. szám Széppróza

Zoltán és Lajos

Mi itt dolgozunk a Rezső téren, a Ferencváros és a Józsefváros határán, nem messze az Üllői úttól. Nyáron, ha zöldellnek a tér fái, már-már zöldövezet, szüntelenül kajabáló óvodásokkal, télen akkora a csönd, hogy robajjal zúdul le az ágakon összegyűlt hó, máskor földre dobott kerékbilincs csörgése szakítja meg a csöndet....
read more
 Likes
No Comments
458. szám Vers

Mivé leszel egykor

A kor mindig egy mert múlik elmúlt tá vál a lesz elfel ejt a volt holt per cekre halott órák mindig az ismeretlen új mi pánikszerű gyorsasággal válik múlttá olyan harang oly zene hol szél hullik az elhulló az elmúlás a halál a violinkulcs a semmi s a minden...
read more
 Likes
No Comments
460. szám Széppróza

A hős cincér, aki nem lett pincér

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a bakonyi erdőben egy fiatal cincér. Arról álmodott, hogy pincér lesz. Társai mulattak rajta, nevetgéltek, miközben elképzelték, hogy a mi kis hősünk tálcákon teli poharakat, megrakott tányérokat visz. Az erdei iskolában nem is volt olyan tantárgy, ami segíthette volna tervének megvalósításában cincérünket....
read more
 Likes
No Comments
451. szám Beszámoló

Vak

vértelen arc fehér kezek koldus és mégis király atombiztos a magánya fekete felhőre kapaszkodik sírása könnye sem csordul koronája sincsen áll a sarkon feléje nem tekint egyetlen egy szem se 0
read more
 Likes
No Comments
454. szám Széppróza

Kolumnált tövisfröccsök sikolya

Nem, nem őrültem meg. Azt sem állítom, hogy egedül mentettem meg az emberiséget, de hogy volt közöm hozzá, azt – minden szerénytelenség nélkül – kijelenthetem. /mindig is legyintettem a misztikus, okkult, transzcendens dolgokra, ám a történtek után nincs kedvem legyintgetni…/ Magamról annyit, hogy magyar-francia szakon végeztem az ELTE bölcsész...
read more
 Likes
No Comments
452. szám Riport

Busa Pista: a szövegláda

Mocskos, Erkölcstelen Gazember, hip-hop aktivista, SZSZM (dupla SZ+M), Gyémántfater – a kifejezések mögött egy ember áll: Busa Pista. A magyar hip-hop megkerülhetetlen figurája a hazai könnyűzene, sőt ma már a népzene területén is rendre feltűnik. Az indulásról, hip-hopról, könnyűzenéről és verselésről beszélgettünk vele, de szóba került a kőművesállvány is....
read more
 Likes
No Comments
454. szám Széppróza

Távol és közel 

Messze van a templom, de a harangszó elér a kiserdőig. A nagy fenyő meghatottan hajol meg az ünnepi harangszó hallatán. Az angyalok hópelyheket hintenek a természet oltárára. Igazi ünnepi ruhát ölt a hókristályokkal díszített ezüstfenyő. Csend van – de a harangszó úgy öleli meg az alvó tájat, mint anya...
read more
 Likes
No Comments
452. szám Széppróza

Gipsy Steak

  A trolimegállónál, ahol számtalanszor várakozom a buszra, van egy kisvendéglő. Idegenforgalmi szempontból jónak mondható helyen, és nem is túl drága, – fénykoromban megfordultam már benne. A konyhája igazán jó. Csak az étlap fordítása…. Tulajdonképpen nem is tenném szóvá, hiszen jobb helyeken azért zárójelben felsorolják, hogy az ilyen-olyan  „art”...
read more
 Likes
No Comments
454. szám Vers

Éber a totál

  Néha mintha álmodnék valamit – totálisan ébren – csak mint egy gyengén visszhangzó emlék pillanatnyi hullámzó zöld tenger valaminek az illata mit almavirágnak hívnak ó lakni még egy darabig a szelekben nap melege színek szagok szállongó illatok S már megint itt újra az asszony Ó, ne gyászold a...
read more
 Likes
No Comments
452. szám Széppróza

