Megnyílt Budapest első válság-gyorsétterme! Óriási akció! Egyet fizet – Egyet ígérünk! – Józsikám, nézzünk már be! – Alig van pénzünk, Irén. – Na, Józsikám! – Hát, nem bánom. Hová üljünk? – Oda az ablakhoz. Az a kis sarok olyan meghitt. – Na nézzük az étlapot! Hát ez fura… Hívjunk...
A mindennapi kenyerünket add meg nekünk Uram, most és mindörökké, ámen. Mormogom, memorizálom magamban nem kimondottan hithű meggyőződéssel az ismert zsolozsmát. A hely szellemének megfelelően egy sütő lapáttal a kezemben. Hol másutt is teszem ezt mint a Balaton egyik hőségtől aszalódott, zsugorodott, alig zsombékos partján Valaha volt öblön át...
read more
Likes
A szilveszteri ünnep környékén a kertváros valamelyik kies, 10 emeletes panel zugában egy erősen beitalozott társaság úgy gondolta, nem ártana a sítáborba való felkészülést egy kis gyakorlással előkészíteni. Ez a lépcsőház egyenetlenségeit leküzdő „síelés” (léceken, ahogy kell) egészen odáig jól működött, amíg a kicsit nagyothalló Mariska nénit el nem...
read more
Likes
Úgy sejtem, hogy ilyesmi – majdnem – mindenkivel, de legalábbis sokunkkal előfordul, mintegy megtörténik, megesik, megeshetik. Bár, azért a valószínűség-számítás műveleteit – a biztonság kedvéért – mellőzném. Miről is van szó? Egyszerű: valakinek – valamely okok, információk és tények összeöltéseképp – halálhíre kel, halálhírét keltik, s amikor ez a...
read more
Likes
Élt egyszer, valamikor a középkorban, egy dél-spanyolországi kikötővárosban egy félig mór származású kereskedő. Ez az ember rátermettségének, üzleti érzékének köszönhetően negyven éves korára meggazdagodott, módos családból származó lányt vett feleségül, hatalmas udvarházat építtetett és a tengeri kereskedelmen kívül állattenyésztéssel foglalkozott. Büszke volt ridegmarha gulyájára, salamancai lovaira, de mégis baromfiudvara...
read more
Likes
Dél múlt, október 5-én, betöltötte tisztjét, mereng a harang; ülünk egy kerek asztal mellett. „Interjút” készíteni találkoztunk, amelynek pontosabb kifejezése, évtizedes ismeretség után, hogy amibe belefogunk, baráti beszélgetés, párbeszéd. Egy idézettel kezdem, és majd ennek ága-bogán haladnánk tovább. A legutóbbi kötet, amelynek ott lehettem a bemutatóján: Ted Hughes Prométheusz...
read more
Likes
Egyszerű étel és mégis mennyi munka, izzadság és fennkölt fogalom kapcsolódik hozzá. Imánkba foglaltuk „és mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma”, szólásainkba is belekerült „megette már a kenyere javát” Satöbbi. Liszt, só, élesztő. Ha leegyszerűsítjük ennyi anyagból áll. De gondoljunk bele, hogy az elvetett búzamagból mily utat jár be...
read more
Likes
ha keresztülnézel a felhőkön láthatsz minket itt alszunk múlnak éjek napok mint hangyák apró hangyák igen ezek mi vagyunk emberi penész ostobaságok mérgeznek minket félünk tükörbe nézni hasonlatosságra teremtettünk Párizs London Amszterdam szendvics burger sör van jegyed? utazhatsz mi még maradunk Krakkó Varsó Riga messze a cél van jegyed?...
read more
Likes
Egyszer volt, hol nem volt, talán igaz sem volt, de úgy mesélték, hogy élt valamikor a mesés-Keleten két öregasszony, kiket Aszperzsánnak és Zulejkának hívtak. Menyecske koruk óta éltek férjeik oldalán, szomszédokként egy-egy szép kertes házban, de már akkor sem keresték egymás társaságát. Miután özvegyen maradtak, és a gyerekek is...
