452. szám Széppróza

Gipsy Steak

By


 

A trolimegállónál, ahol számtalanszor várakozom a buszra, van egy kisvendéglő. Idegenforgalmi szempontból jónak mondható helyen, és nem is túl drága, – fénykoromban megfordultam már benne.
A konyhája igazán jó.
Csak az étlap fordítása…. Tulajdonképpen nem is tenném szóvá, hiszen jobb helyeken azért zárójelben felsorolják, hogy az ilyen-olyan  „art” mit jelent pld egy „steak” után, de az utóbbi időben az utcai ún. Megállító-táblán, amin – ugye – rendszerint krétával felírják, hogy mi a séf (na, jól van, konyhafőnök) aktuális ajánlata, – most az szerepelt,  hogy „ gipsy steak”.
Szegény külföldi megdöbben, mert hiszen tele vannak ugyan a külföldi újságok a magyarországi cigánydiszkriminációval (is), de a turistának még az agya is nehezen emészti meg (nemhogy a gyomra), hogy egy átlagosan jó magyar vendéglőben nem „beef”-ből készült steak-et kínálnak.  S ha már a gyűlölet ilyen fokot ért is el, azt nem a pult alól kínálják a szegregáló vendéglátósok az arra járó é s ősei hagyományát őrző csendes-óceáni szigetlakó turistának, hanem éppen ország-világ elé tárva.  Igaz, ami igaz, közel van a vendéglő a Dózsa György úthoz, és némi képzettársítást ez is hozhat.
Ahhoz már hozzászokhattunk, hogy a „fatányéros”-t „wooden plate” – nek tüntetik fel, de miután  azt a sok finomságot is fel szokták sorolni az étlapon, amit a tányérra halmaznak, ebben az  esetben joggal  hiheti a vendég, hogy kihagyhatja a szú-eledelt.
Mindannyian tudjuk, hogy a forditói-tolmácsi munka életveszélyes, de ez eddig fordítva volt igaz:  a jaltai konferencia után Sztálin  lelövette a fordító tolmácsait. Túl sokat tudtak ugyanis…. 
A mostaniak pedig……

You may also like