A Sorstalanság című filmben kezdtem el újra statisztálni 2004-ben. Akkor már tíz éve voltam hajléktalan. Egy átmeneti szállóról jártam többedmagammal. Más szállókról is találkoztam ismerősökkel. Sőt a nagy létszámú jelenetekre külön buszokkal hoztak hajléktalan embereket az éjjeli menedékhelyekről. Őket a nap végén kifizették az ügynökeik, igaz ezért egy ezressel...
bárki bemehet akárki megszállhat bármely városban bármely homályos időpontban a szeszélyes fátum nyugtázza léted este dögös díva éttermi romantika reggelre gót boltívek nőnek harangok zúgnak vízililiom csatornába csábít kávé helyett sört vedelsz édesen sugárzó lánykasereg keresztülnéz rajtad mint kámfor illansz a légbe karcsú combok csípők nélküled immár örökre isten...
A történet 1988.február 3.án kezdődig s 2011. júniusában lett egyelőre vége. E neves napon jött az akkori munkahelyemre dolgozni Ilonka, ki jómaga is fiatalka volt s nagyon kis csendes visszahúzódó. Én akkor már egy éve s egy napja ott lapátoltam a szenet s jómagam is még csak 15 és...
Kérsz viszkit? – Jöhet! – szólt szomorkás hangon a harminc év körüli barnára lesült férfi, meztelenül feküdt az óriási napraforgó fejekkel átszőtt bársony takaróval letakart széles kevereten, csak zokni volt rajta. A nyitott ablakokon át egy szaxofon édes-bús játéka szűrődött be. Este volt, már kigyúltak a csillagok.A nő elég rosszul nézett...
Időnként – bár ritkán, de úgy érzem a halál kis ördöge motoz. Bár bújkál, mégis súgja, – el kell vele mennem. Sicc innen kis mumus! Ha majd búcsúznom kell, megoldom, megoldja a sors. Te arról úgy is tudni fogsz! 2011 október, különdíj 0
Csillagod fénye, kihunyt egemen Vakult sötét régi fényed Oltáron áldozat, elvérzett szerelem. Csillag homályba ejtelek végleg. Az orgona néma, elhal a zsoltár Talán nem is szerettél, Talán nem is voltál. Csillag homályba ejtem nevedet Elsírtam már minden könnyemet. 0
Romlandó memento; – egy rész az ára, bűzös pöfeteg árverésre várva kelleti magát, mint négy kerek zsömle – egy oldalt gurult, be a zsebgödörbe… csak ganajtúró dolgozik magába, övé már a konc, gömbölyded zabkása. Ügyesen sodor lábával galacsint míg hamiskásan a nejére kacsint: – Oly jól kezdődik nekünk ez...
Fák között a villanó lidérc Hangtalan lebeg, de szinte félsz, Véget ért az esti szentmise, Nincs erő ma lélegezni se… Hó-temette néma bokrokon Fagy-fuvallat árad, átoson, Hervadó imákat átereszt Templom udvarán a kőkereszt… Jégcsapot növeszt a régi pad, Jég a sziklakert a fák alatt, Megcsikordul elfagyón az út, Sárga...
ó, én költő vok – megettem nem egy szótárt s okádok ki szavakat rendezetlenül mer megfeküdte a gyomorom erősen s már tótágast áll minden szópár a fájdalom mindennapisága hogy mennyire közönséges lett már szóra sem méltatandó mindennel együtt jár egy lényeges tartozék épp úgy jár – your due –...
Várna – ereszd el! a lényeget írd s igaz éled a sárban; drága az élet; a pénzed a mézed – alig van! a szádat bánatod elkeseríti: lehiggad az íz a pohárban. Élve kevésre becsülnek – elélsz: a kenyér hasa zsíros; csillog a tepsi, harang a fazék s ma...
– Tisztelettel üdvözlöm Vágó Istvánt, a magyar kvízkirályt. Nagy szerencsémnek tartom, hogy a lehetséges kérdezők közül én kaptam meg Önt alanynak, mert – bár Ön nyilván nem emlékszik és nálunk sem tudhatta senki a Fedél Nélkül Szerkesztőségében – nekünk bizony voltak „közös pontjaink” eddigi életünkben. – Nocsak ?!? –...
(paradox írás) Azok a versek nyers lidércek, Azok a versek tompa fények, Azok a versek szálló pernyék, Miattuk lettem árnytalan árnyék. Azok a versek némán kiáltók, Azok a versek repedt korsók, Azok a versek maguk a magány, Szégyenemben betakar talán. Azok a versek vérrel írottak, Azok a versek nem...
Nem, nem őrültem meg. Azt sem állítom, hogy egedül mentettem meg az emberiséget, de hogy volt közöm hozzá, azt – minden szerénytelenség nélkül – kijelenthetem. /mindig is legyintettem a misztikus, okkult, transzcendens dolgokra, ám a történtek után nincs kedvem legyintgetni…/ Magamról annyit, hogy magyar-francia szakon végeztem az ELTE bölcsész...
Mocskos, Erkölcstelen Gazember, hip-hop aktivista, SZSZM (dupla SZ+M), Gyémántfater – a kifejezések mögött egy ember áll: Busa Pista. A magyar hip-hop megkerülhetetlen figurája a hazai könnyűzene, sőt ma már a népzene területén is rendre feltűnik. Az indulásról, hip-hopról, könnyűzenéről és verselésről beszélgettünk vele, de szóba került a kőművesállvány is....
Messze van a templom, de a harangszó elér a kiserdőig. A nagy fenyő meghatottan hajol meg az ünnepi harangszó hallatán. Az angyalok hópelyheket hintenek a természet oltárára. Igazi ünnepi ruhát ölt a hókristályokkal díszített ezüstfenyő. Csend van – de a harangszó úgy öleli meg az alvó tájat, mint anya...
A trolimegállónál, ahol számtalanszor várakozom a buszra, van egy kisvendéglő. Idegenforgalmi szempontból jónak mondható helyen, és nem is túl drága, – fénykoromban megfordultam már benne. A konyhája igazán jó. Csak az étlap fordítása…. Tulajdonképpen nem is tenném szóvá, hiszen jobb helyeken azért zárójelben felsorolják, hogy az ilyen-olyan „art”...
Néha mintha álmodnék valamit – totálisan ébren – csak mint egy gyengén visszhangzó emlék pillanatnyi hullámzó zöld tenger valaminek az illata mit almavirágnak hívnak ó lakni még egy darabig a szelekben nap melege színek szagok szállongó illatok S már megint itt újra az asszony Ó, ne gyászold a...
Mikor megpillantottam a parkban a felém sétáló lányt – akit hetek óta hiába kerülgettem – előléptem rejtekhelyemről /egy fa mögül/, térdre vetettem magam és rekedt, elfúló hangon tört ki belőlem a vallomás: – Szerelmem, tündérem, gyönyörűségem! Bocsáss meg nekem, de a lelkemben égő vad, bódult vágy olyan perzselő...
vidám karácsonyt kíván a brit oroszlán párizs pezsgőzik pest érzelmesebb talán ács fia jászolban hal sül serceg gyertya kandalló hevül nekünk marad az utca… 0