read more
Likes
Kora hajnal, az utcát rovom, Lépteim halkan koppannak a flaszteron. Mindenütt sötét ablakok, Csak a holdfény játszik pár üvegfalon. Egy csendes kisutcába érek, S mit látok, meleg lámpafények Mik megvilágítják az utcát, A sötétet onnan kiszorítják. Halkan közelebb megyek, Egy nagy ablakon betekinthetek. Bent szorgos kezek dolgoznak, Asztalra fehér...
read more
Likes
Majd találok helyet, – vagy a hely rám talál. Oknos fonja a kötelet, és – noha minden lehet –, esetleg csak az oktalan, zabáló szamár hurkol csámcsogásával profi hóhérkötelet lemeztelenített nyakamra. Persze, és nyilvánvalóan én rúgom el a földet, és méter magasra magam feszítem rúgkapálni magam. Csak bírja súlyom...
read more
Likes
Hallod-e kedves, jó barátom Andreász! Paklimba nagy adu, te vagy az egyik ász. Bár, mikor negyvenszáz ultimót jelentek, filkó és király és hetes is kellenek. Amikor nyolc, kilenc, tízes a lapjárás, fölös a tökfilkó, teher a király, ász; az aprócska lapocska! – legjobb a kishetes, nagyoktól mindenki szabadul, mind...
read more
Likes
sokhangú sípon játszik a téli szél a kéményen próbálja hogyan szól, hogy zenél… mogorva tűzhelyem míg begyújtanám kavargó füstgomoly lepi el tanyám lángra kap végre már a nyirkos papír felizzik egy fotó és valami régi hír… biztos olvastam én is annak idején hogy ki is volt, ki ölte meg...
read more
Likes
Elodázhatatlan Elmúlhatnékom van Tiszteletlenségeitek miatt 10-telet az kevés Kivételnek – Eloszlik előlem Eloszlik előlem Minden köd Mert előttem fénylik Köldököd ELOSZLOTT… ELOSZLOTT MINDEN, AMI KÖT ELŐTTEM FÉNYLIK KÖLDÖKÖD 0
read more
Likes
Kérges ujjaival a hűtőpult mögött tömte magába a lopott kiflit én meg próbáltam takarni, hogy a kamera ne lássa. Cinkosnak éreztem magam – de hisz az is voltam – hátamban a főnök gondterhelt tekintetével. – Nagy a hiány! – mondta reggel is és most itt szégyenkezem, a savanyú...
read more
Likes
Nem láttam őt soha, de hordom génjeimben: arató-napszámos ember volt a nagyapám. Egyre a más földjét vetette, és rendre dőlt a búza kaszája nyomán. Fizettek érte – inkább mégis liszttel, mert a szegénynek pénz akkor sem jutott De volt remény, s a nagyra nőtt családban még teknő is került,...
read more
Likes
Hulljon a hó a tiszta, friss. Hulljon – takarja el csavargó lépteim nyomát. Hány éve így, még mindig itt téblábolok, nem látom értelmét, okát. Takarjon el! Hulljon ezer és százezer kavargó, tiszta hópehely; hisz véget ért, miért is hurcolnám tovább. Vagy játsszam el (mert élni kell) s még játszhatok...
read more
Likes
Sorel urat, egy hajléktalanellátó intézményben ismertem meg személyesen. Osztotta a regelit, mérte a kávét. Volt is rácsodálkozás az első alkalommal. Ki ebben a filmben , ki abban a filmben vélte látni. A lényeg, hogy sikerült kevés idejéből szakítani egy interjúra valót. Öt éves volt, amikor Magyarországra érkezett szüleivel, hogyan...
read more
Likes
Szóltam s kezemre szállt A Béke madara Én megfogtam puha pelyhes nyakát S lecsavartam szomorú szemű kis fejét Meleg bíborsós vére lecsorgott kezemen S becsorgott szeretetem gyűlöletlyukacsaiba Betöltvén azokat fehérré merevedett Lelkemből egy hószínű galamb Szállt F E L II. Hiába hívom nem jön már a békemadár Szárnya szivárvány...
read more
Likes
Egy kisboltban futottam össze Feri bácsival. Ő jó és tisztességes ember gondoltam elmondom neki a dolgot. – Feri bátyám, hallotta a hírt? – Nem én – nézett rám. – Bejelentették a világ összes TV csatornáján, hogy egy nagy meteoritraj tart a Föld felé, az összeütközés elkerülhetetlen és ki fog...
read more
Likes