A nő meghódítása

  Mikor megpillantottam a parkban a felém sétáló lányt – akit hetek óta hiába kerülgettem – előléptem rejtekhelyemről /egy fa mögül/, térdre vetettem magam és rekedt, elfúló hangon tört ki belőlem a vallomás: – Szerelmem, tündérem, gyönyörűségem! Bocsáss meg nekem, de a lelkemben égő vad, bódult vágy olyan perzselő...
read more
 Likes
No Comments
452. szám Vers

Már én is azt mondom…

Már én is azt mondom hogy őrület… Őrület, a józan ész teljes hiánya hogy így egymásba szerettünk… körülleng minket a legendák aránya ilyesmi már régen nem divat itten Nem csak én vagyok kamasz és szertelen de Te is az lettél… Pedig nem a pubertás láza – akkor mi működik...
read more
 Likes
No Comments
454. szám Vers

Igazi Mikulás! 

Levelet  írtam a kedves Mikulásnak, Ha lehet, az ajtóm előtt igazit találjak, Kitettem a cipellőt, negyvenkettes méret, Ekkora Mikulást, ilyen nagyot kérek. Kicsit bíz’ csalódtam, eltévedt a postás, Ablakomba a kis csomagocskát hozták, Sok cukor volt benne, alma és datolya, Igazi Mikulás? Egy se tévedt oda. És Másokhoz? Én...
read more
 Likes
No Comments
452. szám Vers

Rothadás

Rothadt almára hulljon a könnyed, sirasd aszfaltra rogyott álmod! Fintort mutatnak édeni zöldnek… robbanásokból csiholni lángot? Ki rikoltoz magára így átkot ahol a virág imát rebeg? Buzgárvágyak tankkal szórnak álmot?!  S a túlpartról vajon ki integet?   0
read more
 Likes
No Comments
454. szám Vers

Rúgjon még…

Rúgjon még a nyár Forró kavicsokat Végig az utcákon, Széltében-hosszában. Tegye. Ha bánnám is, hiába. Már megérett őszre, télre E balga, konok szív, Melyet szüntelen körbe korbácsolnak erei, S ezért van, hogy valakin, – Hát kin, ha nem fogvatartóján – Kell dühét egészen, Pirulón kiélnie. 2011 október, második díj...
read more
 Likes
No Comments
452. szám Vers

Zaffiros…

  Zaffiros csillagok kopott csillagok, harc: ragyogom itt az éji holdnak, köröttem asszonyok, a huhogó madár tekinteté-re, és röpke csókra, gondolatoknyi, röpke, bronzarcaink mezítelen asszony kezeimre                                  kövesedik, az éjszaka: érintéseink, a sötétre                                       ragyog csillagkupola, tört arany, álom, indulok egy temetésre, csontoknyi szavakat mormolok, …mint lopott csillagok. 0
read more
 Likes
No Comments
455. szám Széppróza

Távol és közel

Messze van a templom, de a harangszó elér a kiserdőig. A nagy fenyő meghatottan hajol meg az ünnepi harangszó hallatán. Az angyalok hópelyheket hintenek a természet oltárára. Igazi ünnepi ruhát ölt a hókristályokkal díszített ezüstfenyő. Csend van – de a harangszó úgy öleli meg az alvó tájat, mint anya...
read more
 Likes
No Comments
452. szám Vers

Elszakadtan

Összetörve hevert a teste, – szívem görcsben reszketett. Halkan súgtam, csonttá meredve: egy vérből való vagyok veled. A koszorúja: hósziromból, – koldusok között a mihaszna. Szívem szégyenkezve dorombolt, az övétől, alig pár araszra. Hogy ki volt ő, –megmarad talány, – lelke, vele együtt elporlott. Feküdt csak, daccal a zúzmarán,...
read more
 Likes
No Comments