erre a házra halványan emlékezem valaki nagyon régen talán itt lakott csavargás közben, ha arra tévelyegtem szurtos kezembe néha gyümölcsöt adott almát, egy fürt szőlőt, marék szotyolát nem emlékszem arcra alakra vagy másra mi is késztet most kései vallomásra? mindegy, el kell érnem az esti vonatot most én baktatok...
Ahol már a tollamból is Kifogyott a tinta és a Halál is lábujjhegyen jár Elrémülten tekintgetek magam körül Mit vétettem hogy így Rám jár a rúd? 0
tovább
Likes
eltemettük a szüleinket befektettük őket a sírba hazudtunk a gyerekeinknek a szüleink minket temettek el sírba ágyazva nékünk s a gyerekeink arcunkba hazudva temetkeznek a múltba mindenféle jövő híján termelve sírt ma mikbe magunktól belefekhetünk az óra uralja e termet a kamrát a hall eme oszlopokkal telt csarnok monoton...
tovább
Likes
Még dolgom van még kell, hogy addig éljek még fázom itt és félek köztetek Még lesz idő még jó lenne megérnem még itt vagyok hát most szeressetek Már elfogyott már semmi úgy, mint régen már nem hiszem talán el is hagyott Majd hívni fog majd el kell oda jutnom...
tovább
Likes
A múlt héten, az Oltalom Sportnapon hajléktalanok versenyeztek, pingpongoztak, sakkoztak, s a ringben bokszoltak. A Fűtött Utcában – ahol immár tizedik éve kétszáz-kétszázötven, hidegebb napokon kétszázhetven hajléktalan talál menedékre – hátrányos helyzetű kisgyerekek buzdították a hátrányos helyzetű felnőtteket. Ön fölöttébb szokatlan sportesemény felett vállalt védnökséget. Miért volna ez szokatlan?...
tovább
Likes
Milyen is a politika Nem arról folyik a vita Hogy ez ma már nem kisebbség Hogy létezzen ebből elég Az, hogy ennyi hajléktalan Elesett és boldogtalan Kirekesztett megtört ember Aki lassan szólni sem mer Mit csináljon hogyan éljen Nem érzitek, hogy ez szégyen Embert így magára hagyni Utcán híd...
tovább
Likes
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kis ország, amelyet úgy hívtak, Magyarország. Ennek a kis országnak volt a fővárosa Budapest. A Duna folyó vágta ketté a várost, az egyik felén Buda, a másikon Pest. Pesten egy kis utcában lakott Jakab bácsi, az idős cipészmester. Jakab bácsi már...
tovább
Likes
romlandó lelkem romlott testeket kísért éjfelező perc… csillagrubin kél kosbor vére csorog rám aries fia… este a teste rókatündéreké lett léthe elnyelte… hold szüzet csókol barackbimbó feslene halk halál lebben 2012 február, első díj 0
tovább
Likes
A kőpalota folyosóin Auróra kisasszony mint bolyong. Tányérok csörrennek léptei nyomán, míg kinn a kert felől éneke csendül-zendül, a „föl-föl”… – Ő mit mondhatna – „1 cor. 10-12”. Továbbsiet, míg én lassan ébredek… A reggeli utcákon egy idős hölgy szokása szerint a ház bejárata előtt sepreget. Ráköszönök: „Ki korán...
tovább
Likes
Ha Spiró György nevét halljuk, sokunknak rögtön a Csirkefej című drámája jut az eszünkbe. Bevallom őszintén, hogy íróként ismertem én is, és nem tudtam arról, hogy szociológiát is tanult. Amikor az életrajzát olvastam, akkor döbbentem meg. Persze, mit is vártam. Hiszen minden alkotásából kilóg a „szociológiai lóláb”. Csak egy...
tovább
Likes
hív semmi kapuja félek ottan kaja nuku tán kevés az IQ de jó lenne egy kutyabőr amin nem fog a csőr vagy legyek vagyonőr inkább inkánál is inkább mons pestiensis gurult gellért is szelíd a róka szőlő a sorsa kannás savanyú ebéd sanyarú akasztó bakó szememre bukó hollónak csőre...
tovább
Likes
Nagyon hideg januári éjjel van és nagy pelyhekben esik a hó… A város zaja lassan elnémult, az utcák kihaltak, csak egy fiú kissé nehézkes léptei alatt ropog a fehér hótakaró. A kegyetlen szél ide-oda ráncigálja a kabátját, s a fiú nagyon fázik. A hasa korog az éhségtől, arca gyötört...
tovább
Likes
Mit érdekel téged kezemen a bilincs, hogy szívemmel együtt, mindenem csupa seb; mert lehet, hogy lelked nyájas, de szíved nincs, nem is hazudom: fölöttünk az ég ma szebb. Hogy odaadnám életem, azt sem hiszed, kérdésemre a válaszod mindenkor: nem; lelkem dalára mindig néma a szíved, csak a csönd fogad,...
tovább
Likes
Színek kavalkádja fogad. Kétszer is alaposan körülnézek. Arról igyekszem meggyőződni, hogy nem valamelyik hírneves arborétum közelébe kerültem. Nem ért ilyen szerencse! A látvány mégis pazar, lenyűgöző. Semmihez sem – legalábbis a környéken – hasonlítható! A tulipánok vége – láthatatlan „sorfala” a szivárványnak legalább tízszeres színével pompázik, a vízesésszerűen aláhulló...
tovább
Likes
460. szám
Interjú
„Az egyéneknek kell támogatni a rászorulókat” – beszélgetés Falusi Mariannal és Lang Györgyivel
Kölcsön kenyér visszajár. Egy hónappal a Club Rádióban készített beszélgetésünk után most, én kérdezlek benneteket a Fedél Nélkül utcai lap olvasói számára. Hogyan találkoztatok, és hogyan jutott eszetekbe, hogy együtt lépjetek fel? Mariann: A Ki mit tud? visszatérésekor 1983-ban jazzének kategóriában nyertem meg, és ezt képzeltem, hogy enyém a...
tovább
Likes
2011. június közepe. Budapesten A Város Mindenkié-csoport két tagja Fedél Nélkül újságot terjeszt. Állnak és várnak. Velük szemben egy síró fiatal lány ül. Egyikük odasétál és megkérdezi: – Mi a gond? Tudok segíteni? – Nem veszi fel a barátom a telefont, ráadásul 20 forint hiányzik egy doboz cigarettához. Pedig...
tovább
Likes
Mi itt dolgozunk a Rezső téren, a Ferencváros és a Józsefváros határán, nem messze az Üllői úttól. Nyáron, ha zöldellnek a tér fái, már-már zöldövezet, szüntelenül kajabáló óvodásokkal, télen akkora a csönd, hogy robajjal zúdul le az ágakon összegyűlt hó, máskor földre dobott kerékbilincs csörgése szakítja meg a csöndet....
tovább
Likes
A kor mindig egy mert múlik elmúlt tá vál a lesz elfel ejt a volt holt per cekre halott órák mindig az ismeretlen új mi pánikszerű gyorsasággal válik múlttá olyan harang oly zene hol szél hullik az elhulló az elmúlás a halál a violinkulcs a semmi s a minden...
tovább
Likes
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a bakonyi erdőben egy fiatal cincér. Arról álmodott, hogy pincér lesz. Társai mulattak rajta, nevetgéltek, miközben elképzelték, hogy a mi kis hősünk tálcákon teli poharakat, megrakott tányérokat visz. Az erdei iskolában nem is volt olyan tantárgy, ami segíthette volna tervének megvalósításában cincérünket....
tovább
Likes
457. szám
Interjú
„Alázat – ez egy nagyon fontos szó” – beszélgetés Rátgéber Lászlóval és Kövér András
Tavaly volt húsz éve, hogy kitört a százezrek halálát követelő délszláv háború, aminek során további százezreknek kellett elmenekülniük. Az Újvidékről érkező immigránsok elmúlt húsz évéről szólt egy est az A38 hajón. Az esemény olyan vajdasági művészek képzőművészeti kiállításával kezdődött, mint Bada Dada (†), Kerekes László (†), Slavko Matkovic (†),...
tovább
Likes